Balga Zoltán plébános, a Prága-belvárosi Szent Henrik és Kunigunda-templom mellett működő magyar, szlovák és cseh plébánia vezetője. Az akadémiai év megnyitójáról, a diákotthonról, a prágai magyar hitéletről, terveiről kérdeztük.
A Prágában tanuló magyar diákok is együtt kérték a szentlélek kiáradását az akadémia év elején. Vasárnap tanévnyitó szentmisét tartottak. Mi volt a fő üzenete?
Minden évben tartunk tanévnyitó szentmisét. A lényegi üzenete, hogy az itt tanuló magyar egyetemista diákokat, magyar középiskolásokat összegyűjtsük, illetve az általános iskolásoknak is ez a hivatalos ünnepi tanévnyitó ünnepsége. Arra próbáltam bátorítani az itt tanuló diákokat, hogy ebben a nagy prágai anonimitásban legyen ez a templom egy kis magyar sziget, ahol magyarságukban, hitükben erősödni tudnak.
A cseh fővárosban sok a veszély, mert nincsenek az ellenőrző elemek, mint a szülő, nagyszülő, baráti kör, itt az ember nagyon könnyen el tudja hagyni a hitét és a magyarságát is.
Ezeken az alkalmakon a fiatalok ministrálnak, ők olvassák fel a könyörgéseket. A tanévnyitó szentmise a prágai Ady Endre Diákkör és az Adalbertinum diákotthon lakóinak közös akciója volt. A szentmisét követően szeretetlakomára került sor a plébánia közösségi termében, melyet a diákok készítettek. Lelkes szülők pedig palacsintával várták a jelenlévő iskolásokat.
Egyébként hogyan tartja a kapcsolatot a Prágában tanuló diákokkal?
Nagyon intenzív kapcsolatunk van a magyar diákokkal. Nekem az a célom, hogy ők a plébánián otthon érezzék magukat, s a plébániát a sajátjuknak tartsák, érezzék, hogy ez az ővék is, amiért felelősséggel tartoznak. A brigádokban, fűnyírásban vagy a templomtakarításban is kiveszik a részüket.
Aztán igyekszem a legtöbb rendezvényükön én is részt venni, jelen lenni, ha meghívnak egy-egy előadásra vagy táncházra.
A ministránsokkal, fiatal dolgozókkal nagyon sokszor szervezünk kirándulást, vagy voltunk Krakkóban, de van úgy, hogy egy szombaton elmegyünk valahová túrázni, biciklizni vagy futni. A diákotthonban szokott lenni közös vacsoránk, beszélgetésünk.
A plébánia épületének tetőrészén alakították ki ezt az Adalbertinum diákszállót, a beruházást a Magyar Püspöki Konferencia támogatta. Kiket szállásolnak itt el és hogyan működtetik?
Igyekszünk kiválasztani olyan lakókat, akik közel állnak az egyházhoz, van hitéleti hátterük, kérünk plébánosi ajánlást is. Most szeptembertől fiúkollégium lett, tehát Prágában tanuló egyetemista fiúk jelentkezését vártuk, de még így is nagy volt a túljelentkezés. Nem tudtunk mindenkit felvenni. Összesen 11 diákunk van, úgy érzem, hogy egy jó csapat, s nagyon nagy reményeket fűzök ezekhez a fiatalokhoz.
Milyen a hitélet a prágai magyar híveknél?
Klasszikus szentségi pasztoráció van. Vasárnap van szentmise. Most, hogy október a rózsafüzér hónapja csütörtökönként közösen imádkozzuk a rózsafüzért, majd szentmise is van. De vannak különböző csoportjaink is. Van egy rózsafüzér társulatunk, ők is rendszeresen találkoznak. Van egy csoportunk a felnőtt hittanosokkal. A legkisebbek részére pedig magyar gyermekhittant biztosítunk.
Prágában milyen lehetőség van hittanoktatásra?
Itt a gyerekek cseh nyelvű iskolába járnak, ahol nincs kötelező hittanoktatás. Pl. a szomszédságunkban található egy 600 fős iskola, ebből 5 gyerek jár hittanra, s az nem is hittan óra, hanem egy kör keretében van megtartva. Ilyen milliőben kell gondoskodni a szülőknek arról, hogy gyermekük vallási neveltetésben részesüljön, s hogy magyar hittanban részesüljenk. Sokszor látom, hogy sok nehézségbe ütköznek ebben a törekvésükben, hiszen sokan akár egy órára laknak innen a belvárostól, a gyerekeknek a nagyváros adta lehetőségeknek köszönhetően nagyon kevés szabadidejük van.
Óriási áldozat a szülők részéről, hogy megszervezzék, hogy gyermekük magyar katolikus hitoktatásban részesüljön.
A hétvégén plébániai zarándoklatot szerveznek. Erről mit lehet tudni?
Idén ünnepeljük templomunk védőszentjének, Szent Henrik halálának az 1000. évfordulóját. Ő 1024-ben halt meg, német-római császár volt, Szent István sógora, tehát Boldog Gizella Szent Henriknek a testvére volt. Ünnepi, milléniumi évet ülünk. Tartottunk szentmisét Graubner érsek atya jelenlétében, a magyar, a szlovák nagykövet jelen volt, közösen ülettek emlékfát.
Szent Henrik feleségével, Kunigundával Bambergben vannak eltemetve az ottani székesegyházban.
S úgy gondoltuk, közösségünkkel zarándoklat keretében rójjuk le tiszteletünket az ő sírjük előtt, ahol szentmisét is tartunk. Úgy gondolom, hogy ez nagyon jó csapatépítés, imalehetőség, s hát első sorban kötelesség is.
Egy Ipoly menti kis faluból, Csábról származik. Hogyan került Prágába?
Mindig azt mondom, hogy úgy kerültem Prágába, mint Pilátus a Krédóba. Korábban én sosem jártam itt. Egy prága melletti kis városban volt egy papi összejövetel, amelyen részt vett Dominik Duka bíboros is, tartottunk egy bemutatkozó kört. Mondtam, hogy Balga Zoltánnak hívnak, s annyi volt a reakció, hogy ez egy ilyen magyar név. Hát, igen, magyar vagyok – válaszoltam. S néhány héten belül kaptam egy levelet a prágai érsekségről, hogy a bíboros úr szeretné megújítani a prágai magyar hitéletet, s ehhez keres papot. A besztercebányai megyés püspök erre azt mondta, ha egy bíboros ilyenre kér, akkor erre igent kell mondani. Akkor tudatosult bennem, hogy nekem most már Prágába kell mennem. Ez 2016-ban volt, s most van a 8. szolgálati évem. Holott én otthon nagyon szerettem lenni, az Ipolysági Katolikus Iskolának voltam az iskolalelkésze, Ipolyvisken voltam plébános, fiatal, lelkes pap, s nem volt egyszerű a döntés.
A diákszálló létrehozása egy nagy álma volt. Mik Prágában a további tervei?
A gondviselés úgy rendelte, hogy nagyon áldásos itt a munka, sok örömmel. Nagyon sok magyar él Prágában, akiknek fontos a hitélet, keresik az Istent, s magyarságuk megőrzéséért sok áldozatot hoznak.
S lehet látni, hogy aki mindezért áldozatokat hoz, az erősödni is tud. Ahogy szoktuk mondani, teher alatt nő a pálma.
2026-ig szól itt a megbízatásom, igazából én ki vagyok ide kölcsönözve, s aztán majd a prágai egyházi vezetőség és a megyés püspökök közös döntésén múlik, hogy mi lesz azt követően. Addig is úgy érzem, hogy egyre inkább a fiatal dolgozókra, ifjakra, a gyerekekre, az ő hitükben való megerősítére kell fektetni a hangsúlyt, mert rengeteg kihívás éri őket. Itt élnek egy cseh nyelvi környezetben, s nagyon nehéz egy jó magyar katolikusnak, egy jó magyar katolikust találni feleségnek, férjnek. S ebben nagyon sokat bugdácsolnak.
Az egyházi bíróságokon is dolgozik. Vannak tapasztalatai a válások, a házasságkötések okozta nehézségek terén?
Látom azt, hogy a vegyes házasságok nagyon sok nehézségeket rejtenek magukban. Akik vegyes házasságban élnek, s jól működik a házasságuk, ők nagyon sok esetben azt mondják, hogy kő kemény kompromisszumok árán tudják csak házasságukat fenntartani. S azt is látom, hogy akiknek a kétnyelvű házassága zátonyra futott, s elváltak, a következő társuk a legtöbb esetben, 90%-ban már saját nyelvének megfelelő társat választ. Az előző tapasztalatokból kiindulva érzi, s 40-50-60 éves fejjel rájön arra, hogy nem jó az, ha keverjük a nemzetiséget, a vallást. Ezt szeretném én az itt tanuló magyar fiatalokban, diákokban megerősíteni, hogy legyenek jó magyarok, s jó katolikusok. Ha ezen két pillér mentén tudják berendezni életüket, akkor szép jövő áll előttük.
Ezt tartom most egy fontos feladatomnak, erről sokat kell beszélni, felhívni a figyelmüket arra, hogy az egyház, a nemzet nélkül nagyon nehéz gerinces embernek maradni.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
