Isten Szolgája Esterházy János születésének 120. évfordulója és végső nyugalomra helyezésének 4. évfordulója alkalmából zarándoknapot tartottak az Alsóbodokon, mely a szentéletű politikus születésének jubileuma alkalmából meghirdetett Esterházy-emlékév központi rendezvénye volt. Az ünnepi szentmisét Orosch János nagyszombati érsek mutatta be.
Az Esterházy János végső nyughelyénél tartott program vigíliai eseményekkel kezdődött szeptember 17-én, pénteken. Az este folyamán bemutatták a Triptichon című háromrészes Esterházy-filmet.
Szombaton a zarándokok fogadása közben ifj. Csámpai Ottó, az Esterházy János Zarándokközpont vezetője értékelte az intézmény elmúlt évének történéseit; az értékeléshez csatlakozott Molnár Imre történész, Esterházy János életrajzkutatója is.
Ezt követően a tanúságtételekre került sor.
A tanúságtételekről bővebben ITT olvashatnak.
Délben a résztvevők elénekelték az Úrangyala imádságot Földessy László vezetésével, az Esterházy-harangok zúgásának kíséretében.
Ezután Csókay András sebészprofesszor Jézussal a sátán ellen – Orvosmissziós tapasztalataimcímű előadása követte. A professzor Esterházy János példaértékű életére és küldetésére is rámutatott. Esterházy Jánosban az Úr az egyik legmegrendítőbb titkot ragyogtatta fel, az ellenség szeretetét – fogalmazta meg Csókay András. „Ahova Jézus belép, oda belép a sátán is. A bangladesi missziónál engem is sokszor elfogott a harag, a gyűlölet, amiért méltánytalan dolgok történnek. Nemrégiben nyaggattam egy atyát, hogy mondjon valami használhatót az ellenség szeretetéről, mert Jézus is ezt használta a kereszten” – mondta előadásában Csókay András, aki azt a tanácsot kapta az atyától, hogy akarni kell. A sebészprofesszor azt az üzenetet közvetítette a zarándoknap résztvevői felé, hogy imádkozzanak, forduljanak oda tudatosan a hétköznapi dolgok felé. „Minden bűnünk egy elfordulásból, a célirány eltévesztésből ered. Sokszor ez egy nehéz út.”
Csókay András előadása után a zarándokok bejárták a felújított és kibővített Esterházy-keresztutat, a Hűség keresztútját. Az Esterházy-harangláb árnyékában a híveknek lehetőségük volt szentgyónásra is.
Az alsóbodoki asszonykórus fellépése után az Esterházy János-emlékérem ünnepélyes átadására került sor. Az emlékérmeket Paulisz Marián, Alsóbodok polgármestere és ifj. Csámpai Ottó, a zarándokközpont igazgatója adták át. Emlékérmet kapott Dávid Zsuzsanna, Dariusz Zuk Olszewszki, posztumusz emlékdíjat kapott Karaffa János atya és František Lízna atya.
A kitüntettek méltatása ITT olvasható.
Az emlékérmek átadását követően a Szent Kereszt-felmagasztalása kápolna dombján került sor a zarándoknap ünnepi szentmiséjére, melyet Orosch János nagyszombati érsek celebrált Esterházy János boldoggá avatásáért, magyar és szlovák vértanútársaiért, a közép-európai népek megbékéléséért, a közelmúltban elhunyt Karaffa János, az Esterházy János Zarándokközpont hűséges támogatójának lelki üdvéért.
Az érsek szentbeszédében úgy fogalmazott: „Esterházy János, mint politikus, mint mélyen hívő keresztény, majd később, mint politikai fogoly, rab, fegyenc a hitét mindig hangosan, bátran vallotta meg.” Azt is kiemelte, „magyar politikus volt, a szlovák parlament egyetlen magyar képviselője, aki 1942. május 15-én az ellen az alkotmányi törvény ellen szavazott, ami a zsidóság kitelepítéséről szólt. Ugyanakkor tudta, hitte és bártan vallotta: a kommunisták úgyszintén erkölcstelen, hitetlen, világromboló gazemberek.”
Esterházy János 1945-ben nyugatra menekülhetett volna, de nem ment. Az önzetlen önfeláldozás példáját adta az egész magyarság és minden jóakaratú ember számára. Egyetlen úgynevezett bűne az volt, hogy a tömeggyilkos nemzetiszocialistákat éppúgy megvetette, mint a népirtó kommunistákat.
Orosch János emlékeztette a jelenlévőket, hogy Esterházy János földi maradványait 2017. szeptember 16-án, itt, az alsóbodoki Szent Kereszt felmagasztalása-kápolnában helyezték örök nyugalomra.
– A mírovi politikai foglyok börtönéből jövő utolsó üzenetének tartalma ez volt: átadta magát Isten akaratának, szenvedéseit, életét fölajánlotta a magyarság felszabadulásáért. Börtöntársai azt mondták róla, hogy fogva tartása idején is rendszeresen, naponta imádkozott és ezt sose rejtette el. Hála a Jóistennek, nagyon jól ismertem olyan szerzeteseket és papokat, akik vele együtt, Mírovban szenvedtek. Ilyen volt például Stephan Kristin lazarista atya, aztán Hutira, a lazaristák későbbi rendfőnöke és persze Lénárd Károly atya, de voltak többen is” – mondta az érsek.
– Amikor mi 18-19 évesek, kispapok voltunk, csodálattal hallgattuk őket, mikor elmondták nekünk az egész történetet, hogy képes volt térdelve a rózsafüzért két-három órán át imádkozni. Sőt! Még azokat a papokat, szerzeteseket is, akik már valóban olyan állapotba kerültek, hogy majdnem elveszették a józan gondolkodásukat: számukra is példát adott, segítséget nyújtva nekik ezekben a nehéz pillanatokban.
Ő, mint laikus, a papokat is támogatta a hitükben, a hitéletben és imában – folytatta Orosch János –, ezek pedig nem csupán üres szavak, vannak olyan élő személyek, akik képesek elmondani a történteket.
Magam is örülök annak, hogy mint lazarista, hogy valamiképpen én is közéjük tartozom. Örülök, hogy a vincés atyák szlovák létükre ennyire tisztelték őt, ezt a magyar politikust, ezt a magyar szentet: Esterházy Jánost – zárta beszédét a pozsony-nagyszombati főegyházmegye érseke.
A zarándoknap a magyar Nemzeti Színház társulata előadásával ért véget.
Forrás: Ma7.sk; Felvidék.ma
Fotó: Horváth Szomolai Andrea/ma7; Simon Attila
Magyar Kurír
