Hírek

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.
Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.
Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta, Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki. 

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatni. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
Miután az Úr tővénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne. 

Lk 2,22-40

Csehország járványellenes rendszerében (PES) december 27-től (vasárnap) újabb szigorításokat vezettek be. A kormányrendelet értelmében a szentmiséken az adott templom ülőhelyeinek 10 százalékát lehet betölteni. Mivel templomunkban kb. 300 ülőhely van, a szentmiséken jelenleg 30 személy lehet jelen. A szentmisékre a plébánia honlapján megtalálható táblázatban lehet jelentkezni.

Vasárnaponként 9.30 órai kezdettel a plébánia FB oldalán élőben közvetítjük a szentmisét. 

Akik szentmise szándékot szeretnének előjegyeztetni, kérem, hogy hívják a plébánia irodáját, írjanak e-mailt vagy  keressenek fel személyesen. 

Megkérem a felolvasókat, hogy a faliújságon elhelyezett táblázaton legyen szíves feliratkozni a januári vasárnapokra.

Esterházy János születésének 120. évfordulójára megjelent falinaptár kapható a plébánián. (Ára 150 KČ). Az életét bemutató kiadványon keresztül is készüljünk a 2021-es Esterházy-emlékévre.

Sikerült megvalósítani a templom világításának cseréjét, korszerűsítését. A régi, gazdaságtalan és nem hatékony világítótesteket gazdaságosabbakra és hatékonyabbakra cseréltük. A teljes projekt ára 525.443 CZK. Adományaikat a továbbiakban is készpénzben vagy utalással lehet eljuttatni a plébánia  számlájára: 5204579379/0800/0800 (IBAN CZ69 0800 0000 0052 0457 9379). Adományaikat előre is köszönjük!

Köszönetemet fejezem ki midazoknak, akik bármi hozzájárultak közösségünk méltó karácsonyi ünnepléséhez!

Szenteste! Milyen szépen cseng ez a szó a mai napon! Szenteste!

De mitől szentebb ez az este, mint a többi? Húsvétkor, amikor ugyanígy nehézkessé vált a templomi szertartások megtartása, akkor a húsvéti gyertya fényénél énekeltük: „Áldott ez az éjszaka”. És most, karácsonykor, kicsit másabb szavakkal, de felhangzik a fenyőfák halvány fényénél, hogy „csendes éj, szentséges éj”. De miért lett szent ez az este? 

 

Mert ez az este igazán képes arra, hogy ha egy pillanatnyira is, de az embert Isten felé fordítsa. Szent, mert kapcsolatban van Istennel. Nem elválaszt, hanem összeköt vele.

Mi általában félünk a sötétben, az esti, fény nélküli helyeken.

De milyen érdekes, hogy a Betlehem környékén tanyázó pásztorokról azt írja az Evangélium: „beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek.” Nem a sötéttől féltek ezek a pásztorok, hanem a ragyogó fényességtől. Mert már régen nem láttak ilyent, talán soha nem is.

Így voltunk mi is ezzel az idei karácsonnyal: megszoktuk azt, hogy ezt nem lehet, azt nem szabad, ezt így, azt úgy kell csinálni. Megszoktunk már sötétben járni. Hajnali rorátéra talán már behunyt szemmel is eltaláltunk. De a karácsonytól egy kicsit tartottunk. Milyen lesz így ez az ünnep, lesz-e olyan, mint szokott. Van, akinek eddig sem jelentett sokat, de most még annyit sem fog? Ránk ragyog a karácsony fénye, nem a fényfüzéreké, hanem a karácsony mély titkáé és mi megijedünk.

A pásztorok, akik már szembe szegültek bárányra támadó vadakkal, akik éjszakákat tudtak őrködni félelem nélkül, most a ragyogó dicsőségtől megrémültek.

Nem egyszer mi is félünk Isten dicsőségét beengedni az életünkbe, mert akkor onnantól kezdve el kell kezdeni változtatni.

És mi kellett ahhoz, hogy ezt a fajta félelmünket leküzdjük? Egy kisgyermek!

„Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek… Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.”

Nem harcias katonák felfegyverzett csapata, nem vastag pénztárcákkal kitömött zsebek, nem technikai kütyük, hanem egy kisgyermek kellett, hogy a félelmünk elmúljon. Karácsonykor Jézus a jászolban könnyebben befogadhatóvá teszi Isten dicsőségét, amelyet meg akar velünk osztani. Nem félelmet kelt, nem ránk erőszakol dolgokat, nem kényszerít, hanem egy gyermek alakjában elfogadhatóan, befogadhatóan adja Önmagát.

Bár ebben a kisgyermekben nehezen látjuk meg a világ Urát, mégis egy sor olyan dolgot hoz el, ami változtat a világon, az életünkön.

Mit tud elhozni egy mai gyermek a mai családoknak? Pár dolgot idehozok, de még sok-sok van. Remélem, a karácsonyi kisgyermek bennünket is megajándékoz ebből valamivel:

A kisgyermek új viszonyítási pontot jelent. Egy megszületett gyermek segít átrendezni az életünk fontossági sorrendjeit. Hirtelen mindent hozzá viszonyítva élünk. Akiknél mostanában született gyermek, ők tudják igazán, mennyire átrendezte nemcsak a napjukat, hanem az éjszakáikat is, sőt az egész életvitelüket. Egy kisgyermek. Mibe nem szólhatott bele senki emberfia, se főnök, se anyós, senki, most egy kisgyermek átszervezheti.

A kisgyermek figyelmünk középpontjába kerül. És ezzel elfordítja tekintetünket más dolgoktól. Persze az édesanyák képesek arra, hogy több dologra is figyeljenek, de még az ő figyelmük is nagyrészt a gyermek körül forog. A gondoskodás ilyenkor ösztönszintű lesz bennünk, emberekben. Ezért a karácsonyi sok szeretetszolgálati akció, ennek-annak gyűjtünk.

A gyermek születése a tárgyaktól a személyek felé fordítja figyelmünket. Újra értékelődik a személy fontossága. Nem véletlen, hogy manapság az volt a legnagyobb kérdés, hogy láthatom-e a nagyit, a családot, nem pedig az, hogy de akkor hogyan juttatja el hozzám az ajándékot? A személy a fontos.

A szülők megtanulnak örülni a legkisebb dolgoknak is: néhány szó a gyermek ajkáról, az első lépések, az önálló evés-ivás, stb. Aminek nem tulajdonítunk nagy jelentőséget, egy kisgyermek érkezésével új értelmet nyer.

Ne féljünk karácsonytól, hanem engedjük, hogy a megszületett Jézus átformálja az életünket!

Balga Zoltán
a Prágai Magyar Katolikus Plébánia lelkipásztora

Forrás: Reflex24

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.
Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.

Jn 1,1-5.9-14