Hírek

Az idén első alkalommal állítottuk fel a gyermekek karácsonyfáját a templomban, melyet a hittanosok sajátkezüleg készített díszei és rajzai díszítettek. Cserkészeink, akik vasárnap délutánonként tartják foglalkozásaikat a plébánián, a karácsonyra való készület jegyében szintén elkészítették díszeiket a gyermekek karácsonyfájára.

Az Magyar Katolikus Püspöki Konferencia külföldi magyar lelkipásztori szolgálatért felelős püspökének körlevele a külföldön élő magyar, illetve magyarul beszélő hívekhez és lelkipásztorokhoz, 2018 karácsonyán

Főtisztelendő Paptestvérek! Kedves Magyar Testvéreim! 

Az elmúlt évek során Ferenc pápa többször is buzdította a fiatalokat a szülők, a nagyszülők, az idősek, az elődök, a családi és szülőföldi hagyományok tiszteletére és megbecsülésére. Elmondta nekik, hogy egy olyan népnek, amely nem tiszteli ősei örökségét, annak nincs jövője, mert elveszítette emlékezetét. Különösen arra bátorította a fiatalokat, hogy csak kérdezgessék a szülőket, a nagyszülőket, az időseket, mert ők válaszolni fognak, és a gyökerekre irányítják a figyelmet. „Az öregek azok, akik elhozzák nekünk a történelmet, akik elhozzák a tanítást, a hitet és örökül hagyják nekünk” – jelentette ki a Szentatya és így folytatta: „Bennük, akárcsak a jó óborban, megvan a belső erő, hogy nemes örökséget hagyjanak ránk” . 

Az ősök tiszteletére és megbecsülésére mindig és mindenütt szükség van, de a külföldi magyarok körében még inkább, mert ez nemes örökségünk, édes anya-nyelvünk és keresztény kultúránk megbecsülésének és tiszteletének is feltétele. Mindez 2017-ben, a magyar püspöki kar „ad limina” látogatása során is megerősítést nyert, amikor magam is beszámolhattam a Szentatyának a külföldi magyar lelkipásztori szolgálat helyzetéről és Ferenc pápa útmutatásait kértem. A Szent¬atyát röviden tájékoztattam a paphiányról, több külföldi magyar közösség elnéptelenedéséről, a külföldi magyar templomok bezárásáról, a külföldi magyar közösségek tagságának gyakori és gyors változásáról, fluktuációjáról, és arról, hogy magyar papok hiányában, többfelé már nem magyar lelkipásztorok vezetik a kül¬földi magyar egyházközségeket. Ugyanakkor azt is kiemeltem, hogy ma is sok fiatal magyar tanuló, munkakereső és család érkezik külföldre, akiknek lelkipásztori gondozása sokfelé teljesen megoldatlan. Végül megkérdeztem a Szentatyát: Hogyan tovább? Mitévő legyek? Mit tegyünk?

A Szentatya válaszolt és rögtön kijelentette: a népek közötti keveredés elkerülhetetlen – főleg a külföldre került migránsok körében. Aztán kifejezetten buzdított: a nehézségek között is „őrizzétek az anyanyelvet”, a keresztény és kulturális hagyományokat, elsősorban a családban és a helyi közösségekben. Emlékezzetek az értékekre, a történelemre és azokra a dolgokra, amelyeket otthon megtanultunk. Az emlékezet segít legyőzni minden elfajult nevelési rendszert. Legyen bátorságotok tovább adni és ápolni őseitek hagyományát és keresztény örökségét – buzdított a Szentatya. Példaként felidézte a Bibliából jól ismert, öreg Eleázár vér¬tanúságát , aki „szép példát mutatott az ifjúságnak arra, hogyan kell tiszteletet érdemlő, szent törvényekért bátran és hősiesen halált halni” . A 90 esztendős írás¬tudó még látszólag sem akarta követni Antiokhosz Epiphanész, a választott nép egykori üldözőjének parancsát, pedig így megmenthette volna az életét. Tekintet¬tel a fiatalokra, ez a tisztességben megöregedett bölcs ember még látszólag sem áldozott a pogány isteneknek, és még látszólag sem tagadta meg ősei szent örökségét, nehogy ez által megbotránkoztassa a fiatalokat és rossz példát adjon nekik a törvényszegésre. Inkább vállalta a vértanúságot, és hétéért megölték .

A Szentatya aztán a Makkabeus testvérek édesanyjának helytállására emlékezte-tett. Ez az erőslelkű, „férfias” és derék asszony „atyáik nyelvén” arra buzdította hét fiát, hogy még vértanúságuk árán is tartsanak ki az „atyák törvényeinek” tiszteletében . A hét fiú édesanya kétszer is megszólalt az atyák nyelvén, vagyis dialektusban, amit a körülállók közül csak ő és gyermekei értettek. A hét fiú erre inkább vállalta a vértanúságot, semhogy megtagadja az atyák szent örökségét. Nincs az a kulturális gyarmatosítás – jegyezte meg a Szentatya, amely le tudná győzni a nyelvjárást, hiszen a dialektusnak történelmi gyökerei vannak. Ferenc pápa ki¬emelte, hogy az édesanyák a történelmi emlékezet tárházai, a gyökerek megőrzői és hordozói. Az anyák és a nők az emlékezet, a nyelvjárás őrzői. Ők képesek megvédeni egy nép történelmét és átadni gyermekeiknek a hitet, amelyet aztán majd a teológusok értelmeznek. Érdemes velük szövetkezni és őket támogatni . 
Buzdítása végén a Szentatya arra bátorított, hogy a papokkal együtt továbbra is folytassuk a külföldi magyar közösségek és családok lelki gondozását, még akkor is, ha már papjaik sincsenek, szórványban élnek és sok tekintetben beilleszkedtek a helyi társadalomba. „Nagy szükségük van arra, hogy felkeressétek és Krisztus örömhírével, őseitek nyelvén erősítsétek őket, még akkor is, ha már sokszor idegen nyelven hallgatják a szentmiséket; nagy szükségük van az anyanyelvi bátorításra, látogassátok őket” – mondta szó szerint a pápa.

Hogy mindez hogyan kivitelezhető a gyakorlatban, erre a kérdésre sokan keressük a választ. A külföldi magyar katolikusok lelkipásztori szolgálatának közvetlen és gyakorlati támogatására most létre hoztuk az „1+1 Misszió”-t. Az Egy Plusz Egy Misszió annak a lelkipásztori projektnek a neve, amelyet az MKPK Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálata szervez a külföldön élő katolikus magyarok lelki¬pásztori szolgálatának támogatására, mégpedig: egy részről, elővételezve a Magyar Állam kilátásba helyezett anyagi támogatását, más részről, mindig tiszteletben tartva a helyi püspökök joghatóságát és az Elvándorlók és Útonlévők Pápai Tanácsa által, 2004. május 3-án kiadott „Krisztus szeretete a vándorlók iránt” című instrukció mind máig érvényes irányelveit és ennek jogi-lelkipásztori utasításait. Ez az elvi pontosítás tudatosítani szeretné, hogy a külföldön élő magyar katolikusok lelkipásztori szolgálatának megszervezése, elsősorban a helyi püspök (ordinárius) kötelessége , de ugyanakkor a hatékony és megfelelő lelkipásztori gondozás megkönnyítése érdekében, „a vándorlók szülőföldjének egyházai (is) felelősek abban, hogy együttműködjenek a befogadó országok egyházaival”  és „így segítséget nyújtsanak nekik a lelkipásztorkodásban” . 

A név megválasztásában erre a nélkülözhetetlen és „intenzív együttműködésre”  utal az „egy plusz egy”, amely nyomatékosan hangsúlyozni kívánja az „a qua” és az „ad quam” egyházak, illetve a hazai és külföldi magyarok testvéri összefogását a külföldön élő magyarok lelki gondozásának érdekében. A „misszió” kifejezés magába foglalja a keresztények közös krisztusi küldetését, és azt a „missziót” is, amelyet a Történelem Ura ruházott az elvándorlókra és az őket befogadó egyházakra és népekre. Ez a misszió testvéri közeledést jelent minden emberhez, Jézus Krisztust hirdeti és azt a pünkösdi egységet szolgálja, amely „nem szünteti meg a különböző nyelveket és kultúrákat, hanem elismeri azok identitását, és a bennük működő egyetemes szeretet által nyitottá teszi azokat mások felé” . Egy hazafias és keresztény küldetésről van itt szó, amelyre a magyar alkotmány is bátorít, mi¬közben elismeri a kereszténység nemzetmegtartó szerepét, becsüli országunk vallási hagyományait, és kifejezi, hogy az anyaország „felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket” . 

Ezen alkotmányos célok megvalósításának érdekében Magyarország Kormánya 2017 derekán elhatározta, hogy a jövőben anyagilag is támogatja a Magyar Katolikus Egyháznak a külhoni és diaszpórában élő magyarság identitására, valamint kultúra megőrzésére és fejlesztésére irányuló hitéleti, közösségszervezési, szemléletformáló, illetve tradíció megtartó és ápoló tevékenységét. 
Tekintettel a magyar katolikus papok alacsony létszámára, a paphiányra, idehaza és külföldön, nem kevésbé a Katolikus Egyház sajátos struktúrájára, a már em¬lí¬tett általános és partikuláris törvényeire, úgy látszott, hogy az állami részről fel¬ajánlott lelkészi ösztöndíjak igénybe vétele a Katolikus Egyházon belül komoly kánonjogi nehézségekbe ütközik, amit aztán a diaszpórában szolgáló európai és amerikai magyar papsággal, és mindenekelőtt a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjaival folytatott konzultációk ugyancsak megerősítettek. 
A külföldi magyar katolikus közösségek, egyházközségek, missziók, egyházi cso¬portok és egyebek vallás-erkölcsi neveléséről mégsem mondhatunk le. Az akadályok és nehézségek ellenére is meg kell találnunk annak módját, hogy külföldön is támogassuk magyar testvéreinket édes anyanyelvünk, hitünk és kultúránk ápolásában. 

Mindezek után az MKPK előzetes anyagi támogatásával, idén nyáron belekezdtünk az „1 + 1 Misszió” projekt kidolgozásába és megvalósításába. A budapesti Központi Szeminárium épületében kibéreltünk, és létrehoztunk egy modern irodai gépekkel felszerelt irodát, amelyben már helyet kapott egy új munkaerő, az MKPK alkalmazottja, a Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálat referense, és 2018. június 1-én, segítségemmel elkezdhette felkészülését az említett projekt gyakorlati szervezésére és kivitelezésére. 
A projekt ez idő szerinti, kezdeti szakaszában, elsősorban az európai kontinensen belül, a külföldi magyarok igényeinek és elkötelezett hozzáállásának segítségével, anyagilag is támogatni kívánja: 

1.- egy-egy ünnepi magyar szentmise megszervezését, főleg a kiemelkedő egy-házi és nemzeti ünnepek alkalmával, és olyan hazai vállalkozó szellemű lelkipásztorok közreműködésével, akik egy-egy konkrét esetben és időnként, például iskolai szünidőben, vagy éppen nyári pihenésüket feláldozva, szívesen vállalnak rövid lelkipásztori szolgálatot külföldi magyar testvéreik körében. Ennek gyakorlati és diszpécser koordinálására irodánk referense hivatott. 

2.- Hasonló módon támogatni kívánjuk a külföldi magyarok körében közkedvelt magyar lelki-napok, lelkigyakorlatok megszervezését. Igénybe véve a helyi magyarok ügy iránti buzgólkodását, megfelelő lelki vezetőket szeretnénk közvetíteni számukra (papokat, szerzeteseket, szerzetesnőket, világiakat). 

3.- Tervbe vettük hitéleti, vallás-erkölcsi előadások támogatását is, elsősorban a már létező külföldi magyar egyházi és civil csoportokban, körökben, amennyiben ők ezt igénylik. Bibliakörök, egyházi csoportok, énekkarok és egyéb katolikus körök alapítását és ezek működését is támogatni kívánjuk. 

4. A külföldön élő magyar fiatalok vallás-erkölcsi nevelésére is gondoltunk. Ennek érdekében nekik is felkínáljuk segítségünket, anyagi támogatásunkat. Segítséget szeretnénk nyújtani különösen a külföldön élő magyar fiatalok és gyermekek vallás-erkölcsi neveléséhez, például a ministráns vagy egyéb ifjúsági találkozókon, vagy akár a cserkésztáborokban, a cserkész-foglalkozásokon, illetve a hétvégi magyar iskolák keretében is, amennyiben erre igény van, és ez megoldható. Annak örvendenénk, ha minél többen igénybe vennék támogatásunkat. 


A hazánkban élő elkötelezett világi híveket ugyancsak szeretnénk bevonni az „1+1 Misszió” hazafias és hitéleti szolgálatába. Itt főleg azokra gondolunk, akik szaktudásukkal, felkészültségükkel, pedagógiai érzékükkel és egyéb adottságukkal szívesen részt vesznek a Szent István-i örökség ápolásában, hitünk és magyar kultúránk továbbadásában külföldön. 

Az eddigi megbeszélések során igyekeztünk feltérképezni a konkrét lehetőségeket, összegyűjtöttük az elhangzott javaslatokat és néhány lehetséges konkrét projektet is összeállítottunk a külföldi magyarok vallás-erkölcsi nevelésének erősítése, elősegítése, támogatása érdekében. Konkrét lehetőséget látunk, például az időnként megtartott szentmisék, lelkinapok, előadások, bibliakörök, ifjúsági és ministránstalálkozók, vallási körök és egyebek szervezésére, főleg – de nem csak – azokon a helyeken, ahová a magyar lelkipásztorok csak nehezen, vagy egyáltalán nem juthatnak el. 

Az európai tapasztalatokat felhasználva, ezt a támogatást szeretnénk mihamarabb kiterjeszteni a tengeren túli kontinensekre is! A tájékoztatást és tájékozódást már ezeken a területeken is elkezdtük.

A Teremtő Isten ugyancsak azt akarja, hogy emlékezzünk származásunkra, szeretetközösségben maradjunk Vele és testvéreinkkel, és így elnyerjük a teljes életet, az üdvösséget. Jézus, az Isten Fia azért jött közénk, hogy istengyermeki származásunkra emlékeztessen és feltárja előttünk azt a nagyszerű örökséget, „amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik” .

Végezetül újra megköszönöm a külföldi magyar Testvérek minden anyagi, szellemi és erkölcsi támogatását közös krisztusi küldetésünk szolgálatában, kívánok Mindenkinek jó felkészülést az Úr érkezésére, áldott, szent karácsonyi ünnepeket és boldog új évet. 

Mindezek után pedig, Nagyasszonyunk, a Boldogságos Szűz Mária, Szent István király és a többi Magyar Szent közbenjárására, áldjon meg benneteket a minden¬ható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. 

Budapest, 2018. december 2., advent első vasárnapján. 
       
Dr. Cserháti Ferenc c. centuriai püspök,
külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott
esztergom-budapesti segédpüspök 

A Prágai Magyar Katolikus Plébánia karácsonyi miserendje
(Szent Henrik és Kunigunda-templom, Jindřišská 30, Prága 1)

Urunk születése - Karácsony
2018. december 25.
9:30

Szent Család vasárnapja
2018. december 30.
9:30

Szűz Mária, Isten anyja - Újév
2019. január 1.
9:30

Urunk megjelenése - Vízkereszt
2019. január 6.
9:30

Vízkereszt ünnepéhez kapcsolódik a lások megáldása.
Aki szeretné megáldatni lakását, jelezze szándékát a plébánián.


„Eljött közénk fegyvertelen, tehetetlen gyermekként, hogy szerethessük őt. Lám, Isten ennyire jóságos: lemondott isteni pompájáról és dicsőségéről és egy kis rongyos istállóban lép be világunkba. Itt megtalálhatjuk őt, itt találkozhatunk vele, itt érinthet meg minket jósága, amely aztán átjárja lelkünket és általunk a világot!”
(XVI. Benedek pápa)

A Prágában tanuló diákok és itt dolgozó fiatalok hetente találkoznak a plébánián hétfőn esténként. A jól összeszokott csapat karácsonyváró estet szervezett mézeskalácssütéssel egybekötve.

Az est folyamán sor került a kölcsönös megajándékozásra is.

December 1-jén, advent első vasárnapjának vigíliáján az Uncicum Laude tartott adventi hangversenyt templomunkban a Kodál-évad keretében.

Köszönet a Prágai Magyar Intézetnek a szervezésért.

A koncertbe belehallgathatnak ITT.