A Prágai Magyar Katolikus Plébánia felvételt hirdet a 2026/2027-es tanévre a fenntartásában működő Adalbertinum diákotthonba.

A diákotthon 2022-ben jött létre azzal a céllal, hogy a magyar gyökerekkel rendelkező, Prágában felsőoktatási tanulmányokat folytató katolikus férfi hallgatók számára biztosítson otthont tanulmányaik idejére. A Prága szívében, a Jindřišská 973/30 szám alatt található diákotthon kiváló közlekedési adottságokkal rendelkezik. A tetőtérben kialakított egyszemélyes szobákhoz két közösen használt vizesblokk tartozik, a közös konyha pedig lehetőséget biztosít a főzésre. Az Adalbertinum nem csupán lakhatást kínál, hanem közösséget is: a bentlakók számára rendszeres közös programokat szervezünk.

A plébánia várja mind a már felsőoktatási tanulmányokat folytató hallgatók, mind a most felvételiző diákok jelentkezését. Az elbírálás során előnyt jelent az otthoni plébániai közösség életében való aktív részvétel (ministrálás, cserkészet, énekkar, templomi felolvasás stb.), valamint a plébánosi ajánlás.

A jelentkezéseket 2026. június 30-ig várjuk. A pályázatok elbírálásáról 2026 július folyamán adunk tájékoztatást a jelentkezők számára.

A diákotthon havi lakbére 5500 Kč.

Jelentkezési lap: https://forms.gle/8StHwXJHmv7V6s8PA

A magyarországi parlamenti választások ismét megmozgatták a közbeszédet, érzelmeket, indulatokat, reményeket és csalódásokat hozva felszínre. A Kárpát-medencében élő magyar közösségek számára ez soha nem pusztán egy „külső” esemény. Különösen mi, felvidéki magyarok, saját történelmi tapasztalatainkkal, kisebbségi létünkkel, olykor sérülékeny önazonosságunkkal együtt figyeljük az eseményeket. Nem ritkán megosztottságot tapasztalunk. Családokban, baráti körökben, közösségekben is érezhető, hogy politikai kérdések mentén könnyen falak emelkednek. Ugyanakkor nemcsak választások kapcsán élünk meg csalódásokat. Fájdalmas, amikor valaki az asszimilációt gyorsító párkapcsolat mellett dönt, amikor elengedi hitét, vagy amikor a felvidéki magyar identitás halványul el benne. Ezek mind-mind olyan döntések, amelyek személyes és közösségi szinten is érintenek bennünket.

Hogyan kell(ene) mindezt katolikus szemmel nézni? A Katolikus Egyház társadalmi tanítása világosan fogalmaz: a politika a közjó szolgálatának terepe. A Katekizmus emlékeztet arra, hogy a világi hívek feladata a társadalmi valóság felelős alakítása. A keresztény ember nem lehet közömbös a közügyek iránt, de nem is azonosíthatja hitét egyetlen politikai irányzattal sem. A mi hovatartozásunk végső alapja nem párt, nem ideológia, hanem Krisztus.

Ez a felismerés felszabadító. Lehetővé teszi, hogy szenvedéllyel, de ne gyűlölettel beszéljünk. Hogy legyen véleményünk, de ne veszítsük el a másik ember iránti tiszteletet. Katolikusnak lenni annyit is jelent: tágas szívvel gondolkodni. 

A felvidéki magyar lét különösen érzékennyé tesz bennünket az identitás kérdésére. Tudjuk, milyen törékeny lehet a nyelv, a kultúra, a közösségi önazonosság. Éppen ezért fontos, hogy ne engedjük, hogy a politikai megosztottság tovább gyengítse közösségi szöveteinket. A történelem már megtanított bennünket arra, milyen drága az egység. Katolikus szemmel nézve minden földi rendszer átmeneti. Választások jönnek és mennek, kormányok alakulnak és megszűnnek. Ami marad, az a hit, a közösség, a család, az egymás iránti felelősség. A keresztény ember végső reménye nem parlamenti többségekben, hanem Isten gondviselésében gyökerezik.

Ez nem közömbösség, hanem arányérzék. Lehetünk elkötelezettek a nemzeti közösségünk iránt, felelősségteljes állampolgárok, de közben tudnunk kell: identitásunk legmélyebb rétege nem politikai, hanem keresztény. Ha ezt szem előtt tartjuk, akkor a csalódások sem törnek össze, és a sikerek sem vakítanak el.

Talán ebben az időszakban különösen is érdemes megkérdeznünk magunktól: amit mondok, amit posztolok, amit gondolok – építi-e a közösséget? Vagy inkább rombolja? Krisztus tanítványaként nem engedhetjük meg magunknak a gyűlölet luxusát. Jövőnk ugyanis nem elsősorban választási eredményeken múlik, hanem azon, hogy közösségeinkben megőrizzük-e a hitet, a nyelvet és az egymás iránti tiszteletet. Ez a mi felelősségünk. És ez az, ami valóban rajtunk áll.

Balga Zoltán

Nagy öröm volt közösségünk számára az idei elsőáldozási ünnep. Megható volt látni ezt az öt lelkes gyermeket, akik hosszú készület után, a szentgyónásban megtisztított lélekkel, egész közösségünk előtt először találkoztak Krisztussal az Eucharisztiában.

Köszönjük a szülők áldozatos szeretetét és hűségét, hogy a nem mindig könnyű körülmények között is hitben és magyarságban nevelik gyermekeiket. Köszönjük közösségünknek is, hogy imádsággal és szeretettel kíséri ezeket a gyermekeket a hit útján.

Hálásak vagyunk minden önkéntesnek a szentmise utáni ünnepség megszervezéséért, különösen Lászlónak és Erzsikének. Köszönjük Gergő diakónusnak a hittanórák lelkiismeretes vezetését, valamint Zoltán kispapnak a mindig készséges jelenlétét és segítségét.

Jó volt együtt ünnepelni és újra megtapasztalni, hogy közösségünknek van jövője. Mert ahol gyermekek és fiatalok vannak, ott remény és jövő is van.

Május 13-án, a Fatimai Boldogságos Szűz Mária ünnepén idén is hívők népes serege gyűlt össze a cseh-morvaországi Koclířovban, a Fatimai Világapostolság nemzeti kegyhelyén. A zarándoklat középpontjában ezúttal is a magyarság lelki megújulása és a közép-európai nemzetek összetartozása állt. Az ünnepi liturgiát Balga Zoltán, a Prágai Magyar Katolikus Plébánia plébánosa vezette.

A koclířovi zarándokhely, amely a fatimai jelenések helyszínének hiteles másolata, valamint a 2023-ban felszentelt Capelinha, a Jelenések kápolnája május 13-án ismét a közös imádság és a nemzetek közötti testvériség helyszínévé vált. A zarándokok Csehországon kívül a környező országokból is érkeztek, hogy együtt könyörögjenek a békéért és a nemzetek lelki megújulásáért.

Homíliájában Balga Zoltán hangsúlyozta a fatimai üzenet időszerűségét: a bűnbánat, az engesztelés és a kitartó ima erejét, amely képes formálni a történelem alakulását és a nemzetek sorsát. Kiemelte, hogy a zarándoklat nem csupán kegyeleti esemény, hanem élő tanúságtétel a keresztény gyökerek mellett egy változó és sokszor bizonytalan világban.

A liturgikus események sorát közös szentségimádás nyitotta meg, majd a zarándokok rózsafüzért imádkoztak a visegrádi országok békéjéért. A tizedeket – a tavalyi évhez hasonlóan – magyar, cseh, szlovák és lengyel nyelven felváltva mondták, kifejezve ezzel a közép-európai népek közös lelki örökségét és egymás iránti felelősségét.

A szentmisét ünnepi körmenet követte, amelynek során a Fatimai Szűzanya kegyszobrát hordozták körbe a zarándokközpont területén. Az európai nemzeti zászlók kíséretében vonuló hívek a dombon álló Capelinhához érkeztek, ahol a szertartás végén Balga Zoltán Szent Ferenc és Szent Jácinta zarándokhelyen őrzött ereklyéjével adott áldást a jelenlévőkre, külön imádkozva a magyar nemzetért és a világ békéjéért.

Szöveg: Veres Gergő

Forrás és fotó: Prágai Magyar Katolikus Plébánia

Magyar Kurír