2024. március 6-án a 14 órakor kezdődő temetési gyászmise keretében elbúcsúztunk Fucsik Istvántól, közösségünk egyik oszlopos tagjától.
A CSMMSZ nevében Herényi Béla mondott búcsúztatót.
2024. március 6-án a 14 órakor kezdődő temetési gyászmise keretében elbúcsúztunk Fucsik Istvántól, közösségünk egyik oszlopos tagjától.
A CSMMSZ nevében Herényi Béla mondott búcsúztatót.
Kövér László, az Országgyűlés elnöke pénteken a Parlamentben tartott ünnepségen Pásztor Istvánt méltatva úgy fogalmazott: személyében egy olyan kiemelkedő magyar vezető előtt tisztelegnek, akinek megadatott, hogy politikai tehetségét és erényeit ne eméssze fel az állam nélküliség, hanem azokat egyenesen két állam és két nemzet, Magyarország és Szerbia, a magyarok és a szerbek szolgálatába állíthassa.
Pásztor István olyan politikus volt, aki tudta, hogy a politika nem pusztán a pillanat uralmának a művészete, mert ha csak az lenne, akkor megélhetési percemberek “prédájává” válna – fogalmazott. Tudta, hogy a politika a távlatok egyeztetésének a művészete is, azaz a múltban gyökerező adottságok reális egyeztetése a jövőbeli lehetőségekkel, tudta, hogy ezen adottságok és távlatok helyes felismerése, illetve ösztönös megérzése és egyeztetése nélkül a politika nem a köz javát, nem a köz szolgálatát jelenti, hanem csak egyéni vagy kiscsoportos karrierista játék marad.
Pásztor István minden erejével szolgálni akarta a délvidéki magyarságot, és nem “játszadozni vele” – emelte ki. Hozzátette: felismerte, és pontosan érezte közösségének múltban gyökerező létadottságait, ismerte a közössége előtt tornyosuló veszélyeket, de mindig szenvedélyesen bízott közössége jövőjében.
Rámutatott, hívő realista volt, aki úgy vélte, az erkölcsöt és politikát egymástól szétválasztani nemcsak bűn, hanem már maga a büntetés is. A délvidéki magyarság világi elöljárójaként mindig tiszteletet adott másoknak, és tiszteletet vívott ki, nemcsak a maga, hanem közössége számára is – húzta alá.
A házelnök kiemelte: soha nem mért kettős mércével. A szerb nemzetnek őszintén ugyanazt kívánta, mint a magyarnak: szabad, cselekvőképes és együttműködésre kész olyan méltányos nemzeti államot, amely a területén élő minden nemzeti közösségnek képes biztonságot, jólétet nyújtani és a nemzeti identitáshoz, vagyis az anyanyelvhez, a nemzeti kultúrához és a szülőföld otthonosságához való jogot ténylegesen biztosítani.
Az Országgyűlés elnöke idézte Esterházy János hitvallását és állam nélküli államférfiként jellemezte, aki kimondta, “a mi jelünk mindig a kereszt, és soha nem a horogkereszt vagy a sarló és kalapács”. Személyében legyőzetve is győztessé vált abban a XX. században, amelyet a magyar nemzet tragikusan elveszített – mutatott rá.
Esterházy János napjainkban is példakép mindazok számára, akik hisznek abban, hogy Európa csak addig és csak úgy él, ameddig és amennyire Krisztusban él, akik hisznek abban, és tesznek is érte, hogy a magyarság nyertese legyen a XXI. századnak.
Pásztor Bálint – a tavaly elhunyt vajdasági politikus fia – a díjat megköszönve úgy fogalmazott: Pásztor István a világ magyarságáért küzdött nap mint nap élete során. Olyan derűvel és jövőbe vetett hittel tette az utolsó napig, ami mindenkinek erőt ad a küzdelem folytatásához – mondta a VMSZ jelenlegi elnöke.
Esterházy János a huszadik század egyik legkiemelkedőbb magyar politikusa volt. Keresztény, európai és magyar – hangsúlyozta köszöntőjében Panyi Miklós, a Miniszterelnökség államtitkára.
Úgy fogalmazott: a XX. század két nagy háborúja és az azokból kinövő embertelen diktatúrák el akarták pusztítani “Istent, nemzetet, kultúrát, és az európai embert magát is.” De voltak, akik mindezt nem nézték tétlenül. Akik vállalták az üldöztetést, s ha kell, életükkel fizettek érte – folytatta. Kiemelve: ilyen volt Esterházy is.
Panyi Miklós emlékeztetett: Esterházy bátran lépett fel a diktatórikus birodalmi eszmék ellen. Úgy folytatta: ha Európát nem szakították volna ketté a vasfüggönnyel, akkor Esterházy a keresztény alapokon nyugvó és a nemzetek együttműködését előmozdító európai egység megteremtésén dolgozott volna.
Panyi Miklós szavai szerint ha Esterházy ma élne, azt tapasztalná, hogy a felszabadult Európában újra veszélyben van mindaz, amiért küzdött és életét adta. “Ha ma élne, ugyanúgy ki kellene állnia a keresztény Európáért, a nemzeti szuverenitásért és a nemzeti kisebbségek védelméért” – sorolta.
“Esterházy János a szélsőséges eszmékkel szembeni ellenállás megtestesítője volt. Szellemi hagyatéka ezért ma is iránytű, és a remény forrása” – állapította meg.
Vecsei Miklós miniszterelnöki biztos, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke Kozma Imre irgalmasrendi szerzetest méltatva kiemelte: “aki találkozik Imre atyával, erősebb emberként éli tovább az életét.” Úgy fogalmazott: Imre atya “jelen van” az emberek között, “az igazi jelenét pedig nyomot hagy.”
Vecsei Miklós felidézte, hogy Kozma Imre atya hittanóráján “három alapvető leckét biztosan elsajátíthattak a tanítványok”: az első, hogy a kereszténység nem elmélet, hanem gyakorlat. A második, hogy a szeretet sok bűnt eltakar, a harmadik pedig, hogy kockázatvállalás nélkül nincs élet.
Kozma Imre köszönőbeszédében a közelgő húsvét ünnepe kapcsán arra figyelmeztetett: megváltásra szorul a világ és megváltásra szorul az ember is.
Hozzátette: ha megváltott emberként szeretnénk élni, akkor szükségünk van Esterházy János példájára. Esterházy “tudatosan vállalta a mártíriumot”, és minden megnyilatkozásával a szlovák magyar megbékélést szorgalmazta – hangsúlyozta, megjegyezve: Esterházy János sorsa “prófétai sors.”
A rendezvényen elhangzott, hogy 2024. március 10-én, vasárnap 10 órakor a Belvárosi Ferences Templomban Szentmisét mutatnak be Isten szolgája Esterházy János boldoggá avatásáért, ezt követően pedig 11 órakor a Szép utcai Esterházy János emléktáblánál koszorúzási ünnepséget tartanak.
(MTI)
A Prágai Magyar Katolikus Plébánia nagyböjt harmadik vasárnapján nem csupán templomának társvédőszentjének, Szent Kunigundának emléknapjára készült, hanem ekkor tartották meg Isten szolgája Esterházy János halálára való hagyományos megemlékezéseket is, továbbá a közösség felnőtt tagjai részére a bérmálás szentségét szolgáltatta ki Haľko József pozsonyi segédpüspök.
Sokak számára ismert, hogy 2016-ban a Prágai Magyar Plébánia a Szent Henrik és Kunigunda-templomban lelt otthonra. A 2024-es év kiemelt jelentőséggel bír: Szent Henrik (aki Boldog Gizella lévén Szent István király sógora volt) halálának 1000. évfordulóját ünnepli az Egyház. Ehhez kapcsolódva a plébánia számos eseménnyel és tervvel készül. „Sok szempontból is különleges, hogy ez a templom lett a prágai magyar hívek otthona. A korábban a helyi németség számára szolgáló központi templomot kaptuk meg, melyben Esterházy János testvére imádkozva kérte, hogy a mártír politikus halálos ítéletét változtassák meg. Ez az imádság meghallgatásra talált és életfogytiglani börtönre változtatták bűntetését.“ - mondta Balga Zoltán plébános. „Részben ezért is áll közel szívünkhöz ez a templom, ezért is érezzük kötelességünknek emlékének ápolását.
De fontos számunkra Szent Henrik is, hiszen a korabeli egyház támogatójaként már régóta nagy tiszteletnek örvend a német területeken. A most következő milleniumot méltóképpen szeretnénk megünnepelni.“ folytatta a plébános atya. „Zarándoklatot szervezünk sírjához a németországi Bambergbe, a búcsúi szentmisét július 14-én a Prágai Főegyházmegye érseke Jan Graubner fogja celebrálni. Bízunk benne, hogy az ünnepi szentmisén már a most öntésre kerülő új harangok fogják az Isten dicsőségét hirdetni“.
Szent Henrik mellett felesége, Szent Kunigunda is fontos példakép lehet: gyermektelen házasságukban is kitartott férje mellett és bőkezűen támogatta az egyházat. Férje halála utan a császárnői ruhát letéve kolostorba vonult és rendkívül egyszerű életével váltotta ki tiszteletét. Ez az alázatos élet kapcsolja össze Esterházy Jánossal, akinek emlékét ápolva március 2.-án, szombaton a Prágában lévő Motoli temetőben gyűltek össze tisztelői és a megemlékezés koszorúit helyezték el emléktáblájánál. A megemlékezésen a plébánia mellett részt vett Magyarország Nagykövetségének és az Esterházy János Társulás az emberi és keresztény értékekért képviselői, a Cseh és Morvaországi Magyarok Szövetségének tagjai és további tisztelői. A megemlékezést fogadás követte a plébánián.
Vasárnap volt Szent Kunigunda liturgikus ünnepe, melyre a közösség tagjai már régóta lelkiismeretesen készültek. Haľko József a Pozsonyi Főegyházmegye segédpüspöke a szentmise keretében szolgáltatta ki a bérmálás szentségét. A nagyböjti időben is méltóságteljes szertartásban emlékeztette a nagy számban jelen lévő híveket, hogy újra és újra aktualizálnunk kell kapcsolatunkat Istennel. Meg kell ragadni azokat a pillanatokat, amikor újra igent mondhatunk szeretetére. Az evangéliumhoz kapcsolódva elmondta, hogy ahogy Jézustól csodajelet követeltek kortársai nekünk nem is kell így tennünk, hiszen a bérmálkozók hitvallása és a bérmálás szentségének kérése bizonyítja, hogy évezredekkel később is él a hit és a jövő zálogát láthatjuk a megbérmáltakban. A szentmisét követően agapén látták vendégül a püspök atyát és a közösség tagjait.
Veres Gergő
A megemlékezést, amelyet a kommunista rendszer áldozatainak a Motol köztemetőben létrehozott emlékhelyén tartottak, a prágai Esterházy János Társulás a Keresztény és Emberi Értékekért, a Coexistentia politikai mozgalom Esterházy János Emlékbizottsága, valamint a Prágai Magyar Katolikus Plébánia szervezte meg a tragikusan elhunyt politikus halálának 67. évfordulója alkalmából.
A Csehországban működő magyar társadalmi szervezetek, illetve a prágai magyar nagykövetség képviselői koszorúkat helyeztek el Esterházy János emléktáblájánál. Koszorút helyeztek el az emlékhelyen a Szövetség a Közös Célokért szlovákiai civil szervezet képviselői is.
Az emlékünnepségen elhangzott beszédek egybehangzóan méltatták Esterházy János életét és munkásságát.
Gubík László, a szlovákiai Szövetség a Közös Célokért elnöke beszédében rámutatott arra, hogy Esterházy János mellett emlékezni kell a tavaly elhunyt Duray Miklósra is, aki a szocialista rendszerben a csehszlovákiai magyarság érdekeinek legfőbb képviselője volt. Duray János emlékét Esterházy Jánoséhoz hasonlóan szintén meg kell őrizni – húzta alá Gubík László.
A megemlékezés végén a néhány tucatnyi résztvevő közösen elénekelte a magyar himnuszt. A kegyeleti emlékhelyet a csehországi Politikai Foglyok Konföderációja alakította ki az 1989-es rendszerváltás után a motoli temetőnek azon a részén, ahol a hatvanas években a volt politikai rendszer többtucatnyi áldozatát névtelenül elhantolták.
Az 1901-ben született és 1957-ben a morvaországi Mírov várbörtönében meghalt Esterházy János urnája a hatvanas évek elején került az akkor még névtelen tömegsírba.
A több mint egy évtizede átalakított motoli központi emlékművön két áldozat neve szerepel: Josef Bryx volt háborús pilótáé, aki a munkatáborokban meghaltakat, valamint Esterházy Jánosé, a szlovákiai magyarság egykori vezetőjéé, aki pedig a kommunista börtönökben meghalt politikai foglyokat jelképezi.
(MTI/ Kokes János)