Közeleg a szeretet ünnepe. Ilyenkor nemcsak otthonainkat, de lelkünket és szívünket is felkészítjük karácsony titkára, a kis Jézus születésének megünneplésére. Ez az advent a koronajárvány miatt más, mint a többi. A Körkép.sk-n ezért úgy döntöttünk, hogy lelkiatyák gondolatait biztosítjuk olvasóink számára, hogy ezekben az embert próbáló napokban is lelki táplálékhoz, támaszhoz jutva a plébánosok szavai erőforrásként szolgáljanak számunkra, hiszen a jó Isten velünk van.
Advent 3. vasárnapján a közösségépítő Balga Zoltán prágai magyar lelkész szentbeszédét osztjuk meg Önökkel. A felvidéki Csábról származó, korábban Ipolyságon és Ipolyvisken is plébánosként ténykedő lelkiatya jó szóval illet mindenkit. A magyar lelkipásztori szolgálatot teljesítő plébános bíztatja a híveket, s tevékenységébe fiatalos lendületet véve arra ösztönöz bennünket, hogy kulcsoljuk imára a kezünket, s fohászkodjunk a Mindenhatóhoz. A prágai magyar plébánia közösségi oldalán napról napra lelki táplálékhoz jut az ember
Advent harmadik vasárnapja
Advent harmadik vasárnapját ünnepeljük, ezt a napot az Egyházban sokszor az öröm vasárnapjának is nevezik. Az adventi várakozás több, mint felét már a hátunk mögött hagytuk, már szinte a bőrünkön érezzük a karácsony közelségét, Krisztus Urunk eljövetelét, ami boldogságunk forrása. Az olvasmány ujjongásról ír, a szentlecke derűre hív bennünket. Maradandó, mély, lelki jókedvet hirdetnek, mely nem tűnik el, mint a fa alatt található ajándékokból származó, tiszavirág-életű, pillanatnyi öröm. Egy anekdota szerint Dante Alighieri, a nagy olasz költő egy késő éjjeli órán bekopogtatott egy kolostor ajtaján. A meglepett „Mit keres?“ kérdésre csak annyit felelt: „örömöt“. Igaza is van, ki ne szeretne vidám lenni?
Ennek ellenére sajnos azt kell tapasztalnunk, hogy egyre kevesebb a jó kedélyű, boldog ember. Könnyű lenne ezt a járványra fogni, de ez sajnos egy hosszabb ideje tartó tendencia. Valaki nagyon találóan megjegyezte, hogy a kényelem egyre növekszik otthonainkban, a boldogság pedig egyre inkább fogy. Talán ez is része a problémának, sokan az anyagi javaktól váják az örömöt, és kétségtelenül meg is kapják ideig-óráig, de ez a már említett múló elégedettség, ami gyorsan elhalványul. Ugyanúgy igaz ez az új vasalóra, mint az új sportkocsira- kinek-kinek pénztárcája szerint. Ajánlom elolvasni Móricz Zsigmond A boldog ember című regényét. A főhős, Joó György szegénységben élt, nagyon kevés jutott neki mindenből, mégis boldog tudott maradni minden őt ért csapás ellenére, így bizonyítva, hogy a gazdagság biztosíthat kényelmet, de az nem egyenlő az örömmel. Hol keressünk tehát valami tartósabbat?
Izajás próféta azt írja, Jézusról „Azért kent föl az Úr és küldött engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket.“ Szent Pál apostol egyik levelében szintén Jézusra utal mint az öröm forrására, hisz Isten emberré lett. Próbáljunk egy pillanatra belegondolni: Isten, az Úr, a mindenség teremtője, aki Van, annyira szeret minket, hogy testet öltött. Áthidalt egy elképzelhetetlenül nagy szakadékot az Isten és ember között, szó szerint a családtagunkká vált, mikor így tanított imádkozni: Mi Atyánk! János evangelista nagyon szépen fejezi ki, „A világba jött, a világban volt“.
Gondoljunk bele, mennyire megtisztelve éreznénk magunkat, ha például meglátogatna a kedvenc hírességünk. Izgulnánk, aggódnánk, hogy minden jól sikerüljön, a tervek szerint haladjon, de emellett éreznénk azt is, hogy most valami nem hétköznapi történik. Örülnénk, hogy egy jeles személyiség kitüntet a figyelmével, nemde? Ha ezt belátjuk, tegyük fel magunkban a kérdést- ilyen nagy hévvel készülök az Úr eljövetelére is? Megélem a rá való várás és készülődés izgatott örömét? Mégiscsak magáról a teremtőről van szó, nem csak egy földi halandó hírességről.
Ennél a példánál maradva felhívnám a figyelmet még egy fontos dologra. A hírességre várva ugye mindenki kitakarítaná lakását, elrendezné a szobát, hogy minőségi időt tölthessen el vele, ne kelljen a körülmények miatt aggódnia – hisz az elvenné az egész esemény által okozott jó érzést. Tegyük meg ezt Krisztus jövetelére várva is! Porszívózzuk ki azt a kis „lakást“ a lelkünkben, hogy mikor Jézus megjön, rá tudjunk figyelni, tudjuk hallgatni őt és tudjunk beszélni hozzá. Ne kelljen a bűn mocska miatt szabadkoznunk, hisz akkor a saját szégyenünkkel foglalkozunk, nem pedig Vele. Járuljunk a bűnbánat szentségéhez, menjünk el gyónni a karácsonyi örömre várva, hogy teljes egészében megélhessük azt!
Kedves Testvérek! Tudom, hogy mindenki eleget szeretne tenni az elvárásoknak, sütni, főzni karácsony ünnepére, kitisztítani a házat, megvásárolni tökéletes ajándékokat, és ez így van jól. Ne engedjük azonban, hogy az öröm ilyen formában való kifejezése megakadályozzon bennünket az öröm átélésében! Nem szabad elfelejtenünk, hogy a nagy ünneplés, a fények, ajándékok, stb. mind csak másodlagos, csak következmény, az örömünk kifejezésének egy módja, nem az ünnepünk fő része. Ez a tiszt Jézust illeti, aki a karácsonyi öröm forrása. Kívánom hát mindenkinek, hogy helyesen értékelje az ünnepi készülődés egyes elemeinek fontosságát, és méltó módon, tiszta „lelki szobával“ várja a mi urunkat, Jézus Krisztust!
Forrás:
KÖRKÉP.SK
