Az Esterházy János Társulás az Emberi és Keresztény Értékekért és a Prágai Magyar Katolikus Plébánia május 14-én Esterházy János-emléknapot tartott, melynek keretén belül Balga Zoltán atya szentmisét mutatott be Isten szolgája, Esterházy János lelki üdvéért és boldoggá avatásáért a Szent Henrik- és Szent Kunigunda-templomban. 

A szentmisét követően a templom melletti Edison moziban Dávid Zsuzsanna A mi jelünk a kereszt című kiállításának megnyitójára került sor. Lőrincz Zsuzsa prágai képzőművész méltatta magyarországi művésztársa munkásságát, Dávid Zsuzsanna pedig művei ihletőjéről, Esterházy Jánosról szólt.

Nagy szeretettel köszöntjük Dávid Zsuzsannát, aki eljött közénk, hogy bemutassa Esterházy János életútjáról készült akvarell képeinek sorozatát.

Kiállításának címe: „A mi jelünk a kereszt“.

A képek Esterházy János életének jelentős állomásait kísérik végig – mély átéléssel – születésétől haláláig. Nem a politikust mutatják be, hanem a keresztény embert, a vértanut, aki élete legnehezebb pillanataiban is hű maradt a hitéhez.

Nem a könnyebbik utat választotta – pedig lehetősége lett volna rá – nem menekült el, hanem maradt, vállalva az egyetlen bizonyosságot – a megpróbáltatásokkal teli bizonytalan jövőt. Vállalva a megaláztatásokat, a gulagot, a csehszlovákiai börtönéveket, végül a mártírhalált. Élete példájával segítette rabtársait, a keresztény ember erős hitével és szelídségével nézett szembe a hóhérjaival.

Dávid Zsuzsanna végzettsége szerint képzőművész – tanár. Később további tanulmányokat folytatott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán, - így sokoldalú képzőművészeti és pedagógiai munkássága mellett egyházi közösségszervező is.

Így vall magáról: „Érdeklődésem két fő területe a művészet és a teológia, ami nyitottá, és befogadóvá tesz a világ felé.“

Érezhető ez a képein is, amelyek nem csupán illusztrációi Esterházy János életének, hanem ettől sokkal mélyebbek.

Mély átérzéssel megfestett képek, amelyek sokszor megrázó szimbólumokat hordoznak magukban.

Ilyenek: 

a „Krisztusban gyökerezve“, 

a „Járó Szentségtartó“ 

vagy a „Kenyértörés“.

A ciklus legutolsó képe a „7832“ című megrendítő  vallomás.

Esterházy János kései portréját festette meg,  azét a meggyötört emberét, akit mégsem tudtak megtörni, mert élő hite volt, akinek név helyett már csak száma volt, és akinek az arcába bele volt vésve, karcolva a sorsa.

7832

Mögötte a kereszt, amit felvett és hordozott, Krisztus keresztje, és a kereszten egy külőnös Krisztus arc. Arról a Krisztus fejről készült, amelyet  János rabtársa formált meg a mírovi börtönben  - kenyérbélből.  

A kulcs Esterházy János megértéséhez az ő mélyen katolikus hitében rejlik. „Ha életünket nem a rövid, földi perspektívából nézzük, akkor megértjük, nincs különbség cseh és magyar, gróf és paraszt között, és minden emberben meglátjuk Isten képmását” (Malfatti-Esterházy Alice, Esterházy János lánya)