Nagyheti miserend a belvárosi Szent Henrik és Kunigunda-templomban.

Cím: Jindřišská 30, Prága 1

Toldi írójához elküldöm lelkemet. Ez volt a címe annak a kulturális estnek, melyen Tóth Péter Lóránt Pro Cultura Hungarica-díjas versvándor, tanár mutatott be Petőfi Sándor és Arany János szoros barátságát 2024. március 20-án a Nemzetiségek házában.

Az előadó, irodalmi témájú előadásaival egy évtizede járja a Kárpát-medence és a diaszpóra magyarok lakta településeit.

A plébánia társzervezésében megvalósuló esten Forró Krisztián, közösségünk aktív tagja cimbalmon működött közre.

2024. március 17-én, nagyböjt 5. vasárnapján a Szent Vitus székesegyházban tartották a Prágai Főegyházmegye állandó diakónus jelöltjeinek lekotravatását. Ezen az alkalmon Mons. Jan Graubner érsek atya nevében Mons. Michael Slavík püspöki helynök a Szentírás átadásával közösségünkből Veres Gergőt lekotorrá avatta.

Az avatást megelőzően a diakónus jelöltek egyhetes lelkigyakorlaton vettek részt Rožmitál pod Třemšínem-ben, ahol a hivatásukban való elmélyülés érdekében Michael Špilár chodovi plébános atya segítségével különböző Szentírási részeken keresztül a metanoia (megtérés) témakörét járták körbe. A lelkigyakorlat a napi szentmise és közösen végzett zsolozsmán keresztül is építette a diakónus jelöltek közösségét és támogatta a felkészülést a lektori szolgálatra.

A lektor a II. Vatikáni Zsinatig a papszentelést megelőző kisebb rendek közé tartozott, majd a zsinat után az első szolgálati fokozatént éledt újjá (a második fokozat az akolitus). Az avatás úján a lektor arra kapja megbízását hogy Isten igéjét ne csak a szentmise és különböző liturgiák alkalmával felolvassa, hanem azt az emberek közé elhozva meg is jelenítse, ezen kívül a gyermek- és felnőtt hittanokon tovább is adja.

A szentmise keretében minden jelöltet nevükön szólítva vezették az összegyűlt hívek elé a Szent Vitus székesegyház szentélyébe, majd Mons. Michael Slavík atya könyörgő imádsága és áldása után egyenként előlépve a következő szavak kíséretében átvették a Szentírást annak jeléül, hogy még hűségesebben éljék meg az Evangélium Örömhírét: „Vedd a könyvek könyvét, a Szentírást, hirdesd hűségesen Isten igéjét, hogy egyre jobban életté váljék az emberi szívekben”. 

Erre az ünnepi alkalomra családján kívül közösségünk tagjai is elkísérte Gergőt, ezzel is támogatva őt a felkészülés útján, illetve jelenlétükkel kifejezésre juttatták  a lektori szolgálat közösségi jellegét is. 

Az első szolgálati fokozat felvételével Gergő folytatja a diakónus formációt, mely a teológiai tanulmányokat követőkétéves készületi időszakot jelent. Ezalatt az Egyház vezetésével válik késszé arra a közösségi szolgálatra, amit a diakonia jelent. Ez a szolgálat a Lumen Gentium értelmében a követező képpen foglalható össze „A diakónus feladata, hogy ünnepélyesen kiszolgáltassa a keresztséget, őrizze és kiossza az oltáriszentséget, az egyház nevében eskessen és megáldja a házasulókat; elvigye a szent útravalót a haldoklóknak, Szentírást olvasson a híveknek, oktassa és buzdítsa a népet, vezesse a hívek istentiszteletét és imádságát, kiszolgáltassa a szentelményeket és temessen.”.

Imádsággal kísérjük Gergőt ezen az úton és imádkozzunk azért, hogy Teremtő Istenünk minél több papi és szerzetesi hivatást ébresszen az Őt keresőkben!

Nagyböjti lelkinapot tartott a Prágai Magyar Katolikus Plébánia 2024. március 16-án Hlédik László, ipolysági plébános vezetésével. A vendéget Balga Zoltán atya, a cseh fővárosban  és környékén élő magyar közösség lelkipásztora köszöntötte.

A lelkinapot a Szent Henrik és Kunigunda-templomban bemutatott szentmisével kezdték, ahol Hlédik László atya többek között arról beszélt, hogy az üdvösség idejét felkell ismernünk életünk során, megkell ragadnunk és meríteni belőle kegyelmeket, hogy lelki gyümölcsöket tudjunk hozni mi is. Hangsúlyozta, hogy mindenkit igyekeznünk kell befogadni közösségeinkbe: mindenkit, de nem mindent! Mert a mindenki és minden az nem ugyanaz, ahogy azt napjainkban sokan szeretnék egybemosni. 

A program a plébánia közösségi termében folytatódott, ahol két nagyböjti elmélkedés segített az elmélyülésben. Első előadásában László atya az istenképiség témáján keresztül rámutatott a minket körülvevő közösségek, családtagok, barátok fontosságára, akik időről-időre tükröt állítanak elénk, hogy észrevegyük, hol tartunk. Tudjuk-e még tükrözni a Teremtő arcát, lényét? A magunk útját kezdtük járni, sok kitérő, bugdácsolás, csalódás közepette. Veszendőbe ment a helyes iránytű, megkoptak a célok, haszontalanok lettek az eszközök. A nagyböjt idején ezt kell észrevennünk és új utakat kell keresnünk, keresni és felismerni egymásban az Istenarcot.

A második előadás a nemzeti ünnep kapcsán a magyar Mária-kultusz témájára volt felépítve. A vallásos közgondolkodásban különösen erős a Mária-eszmeiség és a Patrona Hungariae-gondolat. Az országot védő Istenanya tiszteletét Szent István alapozta meg. Itt Kelet-Európában a négy évtizedes kommunizmus megtette a maga romboló hatását, visszavetette a vallási élet intenzitását. Nyugaton viszont a fogyasztói társadalom elidegenítő szemlélete a carpe diem-életmód térhódítása devalválhatta a keresztény hitélet és erkölcs értékeit - figyelmeztette a prágai magyarokat Hlédik atya. 

Az elmélkedéseket közös beszélgetés, gyónási lehetőség és agapé követte, ahol lehetőség nyílt az előadóval való közelebbi megismerkedésre is. A lelkinapot a közösen elimádkozott keresztút zárta.

Balga Zoltán