Hírek

Az új rendkívüli állapot 2021. március 1-jétől történő kihirdetése kapcsán az istentiszteletre vonatkozó korlátozások változatlanok maradnak. A tömeges éneklés továbbra is tiltott, kivéve a kórust és az énekeseket. A kormányrendelet értelmében a szentmiséken az adott templom ülőhelyeinek 10 százalékát lehet betölteni. Mivel templomunkban kb. 300 ülőhely van, a szentmiséken jelenleg 30 személy lehet jelen. A szentmisékre a plébánia honlapján megtalálható táblázatban lehet jelentkezni.

Akik szentmise szándékot szeretnének előjegyeztetni a 2021-es évre, kérem, hogy a szentmisét követően jelentkezzenek a sekrestyében vagy hívják a plébánia irodáját. 

Vasárnaponként 9.30 órai kezdettel a plébánia FB oldalán élőben közvetítjük a szentmisét

Megkérem a felolvasókat, hogy a faliújságon elhelyezett táblázaton legyen szíves feliratkozni a februári vasárnapokra.

A nagyböjti időben minden csütörtökön 17 órától keresztutat végzünk a templomban, majd (17:30) magyar nyelvű szentmisét tartunk. Bátorítom a kedves híveket, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, hogy ezáltal is tökéletesebben tudjuk megélni a nagyböjtöt.

Fontos, hogy a Szent József-évbe Jézus nevelőjének példája minél több emberhez eljusson, ezért egy vándorképet bocsátunk útjára. A kép megáldására csütörtökön, Szent József ünnepének vigíliáján kerül sor. A képet majd vasárnaponként mindig más - más hívő viszi haza, hogy a kép előtt naponta imádkozva emlékeztesse magát arra a hitre és odaadásra, amelyre Szent József ad példát. Az átadására a vasárnapi szentmisék után kerül majd sor. Kérem a kedves testvéreket, hogy a faliújságon elhelyezett táblázatba iratkozzanak fel, hogy melyik hétre tudják otthonukba fogadni a vándorképet.

Az egyházközség működését a plébánia internetes oldalán megtalálható számlaszámra való utálással támogathatják: 5204579379/0800  (IBAN CZ69 0800 0000 0052 0457 9379) Adományaikat előre is köszönjük!

1901. március 14-én született Nyitraújlakon Esterházy János mártír sorsú felvidéki politikus. A csehszlovákiai Mírovban, a politikai foglyok börtönében halt meg 1957. március 8-án. Bíró László püspök emlékezését olvashatják.

Az elmúlt fél évszázadot hogyan könyveli el a történelem?
Ki érti a szörnyű emberi színjátékot?
Ha „Isten meghalt”, az ember is halott.
De Isten él – várja Babilon bukását.
Csak nekünk nyúlnak hosszúra az évszázadok.

(Szabó Ferenc: A bukott bálvány, 2003)

Ferenc pápa szokta idézni azt a mondást, hogy nekünk nemcsak éldegélnünk kell, hanem élnünk. Ez a 120 évvel ezelőtt született felvidéki magyar mártír politikus, Esterházy János életére tökéletesen igaz. Trianon után sokkal könnyebb lett volna meghúzódnia nyitraújlaki birtokán, eléldegélni a periférián, még ha jelentős adót vetettek is ki rájuk, arisztokrata földbirtokosokra, vagy éppen áttelepülni a magcsonkított Magyarországra. De ő nem a könnyebb utat választotta.

Esterházy János 1901. március 14-én született Nyitraújlakon, és a csehszlovákiai Mírovban, a politikai foglyok börtönében halt meg 1957. március 8-án. Ahogy börtönről börtönre dobálták életében, hasonló sors jutott a hamvainak is: tömegsírból tömegsírba hurcolták. Csak 2017-ben, halála 60. évfordulóján tudtuk eltemetni, ha nem is az egykori családi kriptában, ahogyan annyira szerette volna, hanem a szülőhelyéhez közeli Alsóbodokon. 

Ifjúként végigélte a tanácsköztársaság szörnyűségeit, aztán Trianon traumáját a határon túlra szakadva. Mégsem ült le tétlenül a kényelmesebb és biztos életmódot választva, hanem a politikusi élet mellett döntött. A szlovák parlamentben egymaga képviselte a magyarság érdekeit, de nem akárhogyan! Igazi jézusi típus volt: neki is, ahogyan Krisztusnak, odakiálthatta a tömeg, hogy szállj le a keresztről, mentsd meg magad, mégsem tette meg.

Esterházy János a határokon kívül rekedt népének akart ilyen lelkülettel a szószólója lenni, a magyar párt egyedüli képviselőjeként csendesen, szelíden képviselte a magyarok ügyét a parlamentben, ha meghallgatták, ha nem. Esterházy nem hallgatott a károgásokra, hogy piszkos a politika, hanem ment a maga elhivatottságának útján, és ha nem is tudott látványos eredményeket felmutatni, azért mégis ért el sikereket. 

Nem ő mondja, de az egész életvitelére jellemző az a bölcsesség, mely szerint többet kell gondolnunk arra, hogy jót tegyünk, mint hogy jól érezzük magunkat.

Ám mivel jót tett, megkapta gyümölcsként azt, hogy minden körülmény ellenére boldog lehessen. Egy Esterházy-emlékgyűlésen hallottam egyszer, hogy ő a kereszt struktúrájában gondolkodott akkor, amikor a horogkereszt eszméjét akarták elültetni. Azt mondta: van már keresztünk kétezer év óta, nem kell újabb kereszt.

Az előadó arról beszélt, hogy mennél szilárdabban gyökerezik bele a földbe a kereszt függőleges szára, annál biztonságosabban áll az általa tartott horizontális szár, vagyis mennél szilárdabb az Istenhez való ragaszkodásunk, annál keményebben tudunk dolgozni az embertárs szeretetén.

Amikor Pozsonyban, 1942-ben megszavazták a zsidótörvényt, Esterházy volt az egyetlen tiltakozó, akinek nem meglepő módon megtiltották, hogy elmondja az indoklását, hiszen nagyon is meggyőző lehetett volna. Meg is van a tervezett beszéde, ami ezt igazolja. A szavazás után valamikor ment a pozsonyi utcán, és egy zsidó ember jött vele szemben, aki átment a másik oldalra, hogy ne hozza kellemetlen helyzetbe Esterházyt. Ám ő is átment a túloldalra, hogy szóba elegyedjen a megbélyegzett emberrel, aki elmondta neki, hogy muszáj elmenekülnie. Esterházynak megegyezése volt Horthyékkal, hogy akinek ő ad menlevelet, azt befogadják Magyarországra: a felvidéki magyar politikus jóvoltából így menekült meg ez a család a haláltól, de nemcsak ez az egy, hanem nagyon sok.

Egy fiatal ötgyermekes édesanyát megkérdeztem a minap, hogy mit jelent számára a hazaszeretet. Azt válaszolta: arra szeretném nevelni a gyerekeket, hogy ne menjenek el jobb pénzért külföldre dolgozni.

Körülbelül ennyit jelentett Esterházynak is a szülőföldhöz való ragaszkodása. Amikor újra meg újra fölkínálták neki a bársonyszéket a magyar parlamentben, akár Kassa visszatérésekor, akár amikor Csehszlovákiához visszakapcsolták az elszakadt felvidéki részeket, ő a Felvidéken maradást választotta. (Még Edvard Beneš is tárca nélküli miniszterséget kínált neki. Akkor is a néphez való ragaszkodás mondatott vele nemet: úgy vélte, amíg csak látszat lenne, hogy elfogadják a magyarságot, addig ő nem akar kormánytag lenni.) A felkínált menekülési lehetőségeket nem ragadta meg, azt mondta: nem hagyhatom el azt a földet, amelyet őseink vére és verítéke öntözött.

Szent II. János Pál pápa a maga lengyel szívével ezt mondja a hazaszeretetről, a hazájáról: Debitor factus sum (Adósa lettem). Ma a hazához való ragaszkodásnak ez a mélysége, amely Esterházy Jánosnak is a sajátja volt, kiveszőben van.

Látjuk, hányan engedik el a gyökereiket, mennek külföldre, és se odavalók, se magyarok nem lesznek. Vándorolnak a nagyvilágban hontalanul egy életen át. 

A hazaszeretettel kéz a kézben jár az áldozathozatal. Mindig elcsodálkozom anyai nagyapámon és édesapámon, akik az első, illetve a második világháborúban védték a hazát. Nagyapám Galíciába ment, oda, ahol a vezényszavakon kívül magyar szót nem hallhatott, apám pedig a Donhoz. Végig sem gondolva bennük volt, ahogy a régi magyar emberekben, a haza szeretete. Ahogyan a gimnáziumi bencés történelemtanárunkban is, aki másodízben beszélve Széchenyiről, sírva mondta: „Fiúk, fiúk, a hazaszeretet.” Láthatta, milyen furcsa arccal meredünk rá, mert akkor az internacionalizmus volt a vezényszó. Esterházy Jánostól a hazaszeretet mellett elválaszthatatlan az európai egység gondolata is.

Édesanyja, Tarnowska Erzsébet lengyel származású volt. Ő maga magyar földön, magyar apától született, de szlovákokkal élt együtt, Szlovákiában volt parlamenti képviselő, és a történelem alakulása folytán Csehszlovákiával is volt dolga. Ebben a négy nemzetben, ami a vérét szinte áthatotta, képzelte el Közép-Európa egységét, mintegy a V4-es együttműködés szellemi előfutáraként. Később megjelentek az elképzelései között nagyobb horderejű gondolatok is, mint például a Duna-konföderáció terve. Ezek arra mutatnak, hogy még szélesebb körben foglalkoztatta az európai egység. Nagyon szép hitvallás, ahogyan egyszerre élte meg a magyarságát és a szlovákságát. Amikor Kassa visszatért Magyarországhoz, az ottani beszédében arra kérte a magyarokat, tartsák tiszteletben a szlovákok jogait. Pozsonyban pedig így beszélt: „Szlovák testvéreim, mi, magyarok és szlovákok ezer éve, Szent István birodalmától kezdve együtt éltünk, ne szakítsuk meg ezt az egységet!” Européer volt, nem partikularista. 

Nagyon jól mondják a mai politikában, hogy Európa nem olvasztótégely. Esterházy János, amikor egyszer csak Csehszlovákiában találta magát, pontosan tudta: lehetünk úgy békességben és egységben egymással, hogy mégis mindenki megőrzi a maga hagyományait. Európát a nemzetek Európájának képzelte el, és világos volt számára, hogy kontinensünk nem létezhet tartóoszlopok nélkül. II. János Pál pápa így fogalmazott e tartóoszlopokkal kapcsolatban az Európáról szóló körlevelében: az első a történelem, ami nem emlékkönyv lapozgatása, hanem ablak a jövőre. A második tartóoszlop mindkettejük szerint az igazság, ami Európa számára nem más, mint a görögök öröksége. A harmadik pedig az igazságosság, a zsidó és a keresztény gondolkodásmód találkozása. Ferenc pápánk már a mai korhoz alkalmazkodva fogalmazta újjá, hogy mik is Európa tartóoszlopai, de Esterházy János ezeknek éppúgy megfelel. Megfelel a személy iránti tiszteletnek, amiben a legtörékenyebb ember, a magzat és az elaggott ember védelme is benne van. Fontosnak tartotta a Ferenc pápa szerinti másik tartóoszlopot is, nevezetesen azt, hogy a köztünk lévő különbözőségeket nem megsemmisíteni akarjuk, hanem gazdagságként értékeljük. S jellemezte Esterházyt az egészséges laicizmus is, amely nem állítja szembe Istent és a cézárt, hanem megengedi a szabad vallásgyakorlatot, és tiszteli az államhatalmat is. 

Elvek nélkül az ember létezik, de nem él – Esterházynak megvoltak a maga világos elvei. A börtönben is hősies viselkedés jellemezte, amiről leginkább azok a börtöntársai tanúskodhatnak, akik nem is rokonszenveztek vele. Szent Ciprián ősegyházi vértanú életéből merített erőt, és vele volt az imakönyve, amiből újra meg újra imádkozott.

Nagyon erősen kapaszkodott a lét vertikális valóságába, és nem ragadt bele a börtönvilág szürkeségébe, embertelenségébe, hanem mindig megtalálta a módot, hogy felfelé tudjon tekinteni.

Miután tábori püspök lettem, a szlovák tábori püspök kollégámmal nagyon korán elkezdtük ünnepelni Zalaváron Cirill és Metód emlékünnepét, mert a szlovák hagyományok szerint ez a két szent ide menekült az üldözés elől. Hiszek abban, hogy a közös misézés által építettük a szlovák–magyar barátságot, és ettől a magyarjainknak is könnyebb lesz kicsit a sorsa a Felvidéken. Nagyon szép gesztus volt Rabek püspök úrtól, hogy amikor 2017-ben örök nyugalomra helyeztük Esterházy Jánost, ott volt a temetésen, pedig nem is számítottam rá. Így fogadott: „Püspök úr, hallottam, hogy itt leszel, akkor nekem is itt a helyem.” S ott voltunk hárman, a lengyel érsekkel, mindenki a saját hazája képviseletében, a három nemzetében, amelynek mindegyike egyaránt fontos volt Esterházynak, aki nemcsak éldegélt, hanem élt.

Lejegyezte: Agonás Szonja

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. március 14-i számában jelent meg.

Az 1848-as forradalomra emlékezve a csehországi (prágai) magyar szervezetek megemlékezést és koszorúzást tartottak a kisoldali téri Rákóczi-emléktáblánál.
A megemlékezésen a plébánia nevében Balga Zoltán atya és Kövér Erzsébet helyezte el az emlékezés koszorúját.
 
Fotó: ITT
 
EJT_0633.jpg
 
EJT_0584.jpg

Március első hétvégéje hagyományosan Isten Szolgája Esterházy János emlékének jegyében telik Prágában a csehországi magyarság körében. Ez ebben az esztendőben, az Esterházy-emlékévben sem volt másként, azonban a Csehországban érvényben lévő szigorú járványügyi szabályok miatt csak korlátozott részvétel mellett lehetett megtartani a megemlékezéseket március 6–7-én.

Szombaton a prágai motoli temető jelképes sírjánál kezdődtek az Esterházy-emlékév prágai eseményei. Ezen sír jelképes nyughelye Esterházy Jánosnak, a felvidéki magyarság mártírsorsú képviselőjének, illetve Bryks Josef II. világháborús veteránnak, aki szintén a kommunista hatalom áldozata, és jelképes sírhelye a diktatúrák világnézeti, politikai áldozatainak.

Rövid beszéd után az emlékezés koszorúit helyezték el Magyarország prágai nagykövetsége, a prágai magyar katolikus plébánia, illetve a csehországi civil szervezetek képviselői.

A résztvevők Balga Zoltán prágai magyar lelkész vezetésével imádkoztak a boldoggá avatásért, hogy minél több ember számára jel lehessen Esterházy áldozatos példája.

Vasárnap a prágai Szent Henrik- és Kunigunda-templomban Balga Zoltán mutatott be szentmisét Esterházy János boldoggá avatásáért, melyen a járványügyi rendelkezések alapján korlátozottan vehettek részt a hívek, de ezen nehézségek ellenére is szép számban kapcsolódtak be. A szentmisén jelen voltak a magyar nagykövetség és a csehországi magyar szervezetek képviselői is.

A szentmise homíliájában Balga Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy korunk emberéből talán „már kiveszett a buzgóság az Isten dolgaiért”. Erre ugyanakkor „Isten időt és képességeket is adott nekünk”. Ezt a felelősséget, felhívást érezte meg Esterházy János is, amikor életével és halálával is bizonyította buzgóságát Isten dolgai iránt.

A plébános felidézte Esterházy János helytállását a történelem azon korszakában, amikor nehézség volt az elcsatolt területeken magyarnak és hívőnek maradni. Ugyanaz a buzgóság vezette a magyar ügybe vetett hitében, mely az Isten dolgaiban vezette, de ugyan ilyen buzgósággal állt ki a szlovákiai zsidók jogfosztása és deportálása ellen is, amit „lelkiismereti okból nem tudott támogatni”.

Merítsünk hitéből és buzgóságából, melyet a teremtő Atya adott nekünk is kincsként, és imádkozzunk közösen a boldoggá avatás sikerességéért – zárta beszédét Balga Zoltán.

A szentmise végén Boros Miklós, Magyarország Csehországba delegált rendkívüli és meghatalmazott nagykövete tartott beszédet, melyben hangsúlyozta, hogy Esterházy János nemcsak magyar hazafi, politikus, hanem leginkább keresztény példakép, és együtt kell dolgozni emlékének ápolásán nemcsak Prágában, hanem egész Csehországban.

A csehországi magyarok az emlékév hátralévő részében is – a járványügyi rendelkezések figyelembevételével – folytatják Esterházy János emlékének ápolását.

Veres Gergő

Az új rendkívüli állapot 2021. március 1-jétől történő kihirdetése kapcsán az istentiszteletre vonatkozó korlátozások változatlanok maradnak. A tömeges éneklés továbbra is tiltott, kivéve a kórust és az énekeseket. A kormányrendelet értelmében a szentmiséken az adott templom ülőhelyeinek 10 százalékát lehet betölteni. Mivel templomunkban kb. 300 ülőhely van, a szentmiséken jelenleg 30 személy lehet jelen. A szentmisékre a plébánia honlapján megtalálható táblázatban lehet jelentkezni. Jelenkezni ITT 

Akik szentmise szándékot szeretnének előjegyeztetni a 2021-es évre, kérem, hogy a szentmisét követően jelentkezzenek a sekrestyében vagy hívják a plébánia irodáját. 

Vasárnaponként 9.30 órai kezdettel a plébánia FB oldalán élőben közvetítjük a szentmisét

Megkérem a felolvasókat, hogy a faliújságon elhelyezett táblázaton legyen szíves feliratkozni a februári vasárnapokra.

A nagyböjti időben minden csütörtökön 17 órától keresztutat végzünk a templomban, majd (17:30) magyar nyelvű szentmisét tartunk. Bátorítom a kedves híveket, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, hogy ezáltal is tökéletesebben tudjuk megélni a nagyböjtöt.

Megdöbbenő és szomorú hírként jött az üzenet, hogy František Lízna jezsuita szerzetes atya elhagyott bennünket, s hitünk szerint a mennybe távozott. Épp egy évvel ezelőtt vehette át a Magyar Parlamentben az Esterházy János Emlékérmet, azért az apostoli munkáért, amelyet saját szavai szerint az ő „jó barátja”, Esterházy János ügyének és emlékének vállalása és ápolása kapcsán végzett.