Beszéde elején a bíboros kiemelte, Budapestre nem első alkalommal érkeznek vendégek az eucharisztikus kongresszusra a világ különböző részeiről, majd ismertette a világesemény kialakulásának körülményeit.

1874-ben Avignonban, a pápák egykori híres székhelyén az eucharisztikus kongresszus kezdeményezője egy nő volt: Marie Marthe Emilia Tamisier. Franciaországot 1871-ben szállták meg a poroszok, miközben a baloldaliak és a radikálisok kezére került Párizs. A kommünárok első áldozatai között volt Georges Darboy párizsi érsek, akit idén tavasszal társaival együtt, vértanúságuk 150. évfordulója alkalmából Ferenc pápa boldoggá avatott. Duka bíboros párhuzamot vont Darboy érsek és Mindszenty bíboros bátor magatartása között. Érdekességként említette, hogy 150 évvel ezelőtt a meggyilkolt párizsi érsek laudációját egy Domonkos-rendi szerzetes, Henri Didon mondta el, aki Coubertin báró mellett az olimpiai játékok társalapítója, és a „gyorsabban, magasabbra, erősebben” jelmondat megalkotója volt. Darboy halála után tíz évvel, 1881-ben az első Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust Lille-ben rendezték meg, melyen akkor még csak 350-en vettek rész, az ünnepélyes körmeneten pedig háromezren.

Az Eucharisztia a világ üdvössége. Túlmutat a világunkon, a bolygónkon – fogalmazott a bíboros. 

Ezt az összetartozást adó hitet megélhetjük szűkebb földrajzi környezetünkben is. Szent István a magyarságot Európa keresztény népei közé emelte, de az Árpád-ház más szenteket is adott az Egyháznak, akik itt, a közép-európai térségben rokonságban állnak egymással, így összekötnek minket, legyen az akár Szent Erzsébet vagy Szent Kinga. Az 1938-as világkongresszus himnuszában (ami átdolgozott változatban a mostani esemény himnusza is) gyakran énekelték a hívek: „Forrassz eggyé békességben minden népet és nemzetet!” Akkor félmillió ember imádkozott együtt a világháborús fenyegetés ellen.

A koronavírus-járvány korlátozta az eucharisztián való részvételt, ezért ebben az időszakban sokan azt gondolták, hangsúlyosabb lesz az evangelizáció, a beszédek, előadások és üzenetek, melyeket a média és a közösségi oldalak közvetítenek. Nem kétségbe vonva mindennek jelentőségét, a bíboros a Nemzetközi Teológiai Bizottság megállapítását idézve hangsúlyozta: Az Eucharisztia az a forrás, amelyből az Egyház evangelizáló képessége fakad.

Az eucharisztia egy létmód, mely Krisztusból árad a keresztény emberbe, és annak tanúságtétele során a világba. VI. Pál pápa szavai igazak ebben a korban: „A mai embert inkább érdeklik a tanúk, mint a tanítók.” Szent Adalbert, Szent István, Tours-i Szent Márton, Nepomuki Szent János, Szent Szaniszló és Szent II. János Pál ugyanúgy tanúk voltak, mint Mindszenty vagy Wyszyński bíboros.

Fontos, hogy a keresztények ma is tanúi legyenek a világban az igazságnak – folytatta a prágai bíboros. – Egy olyan kort élünk, melyben barbár és intoleráns küzdelem zajlik civilizációnk irányának megváltoztatásáért. Elvetik azokat az alapelveket, melyek az emberi kultúra bölcsőjéből származnak, és rosszindulatú ideológiát állítanak a helyébe. Mi tudjuk, hogy az örök igazság szavai legyőzhetetlenek: Isten minden élet forrása, feltétel nélkül szereti minden teremtményét. Elküldte Fiát, Jézust, aki Mária által lett emberré, eltörörölte a bűneinket, és a Szentlélek által az Egyházban él.

A NEK hálaadás Krisztusnak, aki egyedülálló módon képes arra, hogy életét másokért adja. A kereszt közös emblémánk: a keresztelés szó is ebből ered, és őseink számára a keresztény szó is. A kereszt egy függőleges és egy vízszintes vonal találkozása, egy válaszút, amelyre mindenkinek rá kell lépnie. A kereszt közepén tárt karokkal ott van Jézus, átszúrt szívvel, véresen, töviskoronával, egy pillanatra nem felejtkezik el rólunk: ő a megfeszített igazság. Ő a tanú, aki megggyőzött minket arról, hogy Isten jó, ő a szeretet és az Igazság.

A kereszt alatt is álltak tanúk: Mária, Mária Magdolna és János apostol. Tanúnak kell előbb lennünk ahhoz, hogy szentek legyünk. Isten megadja a lehetőséget, hogy a kereszt alatt álljunk: ez az eucharisztia. Nem puszta rítus, nem emlék, hanem valóság és jelenlét, mint amit az emmauszi tanítványok is megtapasztaltak.

Az átlényegülésről szóló tanításában Duka bíboros idézte Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikáját: „A teremtett valóság az Oltáriszentségben találja meg a legnagyobb felmagasztalását. (…) Az eucharisztikus átváltozás kezdete annak a végső és nagy átalakulásnak, melyre az egész teremtés rendeltetett.” Ennek végső célja pedig nem más, mint hogy Isten legyen minden mindenben.

A bíboros megemlítette Martin Buber híres gondolatát is: egy kultúra addig él, amíg kapcsolatban marad azzal az éltető titokkal, amely létrehozta. Európa kultúráit Krisztus hozta létre, hozzá kell visszatalálnunk, és ezt az örökséget át kell adnunk a következő nemzedékeknek. Az Eucharisztia egyháza az, mely képes lesz vonzóvá válni a mai ember számára, mert dinamikussá, élővé teszi azt.

Duka bíboros átadta a szót Balga Zoltán prágai magyar plébánosnak, aki Mindszenty József érdemeiről beszélt, majd hangsúlyozta, hogy meg kell emlékeznünk azokról a testvéreinkről, akik a világon bárhol üldöztetést szenvednek a hitükért.

Az oltárhoz hívta Charles Maung Bót, Mianmar első bíborosát, az Ázsiai Katolikus Püspöki Konferencia elnökét, akinek Dominik Duka bíboros átnyújtotta a Szent Adalbert-aranymedált, a Cseh Katolikus Egyház legmagasabb szintű kitüntetését, aminek átadását vastaps kísérte. Bo bíboros a kitartásával és bátorságával érdemelte ki a kitüntetést, mellyel a mianmari katonai erőszak ellen fellépett.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Elsőáldozók az ország minden részéből, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye katolikus iskoláinak diákjai, szemináriumok papnövendékei, több mint háromszáz pap, száz püspök, állami vezetők, a közélet jeles képviselői és hívők sokasága ünnepelt együtt a Hősök terén, a NEK Titkárságának tájékoztatása szerint közel húszezren vettek részt a megnyitón.

A Hősök tere két oszlopcsarnokának ölelésében felállított oltár, a téren 8000 fehér szék, egyenpólóba öltözött önkéntesek, 800 fős kórus a tribünön – az ünneplő közösség betöltötte a teret. A 13 órától folyamatosan érkező résztvevőket a NEK hírnökeinek tanúságtételei készítették fel a szentmisére. Szikora Róbert és Baricz Gergő zenész, énekes, dalszerző énekkel köszöntötték a közönséget.

Lackfi János tanúságtételét a rá jellemző humor és a fiatalság számára ismerős nyelv hozta közel a gyerekekhez. „Isten velünk volt az elmúlt harminc évben, mi nem küldtük el, és egyre közelebb jött” –  a népszerű költő, író, műfordító családja életének csodáiról beszélt, mely megerősítette benne azt a meggyőződést: Bár hihetetlen az a kapacitás, hogy Isten szeretete mindenkire személyesen ki tud terjedni, de működik. Fontos, hogy mi is keressük őt, hogy elcsendesedjünk, itt és most közösségként, de egyénileg is. Más minőségű élet, béke és reménység vár ránk, ha beengedjük őt mindennapjainkba.

A készület alatt a 2018-ban egyházi fenntartásba került Weiner Leó Katolikus Zeneiskola és Zeneművészeti Szakgimnázium Prima Primissima díjjal kitüntetett fúvószenekara játszott, és Sirák Péter orgonaművész orgonált.

Magyarország, Mária országa címmel Káel Csaba rendezésében a Kárpát-medence magyarságát és keresztény hagyományait bemutató előadással lépett színpadra a Magyar Nemzeti Táncegyüttes.

Megszólalt a Szentlelket hívó ének, megkezdődött a bevonulás. Hosszú sorban léptek az oltárhoz a koncelebráló püspökök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai, külhoni főpásztorok és a világ különböző részeiből érkezett vendégek. A papnövedékek felvezetésével vonult be Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása és Angelo Bagnasco bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke, a szentmise főcelebránsa és szónoka.

A szertartáson koncelebrált Michael August Blume SVD, Magyarország apostoli nunciusa; Alfredo José Espinoza Mateus, Quito érseke; Aurel Percă, Bukarest érseke, a Román Püspöki Konferencia elnöke; Baltazar Enrique Porras Cardozo bíboros, a venezuelai Mérida érseke; Béchara Boutros Raï bíboros, a maroniták antiochiai pátriárkája; Charles Gabriel Angela Palmer-Buckle, a ghánai Cape Coast metropolita érseke, a Ghánai Katolikus Püspöki Konferencia alelnöke; Gérald Cyprien Lacroix bíboros, Québec érseke; Jean-Claude Hollerich bíboros, Luxemburg érseke, az Európai Unió Püspöki Konferenciái Bizottságának elnöke; Jose Serofia Palma, Cebu érseke; Youssef Absi szíriai melkita görögkatolikus pátriárka; Joseph Marie Ndi-Okalla, a kameruni Mbalmayo püspöke; Matthias Kobena Nketsiah, Cape Coast nyugalmazott érseke; Michael Louis Fitzgerald brit bíboros, nyugalmazott egyiptomi nuncius; Piero Marini, a Pápai Liturgikus Szertartások Hivatalának egykori vezetője, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke; Valerian Okeke, Onitsha érseke, metropolita; Szvjatoszlav Sevcsuk ukrán nagyérsek.

A szentmisén a katolikus iskolák összkara, közel 800 fő énekelt együtt: a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola kórusai, a váci Karolina Katolikus Általános Iskola Székesegyházi Kórusiskola és Alapfokú Művészeti Iskola, a Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium Budai Ferences Énekes Iskolája, a Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola énekkara, a szentendrei Szent András-iskola, a budapesti Pál Apostol-iskola kórusa, a székesfehérvári ciszterci gimnázium leánykara, a budapesti Egyetemi templom Don Bosco Énekkara, valamint a szolnoki Csillagfény Gyermekkórus. Zenei kíséretet a Weiner Leó Katolikus Zeneiskola Alapfokú Művészeti Iskola és Zeneművészeti Szakgimnázium zenekara adott, Sirák Péter orgonaművész közreműködésével. Az összkart Blazsek Andrea, ifj. Sapszon Ferenc, Sapszon Borbála, Semjénné Menus Gabriella, valamint Ménesi Gergely vezényelték.

Erdő Péter a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust megnyitó köszöntőbeszédében így fogalmazott: „Hálát adok az Isteni Gondviselésnek, hogy a mai napon megnyithatjuk az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. A tavalyi halasztás után átérezzük, hogy az életünk nem pusztán a saját igyekezetünkön múlik. Köszönjük az Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának segítségét és munkáját, és Piero Marini érsek úr munkáját, a magyarországi szervezők hősies helytállását, a magyar társadalom minden segítségét.

Ezekben a napokban különösen is átérezzük, hogy Krisztus velünk van az Eucharisztiában. Nem hagyja magára az Egyházat, a népeket, az emberiséget. Minden erőnk és reményünk belőle fakad. Az Eucharisztia az a forrás, amelyből keresztény életünk, küldetésünk táplálkozik. Krisztus Urunk! Légy velünk! Adj erőt és világosságot küldetésünkhöz a mai világban! Add, hogy veled éljünk itt a földön és majd az örökkévalóságban!”

Erdő Péter olaszul is köszöntötte Angelo Bagnasco bíborost, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa elnökét, aki – mint mondta – „elvállata, hogy mai szentmisénket vezeti, és homíliájával bátorítja elsőáldozó testvéreinket és katolikus iskoláinkat”.

Üdvözlő szavait a főpásztor így folytatta: „Szeretettel köszöntöm az elsőáldozókat, szüleiket, hitoktatóikat, lelkipásztoraikat, akik felkészítették őket az első szentgyónásra és az elsőáldozásra.”

Köszöntötte Hilarion Alfejev volokalamszki metropolitát, a moszkvai patriarkátus képviselőjét. „Adja Isten, hogy Kelet és Nyugat keresztényei együtt imádkozzanak és dolgozzanak, hogy hiteles legyen tanúságtételünk az egész világ előtt” – fogalmazott a bíboros.

Angelo Bagnasco szentbeszédében köszönetet mondott a magyar Egyháznak, hogy vendégül látja a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust.

„Senki sincs egyedül egy ellenséges világmindenség közepén” – fogalmazta meg az Egyház üzenetét. „Egyetlen ember sem láthatatlan, azok sem, akik érzik a kereszt súlyát, akik sírnak, akiket üldöznek az igazság miatt, akiknek nincsen hazájuk, akiknek fájdalma is ismeretlen a többiek előtt, mert mindannyiunk atyja Isten, közel van hozzánk, kopogtat minden szív ajtaján. Osztozik az emberi sorsban, és felemel bennünket a Szentháromsághoz. Életünk világossága Krisztus, aki nem halt meg, ő a világ megváltója, az örök élet kenyere, aki az Eucharisztia által átlép minden magányon, minden távolságon, minden közönyön.”

Az olasz bíboros így szólt az elsőáldozókhoz: „Ti vagytok az Egyház tavasza. Mi, felnőttek, a szeretet üzenetét hozzuk számotokra. Amikor magatokhoz veszitek Jézust az Oltáriszentségben, az Úr betér szívetek hajlékába, és veletek marad, olyan barátotok lesz, aki soha nem árul el benneteket.”

A szónok köszöntötte a katolikus iskolába járó diákokat. Arról beszélt nekik, hogy Isten nem ellensége a szabadságnak, a hit pedig nem a tiltások sorozatát jelenti, hanem egy hatalmas „igen” az örömre, még akkor is, ha elkötelezettséget kíván. A hit nem ellensége az észnek, hanem kutatja a dolgok értelmét, és az észnek is szüksége van a hitre ahhoz, hogy önmaga lehessen.

Hozzátette: „Mi, felnőttek, aggodalommal figyelünk benneteket, az igazság és a jó útján indultok-e el. Vállaljatok-e a szeretet küzdelemmel járó útját?” Figyelmeztette őket: „A dolgok hamar elkopnak, az emberek megöregszenek. Tudnotok kell, az élet nem attól szép, hogy nincsenek benne megpróbáltatások, nehézségek, tévedések, de nem is akkor, ha sikerekkel lesz tele, ha fontos emberek lesztek, hanem akkor, ha hasznosak lesztek. Az Egyháznak szüksége van rátok, a fiatalságotokra, a lelkesedésetekre. Nektek viszont szükségetek van Jézusra.”

Bagnasco bíboros köszönetet mondott Ferenc pápa nevében is a paptestvéreknek. Szolgálatukat méltatta: Ők vannak ott az élet minden határhelyzetében, a városokban és a falvakban, a hegyekben, a szigeteken, a síkságokon és a pusztákon. Hordozzák Jézus szavait, az evangélium fényét, az Eucharisztia erejét, az Egyház egységét. Ők Isten szeretetének, a jövőnek hírnökei. „Az Egyház nem tud számotokra nyugalmas életet biztosítani, de Krisztussal együtt azt mondja: »Ne féljetek!«” – buzdított a szentmise főcelebránsa.

„Most pedig közösségünk felemeli tekintetét, és látóhatárát az isteni Eucharisztiához és Krisztus szívéhez igazítja. Térden állva mondja ki az utolsó szavakat. És ez nem más, mint ismételt, bátorító felszólítás: hatalmas ez a misztérium, de jelen van itt, ezen az oltáron, és velünk marad mindennap, a világ végezetéig. Az Egyház nem hirdet és nem imád más nevet, csak Jézus Krisztusét. Emlékezzetek rá: arca az evangélium, jelenléte az Eucharisztia” – fogalmazott Angelo Bagnasco.

A homíliát követően Udvardy György érsek vezetésével az elsőáldozók megújították keresztségi fogadalmukat; mintegy 1200 gyermek erősítette meg Krisztus melletti elkötelezettségét a világesemény szentmiséjén.

Az egyetemes könyörgések angolul és olaszul hangzottak el, népviseletbe öltözött fiatalok és cserkészek vitték az oltárhoz az adományokat.

A szentáldozás előtt Horváth Zoltán, a liturgia szertartásfelelőse szólt a gyerekekhez. „Ez lesz első találkozásotok Jézussal, aki meghalt értünk és megváltott minket. Loyolai Szent Ignác szavaival buzdítalak benneteket, hogy legyen ez az első alkalom szentáldozásaitok kezdete!”

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus megnyitóján részt vett Áder János, Magyarország köztársasági elnöke; Schmitt Pál korábbi államfő; Varga Zs. András, a Kúria elnöke; Polt Péter legfőbb ügyész; Lévai Anikó, a kormányfő felesége, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete; Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes; Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere; Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter; Nagy István agrárminiszter; Czine Ágnes, Hörcherné Marosi Ildikó és Márki Zoltán, az Alkotmánybíróság tagjai; Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke; Tarlós István, Budapest korábbi főpolgármestere; Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke; Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa; Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke; Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke; Mátrai Márta, az Országgyűlés háznagya és Kubatov Gábor országgyűlési képviselő.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír