Az alábbiakban egy rövid képes beszámolóval szeretnénk beszámolni, hogy ünnepelte közösségünk a nagyhetet, ill. húsvét ünnepét.
Virágvasárnap:
Nagycsütörtöki krizmaszentelés:
Nagycsütörtök - a lábmosás szertartása:
Nagypénteki szertartások Veres Gergő diakónusunk vezetésével:
Nagyszombati vigília:
Húsvétvasárnap:
A nagyböjt valódi értelméről, az imádság mélységéről, a közösség megtartó erejéről, a hit mai kihívásairól beszélgettünk Balga Zoltán atyával, valamint arról, miért kulcsfontosságú az anyanyelv a hit megélésében. Egy évtizede szolgálja a prágai magyar katolikus közösséget. Gondolatai egyszerre szembesítenek és reményt adnak. Azt mondja, a zajos világ közepén is létezik tiszta forrás, csak meg kell találnunk.
A probléma ott kezdődik, hogy a modern ember hajlamos leszűkíteni a böjtöt pusztán az ételről való lemondásra. Lemondunk édességről, húsról vagy alkoholról, ami önmagában nem értéktelen, sőt, egy jóléti társadalomban valódi önfegyelmet is jelenthet. De ha nincs mögötte lelki tartalom, akkor nem teljesíti a küldetését, figyelmeztet az atya. A böjt igazi értelme az, hogy kilépjünk a komfortzónánkból és közelebb kerüljünk Istenhez.
Ehhez azonban elengedhetetlen a csend, és éppen ez az, amitől a mai ember leginkább tart.
A nagyböjt éppen ezért arra hív, hogy szembenézzünk önmagunkkal. Nem véletlen, hogy ebben az időszakban sokkal többen keresik a gyónás lehetőségét.
– Valamit megért az ember – mondja Balga Zoltán atya. Aki megáll, aki csendben tud lenni, az felismeri, hogy Isten közelségében van az igazi béke.
Az imádság ebben a folyamatban kulcsszerepet játszik. Amikor a tanítványok megkérték Jézust, hogy tanítsa meg őket imádkozni, a Miatyánkot adta nekik. Ez az ima azonban sokkal mélyebb annál, mint elsőre gondolnánk.
– Ez egy közösségi ima. Nem az én, hanem a mi áll a középpontban. Egy individualista világban ez radikális üzenet. A Miatyánk minden sora kapcsolatot teremt Istennel és egymással. Már a megszólítás is bensőséges, az Abba kifejezés inkább apukát jelent, mint távoli, fenséges istenséget. Ez egy nagyon mély kapcsolat – mondja a prágai magyarok lelkipásztora.
– Amikor ezeket a kérdéseket megfogalmazzuk, az már önmagában ima. Ugyanakkor az imádság nem merülhet ki a kérésben. Legalább ilyen fontos a hála és az Isten nagyságának felismerése. Mielőtt kérünk, tanuljuk meg Istent Istenként kezelni – fogalmaz az atya, hozzátéve, hogy a Miatyánk szerkezete is ezt tükrözi, előbb dicsőítés, aztán kérés. És még valami, az elfogadás. Mindig oda kell tenni, hogy legyen meg a te akaratod. Ez nem könnyű, különösen akkor nem, amikor az élet nehézségeket hoz. Mégis, az érett hit egyik jele éppen ez a bizalom. Ahogy az ember érik, egyre inkább látja az összefüggéseket és rájön, milyen sokszor volt jó, hogy nem azt kapta, amit kért.
A hit azonban nemcsak a templomban élhető meg. Sőt, talán éppen a hétköznapokban válik igazán valóságossá. Egy reggeli keresztvetés, egy rövid fohász, egy szeretetből végzett munka, ezek mind Isten jelenlétébe helyezik az életet.
– A konyha is lehet áldozati hely – mondja az atya, utalva arra, hogy a mindennapi tevékenységek, mint a főzés, is megszentelődhetnek. Ugyanakkor óva int a rutinszerű vallásosságtól. Jó a megszokás, de veszélyes is, figyelmeztet. Ha a hit gyakorlása automatizmussá válik, könnyen kiüresedik. A kihívás az, hogy mindig tudatosan, élő módon éljük meg. Ez a felismerés összefügg az egyház mai helyzetével is. Balga Zoltán szerint Európában egy korszak éppen véget ér, a tömegvallásosság ideje lejárt.
A prágai magyar katolikus közösség is ilyen kisközösségként működik. Tagjai gyakran nagy áldozatot hoznak, hiszen van, aki egy órát utazik a szentmisére, majd ugyanennyit haza.
– Ez óriási felelősség. A közösségnek ezért nemcsak liturgiát, hanem élményt, kapcsolódást is kell adnia. A közös kávézások, beszélgetések, programok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a közösség valóban élő legyen. Ez különösen fontos egy nagyvárosban, ahol az ember könnyen elszigetelődik. A háború elől menekülő kárpátaljai magyar családok befogadása is ezt bizonyította, a közösség gyorsan reagált, segített, összefogott – mondta Balga Zoltán, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy a közösséghez tartozás egyik kulcsa az anyanyelv.
– Szívvel szeretnék jelen lenni, ehhez az kell, hogy úgy imádkozzam, ahogy otthon tanultam. Az anyanyelv nemcsak kommunikációs eszköz, hanem identitás is. Különösen idegen környezetben felértékelődik.
Ez azonban komoly kihívásokkal jár. A vegyes házasságok, az idegen nyelvi közeg, az oktatási rendszer mind hatással vannak a nyelvhasználatra és ezzel együtt a vallási identitásra is. Ez egy nagyon nehéz kérdés, ismeri el az atya, aki szerint tudatos döntésekre van szükség. Saját prágai küldetését sem látta mindig egyértelműnek. Kezdetben havi egy szentmisére kapott felkérést, ma pedig élő plébániai közösséget vezet, kollégiummal, programokkal, kiterjedt kapcsolatrendszerrel.
– Az idő igazolta, hogy szükség van erre. A közösség életének egyik titka, hogy nem erőltetnek rá semmit, mert ami isteni eredetű, az működni fog – vallja. A kezdeményezések jönnek, alakulnak, néha elhalnak, máskor megerősödnek. A közösség egy élő organizmus, amely organikusan fejlődik.
És hogy hogyan találhatjuk meg a tiszta forrást ebben a zajos világban?
– A forrás maga az Isten. De ehhez utat kell taposni. Időt kell adni magunknak, hogy elcsendesedjünk, hogy jelen legyünk. Ha nem járjuk ki az utat a forráshoz, egyszer csak nem találunk oda – mondja egy gyermekkori emléket felidézve. A forrás ott van, de rajtunk múlik, hogy visszatalálunk-e hozzá. A nagyböjt és a húsvét talán éppen erre ad lehetőséget.
Március 22-én különleges lelki élményben volt részünk: a hittanos gyerekekkel és szüleikkel a Petříni hegyen jártuk végig a keresztutat.
Különösen felemelő volt látni, hogy a nyüzsgő tömeg és a rengeteg turista ellenére a gyerekek milyen bátran, őszintén és vonakodás nélkül imádkoztak. „Senki meg ne vesse ifjú korodat, hanem légy példája a hívőknek...” (1Tim 4,12) – ők ma tényleg igazi példát mutattak mindannyiunknak!
A hűség, a hit és a nemzeti megmaradás üzenete állt annak a prágai megemlékezésnek a középpontjában, amelyet Isten Szolgája Esterházy János születésének 125. évfordulója alkalmából tartottak a prágai Motoli temetőben, Esterházy János emléktáblájánál.
Az eseményt az Esterházy János Társulás az Emberi és Keresztény Értékekért, valamint a Prágai Magyar Katolikus Plébánia szervezte. A megemlékezésen számos csehországi magyar szervezet, közéleti és egyházi személyiség, valamint a felvidéki magyar közösség képviselői vettek részt. A Szövetség a Közös Célokért társulást Somogyi Alfréd elnök és Hideghéthy Andrea ügyvezető igazgató képviselte, jelen volt továbbá Méry János, a martosi Esterházy Akadémia igazgatója növendékeivel együtt.
Dr. Baranyi András (Fotó: HA/Felvidék.ma)
Az ünnepség szónokaként először Dr. Baranyi András, Magyarország prágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete szólt a megemlékezőkhöz. Beszédében hangsúlyozta:
Prága a magyarok számára is szimbolikus jelentőségű hely, amely különösen Esterházy János életének és sorsának tükrében nyer mélyebb értelmet.
Kiemelte, hogy Esterházy személye ma is iránytűként szolgál, példát mutat abban, miként kell kiállni az alapvető értékek mellett. A nagykövet szerint az, hogy évtizedek múltán is sokan összegyűlnek emlékezni, bizonyítja, Esterházy öröksége élő és ható valóság maradt a közösség számára.
(Fotó: HA/Felvidék.ma)
A kegyeletadás során Somogyi Alfréd, a Szövetség a Közös Célokért elnöke tartott ünnepi beszédet, amelyben a hely szentségét és az emlékezés lelki dimenzióját emelte ki.
Mint fogalmazott,
az ilyen megszentelt helyek azoknak az embereknek az életpéldáját őrzik, akik hűségesek maradtak életük legfontosabb alapjaihoz: Istenhez, hazához és családhoz.
Esterházy János életét a hűség példájaként állította a jelenlévők elé, külön hangsúlyozva, hogy ez a hűség nemcsak a kiállás idején, hanem a megpróbáltatások, üldöztetések és megaláztatások közepette mutatkozott meg igazán.
Somogyi Alfréd (Fotó: HA/Felvidék.ma)
Beszédében rámutatott: Esterházy erejének forrása mély istenhite volt, amely képessé tette arra, hogy a legnehezebb történelmi helyzetekben is megőrizze tartását és erkölcsi tisztaságát.
Zárásként Somogyi Alfréd a Jelenések könyvéből idézett: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját”, majd hozzátette: a jelenlévők ugyan nem koronát, hanem az emlékezés koszorúit hozták el, hogy kifejezzék tiszteletüket és főhajtásukat.A megemlékezés végén a résztvevők elhelyezték a kegyelet koszorúit az emléktáblánál, csendes főhajtással tisztelegve Esterházy János emléke előtt.
(Fotó: HA/Felvidék.ma)
A kegyeletadás után a megemlékezés a prágai magyar katolikus plébánia közösségi termében folytatódott. Itt Balga Zoltán atya, a prágai magyar katolikus hívek lelkipásztora köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében kiemelte: minden évben fontos, hogy az Esterházy János példájából fakadó küldetéstudatot újra és újra megerősítsék magukban. Hangsúlyozta, hogy a mai, sokszor nehéz és „ellenszeles” körülmények között is kötelességük ápolni azt az örökséget, amely a magyar, keresztény és közép-európai identitás megőrzését szolgálja.
(Fotó: HA/Felvidék.ma)
Rámutatott arra is, hogy Esterházy példája azt üzeni:
kitartással és apró lépésekben is lehet maradandó eredményeket elérni, amelyek hozzájárulnak közösségünk megmaradásához.
Kívánságát fejezte ki, hogy a közös megemlékezés és az együttlét minden résztvevőt megerősítsen ebben a küldetésben.
(Fotó: HA/Felvidék.ma)
Az esemény zárásaként Somogyi Alfrédnak, a Szövetség a Közös Célokért elnökének Bálint Zoltán Esterházy-emlékérmet adott át.
Forrás: Felvidék.ma
Március 17-én Prágában került sor arra a konferenciára, amelyet az Esterházy János Társulás az Emberi és Keresztény Értékekért, a Prágai Magyar Katolikus Plébánia, valamint a Coexistentia Esterházy János Emlékbizottsága közösen szervezett ElżbietaTarnowska–Esterházy, Esterházy János édesanyja halálának 70. évfordulója alkalmából. A helyszínt a prágai Liszt Intézet biztosította, amely méltó keretet adott a megemlékezésnek.
A konferenciát Csitári Rákóczi Gábor Andor, Magyarország csehországi nagykövetségének első beosztottja nyitotta meg. A résztvevőket Kocsis László Attila üdvözletében köszöntötte, amelyet a jelenlévőknek küldött. Gondolataiban rámutatott arra, hogy Esterházy János életében különleges módon találkozott a magyar és lengyel örökség: édesapjától a hazaszeretetet, édesanyjától pedig a mély keresztény hitet és emberséget örökölte.
Kiemelte, hogy ez a családi háttér a több évszázados magyar–lengyel barátság egyik szép példája, amely Esterházy egész életében megmutatkozott.
A konferencia előadásai magyar, cseh és lengyel nyelven hangzottak el, ami jól kifejezte azt a közép-európai összetartozást, amelyről Esterházy János életpéldája tanúskodik.
A program első előadását Molnár Imre tartotta, aki Esterházy János őseiről és közép-európai küldetéséről beszélt, bemutatva családi eredetét, történelmi gyökereit és azt a szellemi örökséget, amely meghatározta életútját. 
Ezt követően Molnárné–Sagun Zdzisława Elżbieta Tarnowska–Esterházy életét, tevékenységét és írásait ismertette, külön hangsúlyozva az édesanya szerepét fia lelki és erkölcsi formálódásában.
Andrej Tóth előadása Esterházy prágai parlamenti tevékenységére, tárgyalásaira és cseh kapcsolataira világított rá. Részletesen bemutatta parlamenti felszólalásait, politikai szerepvállalását, valamint prágai tartózkodásának helyszíneit is. Előadását hiteles fotódokumentumokkal, levelezésekkel és korabeli feljegyzésekkel gazdagította, így számos érdekes történelmi adattal és összefüggéssel közelebb hozta Esterházy személyét és korát a hallgatósághoz.
Balga Zoltán előadásában Esterházy János közép-európai küldetését elemezte, különös tekintettel a közép-európai népek közös keresztény hivatására és a megbékélés útjára.
Rámutatott, hogy Esterházy élete nemcsak történelmi, hanem lelki tanúságtétel is: a hitből fakadó erkölcsi felelősség képes választ adni a térség konfliktusaira.
Hangsúlyozta, hogy Esterházy számára a politika szolgálat volt, amely a keresztény értékekre és a népek közötti kölcsönös tiszteletre épült. Életpéldája ma is arra hív, hogy a közép-európai népek a kiengesztelődés és az együttélés útját keressék.
Stanisław Gawlik előadásában a családi kapcsolatok történeti hátterét mutatta be, különösen a Piast-dinasztiával és a lengyel királyi házzal való összefüggésekre fókuszálva.
A konferencia végén Kassai Hajnal foglalta össze az elhangzottakat, kiemelve a közös történelmi és lelki örökség jelentőségét. Az esemény nemcsak tudományos előadások sorozata volt, hanem egy olyan találkozási pont is, ahol magyar, lengyel és cseh résztvevők együtt gondolkodhattak a közép-európai identitásról, a múlt tanulságairól és a jelen kihívásairól.
A konferencia különös hangsúlyt kapott azáltal is, hogy néhány nappal a Magyar–Lengyel Barátság Napja előtt került megrendezésre. Ez a közelség még inkább rámutatott arra a történelmi és lelki kapcsolatra, amely a két népet összeköti, és amely Esterházy János életében is kézzelfogható valóság volt.
Az ő személye ma is arra emlékeztet, hogy a közép-európai népek sorsa nem egymással szemben, hanem egymás mellett, sőt egymásért formálódhat. Esterházy öröksége különösen időszerű a mai korban, amikor újra és újra felmerülnek a nemzeti identitás, az együttélés és az erkölcsi felelősség kérdései.
Élete azt tanítja, hogy a hitből fakadó bátorság, a lelkiismerethez való hűség és a másik ember iránti tisztelet képes hidakat építeni ott is, ahol a történelem falakat emelt.
Forrás: Felvidék.ma