Prága belvárosának egyik ékköve és lenyűgöző építészeti remekműve a Szent Henrik és Kunigunda-templom, amely különleges atmoszférával és gazdag történelemmel rendelkezik. Egyben a prágai magyar katolikus közösség otthona.  A magyar, szlovák és cseh plébánia vezetője a csábi származású Balga Zoltán atya. Idén augusztusban ünnepelte pappá szentelésének 15. évfordulóját. Ennek apropóján szólítottam meg, és szívesen vállalta az interjút.

Kedves Zoltán atya! Először azt kérdezem, kinek vagy minek a hatására döntött a papi hivatás mellett?

Hivatásom gyermekkortól érlelődő valóság: nagy hatással volt rám a családi környezet, a ministránsszolgálat élményei, valamint a ’90-es években zajló imanapok a papi és szerzetesi hivatásokért. A végső elhatározás gimnazista koromban született meg. Egy háromhavi londoni tartózkodás során – távol az iskolától és a barátaimtól – volt időm csendben átgondolni, valóban erre hív-e az Isten. Amikor negyedévesként dönteni kellett a továbbtanulásról, már egy imádságban és elmélkedésben megérlelt igent tudtam kimondani.

Az ipolysági magyar gimnáziumban érettségizett. Utána a pozsonyi papi szemináriumban folytatta tanulmányait. Három év után püspöke úgy döntött, hogy Budapestre küldi továbbtanulni a Központi Szemináriumba. Örült a döntésének?

A magyar tannyelvű gimnázium után nem volt könnyű feladat Pozsonyban helytállni: a legalapvetőbb imádságokat és a filozófiai-teológiai terminológiát is szlovákul kellett elsajátítanom. Sokszor kétszer annyit tanultam egy-egy vizsgára, mint szlovák anyanyelvű kispaptársaim, mégis az első év végén a közel húszfős évfolyamból ketten végeztünk jeles eredménnyel. Szívemben élt a vágy, hogy anyanyelvemen tanulhassak, de akkor egy magyarországi szemináriumba való jelentkezés magyar egyházmegyéhez való tartozást is jelentett volna, ami számomra elképzelhetetlen volt.

Ezért a 2008-as egyházmegyei átszervezés után Rudolf Baláž püspök döntését, hogy Budapestre, a Központi Szemináriumba küld, nagy kegyelemként éltem meg. Az egyházmegyei felosztás nagyon hátrányos volt a felvidéki magyar közösség részére, de számomra ez nyitotta meg az utat a budapesti tanulmányok előtt, tulajdonképpen már akkor megvalósult az a páli igazság, mely később papi jelmondatom is lett: „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik.”

Egy Önnel régebben készült interjúban elmondta, hogy gyorsított eljárásban szentelték pappá. Mi volt a dolog előzménye?

2010 júniusában, az ötödév befejezése után szenteltek diakónussá Budapesten. A szokásrend szerint szeptembertől a licenciatanulmányaimat kezdtem volna meg, pappá szentelésem pedig a következő évre esett volna. Július elején azonban Rudolf Baláž püspök atya a püspöki kúriára hívott, és közölte, hogy augusztusban pappá kíván szentelni.

Mivel a kánonjog szerint meghatározott diakónusi szolgálati idő és a 25. életév betöltése szükséges, a szenteléshez felmentésekre is szükség volt. A döntés váratlanul ért, de a belém vetett bizalmat éreztem mögötte. 2010. augusztus 21-én Ipolyságon szenteltek pappá. Ősszel – már papként – megkezdhettem a licenciatanulmányaimat Budapesten levelező formában.

Felszentelését követően egykori diákvárosában, Ipolyságon káplánként kezdte papi szolgálatát. Plébánosi kinevezése Ipolyviskre szólt. Hogyan emlékszik vissza ezekre az évekre?

A legszebb papi éveim voltak. Ipolyságon otthonosan mozogtam: régi tanárok, osztálytársak, barátok vettek körül, és hamar új kapcsolatokat is építettem, különösen az iskolákban és a fiatalok között. Mahulányi József esperes úr mellett szolgálhattam; szigorú, következetes, magyarságára és katolikus hitére büszke papot ismertem meg benne, akinek tanácsait ma is kamatoztatom. Ipolyvisk az első „nagy szerelem”: felújítottuk a templomot és a plébániát, kórust alapítottunk, egyházi bált, zarándoklatokat, filmklubot és nyári táborokat szerveztünk.

Mikor, hogyan és milyen megbízatással érkezett az Ipoly mentéről Prágába?

Korábban sosem jártam Prágában, a cseh nyelvvel is csehül álltam. Ha kispap koromban valaki azt mondja, hogy egyszer cseh, szlovák és magyar pasztorációt fogok végezni Prágában, bizonyára kinevetem. Mégis, a Gondviselés idáig vezetett. Egy papi találkozón ismerkedtem meg Duka bíboros úrral, aki felfigyelt magyar nevemre; nem sokkal később levelet kaptam tőle, hogy vállalnám-e a magyar lelkipásztori élet megszervezését.

Válaszoltam, hogy erről a püspökömmel kell egyeztetni; ő pedig azt a döntést közölte, hogy bíboros úr kérésére 2016. július 1-jétől Prágában folytatom szolgálatom. Hamarosan kiderült, hogy a szlovák plébánia plébánosa visszatér Szlovákiába, és felkértek, vállaljam el a szlovák plébánia vezetését a belvárosi Szent Henrik cseh plébániával együtt. Képletesen szólva a „mély vízbe” dobtak – és ezzel kezdődött a prágai kaland.

Egy híján immár 10 éve vezeti a Szent Henrik és Kunigunda-templom plébániáját. Hogyan ismerkedett meg a prágai magyarokkal, akik, gondolom, örömmel fogadták a magyar pap érkezését?

Papságom „emberhalász” jellegét igazán Prágában értettem meg. A technikai lehetőségek – főként az internet – révén kezdtük építeni a prágai magyar közösséget. Az első magyar szentmiséken néhány tucatnyian voltunk, de hónapról hónapra többen lettünk. Ma már egy erős közösségről beszélhetünk, ahol fiatalok, családok, gyermekek és idősek is megtalálják a helyüket; a plébániai agapékon jó látni, hogy barátok találkoznak, és otthon érzik magukat a plébánián.

Mi mindent sikerült megvalósítania megbízatásából közel egy évtized alatt?

Talán a legnagyobb ajándék, hogy 2017-ben létrejöhetett a Prágai Magyar Katolikus Plébánia, amely a főegyházmegye területén élő magyarokat és családtagjaikat egyházi jogi keretbe foglalja. A nyugat-európai diaszpóra magyarságánál ez egyedülálló.

Hálás vagyok, hogy Duka bíboros úr támogatta a kezdeményezést. Létrehoztunk egy tízfős katolikus diákotthont az itt tanuló fiatalok számára, és közösségünkből állandó diakónus is született, akit – ha Isten is úgy akarja – november 1-jén fognak felszentelni.

Milyen tervekkel néz a jövőbe?

Legfontosabb a közösség megerősítése: a magyarságtudat és a családok vallási életének elmélyítése. Sokat kell dolgoznunk azon, hogy az itt élő magyarok magyarként és hívőként is megmaradjanak. A vegyes házasságok – nemzetiségi és felekezeti értelemben – komoly kihívást jelentenek, ezért a szívekben és fejekben is szeretnénk erősíteni az elhatározást: a jövő nemzedékeinek minősége a mi felelősségünk.

Konkrét tervünk egy plébániai kávézó és közösségi tér létrehozása, ahol lelki programok, könyvbemutatók, koncertek, katekézisek és képzések kaphatnak helyet – ez a közeljövő egyik nagy célja.

Mi az, amit nem kérdeztem, de fontosnak tartja még elmondani?

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy templomunkban három közösség talál otthonra: a szlovák személyi plébánia, a magyar személyi plébánia és a helyi cseh közösség. Kezdetben tartottam a cseh–szlovák és a szlovák–magyar kapcsolatok törékenységétől, ezért mindig arra törekedtem, hogy mindhárom közösség azt kapja, ami őt megilleti – az igazságosság szellemében. Azt szerettem volna, hogy lelki atyjukként tekintsenek rám, érezzék, hogy értük vagyok itt.

Óriási öröm számomra, hogy templomunkban szinte megtestesül a közép-európaiság: képesek vagyunk nemzetek fölöttien gondolkodni, és katolikus tágassággal szemlélni e zűrzavaros világot. Ennek megvalósulásában mindvégig tapasztalom az Istentől kapott kegyelmet; számomra újra és újra igazolódik, hogy „az Istent szeretőknek minden a javukra válik.”

(Az interjú bővített változata megjelent a Kürtös szeptemberi számában.)

Bodzsár Gyula/Felvidék.ma

A Prágai Magyar Katolikus Plébánia közösségének tagjai Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök meghívására szentévi jubileumi zarándoklaton vettek részt szeptember 26–28. között Szegeden. Háromnapos útjukon együtt fedezték fel Győr, Szeged, Ópusztaszer és Makó kincseit. A zarándokcsoportot Balga Zoltán prágai plébános vezette.

A zarándoklatnak több apropója is volt: Kiss-Rigó László püspök 2024. októberi prágai látogatása végén meghívta a közösséget, hogy megismerkedjenek a Szeged-Csanádi Egyházmegyével; részt vegyenek Szent Gellért, az egyházmegye védőszentje ünnepén. Ez volt egyúttal a prágai plébánia szentévi zarándoklata is.

Első állomásuk Győr volt, ahol a székesegyházban a könnyező Szűzanya kegyképe előtt imádkozott a csoport, kérve Mária közbenjárását. Tiszteletüket fejezték ki Szent László hermája, illetve Boldog Apor Vilmos püspök sírja előtt. Ezt követően a Brenner János Hittudományi Főiskola kápolnájában szentmisén vettek részt, és Veres András győri megyéspüspök ajándékával, a Szűzanyát ábrázoló szentképpel és imádságos lappal folytatták útjukat a zarándokok.

A hétvége folyamán a prágai magyar hívek Szegeddel és térségével ismerkedtek meg. A közösség zöme a Felvidékről származik, így sokuknak ez volt az első útja Magyarország ezen tájára. Az ópusztaszeri emlékparkban a honfoglaló magyarság történetétől a kereszténység felvételén át napjainkig felidézték a magyarság történelmét.

Szentmisén imádkoztak a nemzetért és azért, hogy a vallásosság minél inkább megerősödjön. Prédikációjában Balga Zoltán prágai plébános emlékeztette a jelenlévőket, hogy a szentévi zarándoklat sok kegyelem forrása lehet, az út során felidézett magyar szentekkel együtt zarándokolva elmélyíthetik istenkapcsolatukat.

A nap lezárásaként a zarándokok részt vettek a Szent Gellért tiszteletére rendezett hangversenyen a szegedi Fogadalmi templomban.

Vasárnap a zarándokok, miután megismerkedtek Szeged nevezetességeivel, a Szent Gellért-szeminárium kápolnájában Kiss-Rigó László püspökkel szentmisén vettek részt. A Szeged-Csanádi Egyházmegye főpásztora köszöntötte a csoportot, és visszaemlékezett prágai látogatásának közvetlen, személyes hangulatára, illetve kifejezte abbéli reményét, hogy a prágai magyar katolikusok újra visszatérnek Szegedre.

A szentmise utáni közös ebéden köszönték meg a Prágai Magyar Katolikus Plébánia zarándokai a gondoskodó, atyai vendéglátást.

Forrás: Magyar Kurír - Veres Gergő

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálat irodája 2025-ben is megrendezte a Külföldi magyar közösségek találkozóját. A konferencia idén is nagy sikernek örvendet, számos országból érkeztek az egyes közösségek képviselőilelkiatyák és világi hívek egyaránt. Az eseméy alatt a közösségeknek lehetőségük nyílt bemutatni a működésüket, eredményeiket, de szóba kerültek a nehézségek és a kihívásaik is. Közösségünk életéről Balga Zoltán atya tartott részletes beszámolót. A felmerült problémákat csoportokban, illetve kötetlen beszélgetések keretein belül tudták a jelenlévők megvitatatni. A magyar kultúra elmélyítésének céljábol a konferencia teret adott számos kulturális program megvalósítására is. Ilyen volt akár a  verséneklő Misztrál együttes, amelynek a megzenésítéseinek forrása a magyar népzenei hagyományötvözve a ma divatos irányzatokkal, vagy a Néprajzi Múzeum kiállításának megtekintése. Hasonlóan értékes programpontok voltak az előadások, amelyeket idén Tahyné dr. Kovács Ágnes, PhD, és dr. Bartl Bálintteremtésvédelemmel kapcsolatban mutattak be, valamint a résztvevők hallhatták az Ars Sacra mozgalom beszámolóját is. A program pótolhatatlan részét képezte az Egyház imádságának a zsolozsmának közösségben való imádkozása, illetve a napi szentmisék amelyet püspök atyáinkkal Mohos Gáborral és Fábry Kornéllal együttünnepeltünk.

Ilcsik Zoltán 

Az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont idén is megszervezte a kétnapos zarándoklatát amelynek Esterházy János halálának 68., valamint végső nyugalomra helyezésének 8. évfordulója adott alkalmat. A zarándokok különböző lelki és kulturális programokon vehettek részt: dombormű átadás,  részelt Esterházy-Mycielska Mária Antigoné című drámájából, keresztúti ájtatosság, különböző előadások, tanulságtételek és kiállítások. Jelentős pillanat a volt az Esterházy János-emlékérmek ünnepélyes átadása amelyet idén három személy vehett át, akik munkásságukkal hozzájárultak Esterházy János örökségének megőrzéséhez és továbbadásához. A zarándoklat kicsúcsosodása a szentmise közös ünneplése volt, amelyet Mons. František Rábek, nyugalmazott szlovák tábori püspök szolgáltatott ki.Szentbeszédében kiemelte Eszterházy János példájának fontosságát, aki a keresztény értékek mentén összeköti a Kárpát-medencében élő különböző nemzeteket. 

Ilcsik Zoltán