Február 12-én (vasárnap) a 9:30-kor kezdődő magyar nyelvű szentmisét Dr. Veres András, győri megyéspüspök, az MKPK elnöke fogja bemutatni.

Szeretettel hívjuk a kedves híveket az ünnepi főpapi szentmisére és az azt követő plébániai agapéra.

Megkérem a felolvasókat, hogy a faliújságon elhelyezett táblázaton legyen szíves feliratkozni a februári szentmisékre.

Vasárnaponként 9.30-tól a plébánia FB oldalán élőben közvetítjük a szentmisét.

A Felvidéken megjelenő REMÉNY katolikus hetilap közösségünkben is megvásárolható. A 24 oldalas hetilap változatos, érdekes tartalommal várja az olvasókat. Megvásárolható a templom bejáratánál található asztalon. Ára 20 KČ.

Csütörtökönként 17 órakor magyar nyelvű szentmisét tartunk a templomban. 

Akik szentmise szándékot szeretnének előjegyeztetni a 2023-as évre, kérem, hogy a szentmisét követően jelentkezzenek a sekrestyében vagy hívják a plébánia irodáját.

Szent Balázs püspök, vértanú emléknapjához kapcsolódik a Balázs-áldás szentelménye. Mindazokat, akik kérik, ma a szentmise után részesítem Balázs-áldásban.

Ma, a hónap első vasárnapján, a Rózsafüzér Társulat tagjai titokcserét tartanak.

Február 12-én (vasárnap) a szentmisét Dr. Veres András, győri megyéspüspök, az MKPK elnöke fogja bemutatni. Szeretettel hívom a kedves híveket az ünnepi főpapi szentmisére és az azt követő plébániai agapéra.

Csütörtöki miseszándék: Galkó Sándor gyógyulásáért

Vasárnapi miseszándék: Joachim atyáért, papszentelésének 25. évf.

Kedves Testvérek!

Több plébános részéről kaptam felkérést arra, hogy segítsek egységesíteni a hívek liturgia alatti testtartását. Meggyőződésem, hogy ez a legtöbb templomban nem jelent problémát, ennek ellenére eleget teszek a kérésnek és egy pár kéréssel fordulok Önökhöz. 

Először is a felállást és letérdelést ne végezzük a recitálással egyidőben. Például: akkor álljunk fel az evangéliumhoz, amikor elkezdődik az alleluja éneklése. Ha az alleluját szekvenciával énekeljük az ének befejezése után azonnal álljunk fel, még mielőtt a pap elkezdi a köszöntést: Az Úr legyen veletek. Ha ünnepélyes körmenet van az evangéliumos könyvvel és nem éneklik az alleluját, akkor állunk fel, amikor a diakónus felemeli az evangéliumot.

Az adományok előkészítése után nem állunk fel azonnal válaszolni. Ülve mondjuk: Fogadja el az Úr kezedből az áldozatot… és csak ennek befejezése után állunk fel. A pap megvárja, hogy mindenki felálljon, és csak ezután kezdi az adományok feletti imádságot. 

Az eucharisztikus ima alatt akkor a leghelyesebb letérdelni, amikor a pap az áldozati adományok fölé nyújtja a kezét és csak azután szabad felállni, miután befejeztük válaszunkat az Íme hitünk szent titka felhívásra (Halálodat hirdetjük Urunk...). Vannak azonban helyek, ahol egészen az eucharisztikus ima végéig térdelnek, egészen a Mityánk imára való felszólításig. Tiszteletben tartom a helyi szokásokat, de kérem, hogy a pap mindig várja meg az éneklés vagy recitálás végét és adjon időt a híveknek a felállásra. Kérem továbbá, hogy legyen nagyon figyelmes mindenkivel, akinek nehézséget okoz felállni vagy letérdelni.

Aki áldásért megy szentáldozáskor arra kérem, hogy tegye az ujját a szájához, ezzel jelezve, hogy nem áll készen a szentáldozásra. Aki kézbe áldozik legyen mindkét keze szabad, tiszta és ne viseljen kesztyűt. A jobbkezesek úgy tegyék egymásra a kezüket, hogy a jobb kéz a bal kéz alá kerüljön, a balkezesek pedig úgy, hogy a bal kéz a jobb alá, így lehető téve, hogy a jó kézzel biztonságosan tudja az ostyát a szájába helyezni, még mielőtt a helyére menne. Aki gyermekkel a karján, vagy mankóval járul a szentáldozáshoz az szájba történjen, ne kézbe. 

A közös recitálás, vagy közösen hangosan mondott ima nagyszerű lehetőség a közösségépítésre. Számos helyen azt látom, hogy mindenki a saját tempójában és hangnemében énekel, vagy válaszol. Sokan pedig hallgatnak, mert nem tudnak kihez csatlakozni. A közös recitálás olyan, mint az éneklés, ahol meg kell hallgatni a másikat, egyesülni kell másokkal, hogy egy közös hangot alkossanak. Tegyük ugyanezt, amikor együtt imádkozunk. Nemcsak szebb lesz ettől a liturgia, de segíti a kölcsönös szeretet közösségének kialakítását is. Ha van rá mód minél többen kapcsolódjanak be az éneklésbe, ekkor a hang egysége a szív egységét fejezi ki.

Ha olyan templomba megyünk, ahol más szokások vannak érvényben, mint amit megszoktunk, akkor alkalmazkodjunk azokhoz. Ez lesz a mi hozzájárulásunk a liturgikus közösség létrehozásához.

Köszönve együttműködésüket szívből küldöm áldásom mindjájukra,

Mons. Jan Graubner, prágai érsek, prímás

Prága, 2023. január 9.

December 31-én este a Szentszék közzétette azt a német nyelvű végrendeletet, amelyet Benedek pápa még pápaként, 2006-ban készített, s amelyről több alkalommal is említést tett, de azt akarta, hogy majd csak halála után hozzák nyilvánosságra.

XVI. Benedek emeritus pápa teljes lelki végrendeletének fordítását közreadjuk.

LELKI VÉGRENDELETEM

Amikor életemnek ezen a kései óráján visszatekintek azokra az évtizedekre, amelyeken végigvándoroltam, először azt látom, mennyi okom van hálát adni. Mindenekelőtt magának Istennek, minden jó ajándék adományozójának adok hálát, aki életet adott nekem, és mindenféle zavaros időszakon átvezetett; aki mindig megtartott, amikor kezdtem elesni, s aki újból és újból visszaadta arcom fényességét.

Visszatekintve látom és megértem, hogy ennek az útnak a sötét és nehéz szakaszai is üdvösségemet szolgálták, és hogy ő pontosan ekképpen jól vezetett engem.

Köszönetet mondok szüleimnek, akik nehéz időkben életet adtak nekem, és nagy lemondások árán, szeretetükkel csodálatos otthont készítettek számomra, mely a mai napig tündöklő fénnyel ragyogja be minden napomat. Apám tisztánlátó hite megtanított bennünket, testvéreket, hinni, és mint útjelző szilárdan állt összes tudományos ismeretem közepette; édesanyám szívből fakadó istenhite és nagy jósága olyan örökség, amelyért nem tudok eléggé hálás lenni. Nővérem évtizedeken át önzetlenül és odaadó gondoskodással szolgált engem; a bátyám mindig egyengette az utat előttem világos véleményeivel, erős elszántságával és szíve derűjével; e nélkül a mindig újbóli előttem járás és mellettem haladás nélkül nem tudtam volna megtalálni a helyes utat.

Szívből köszönöm Istennek azt a sok barátot, férfiakat és nőket, akiket újból és újból mellém állított; a munkatársakat utam minden szakaszában; a tanárokat és a diákokat, akiket nekem adott.

Hálásan bízom mindannyiukat az ő jóságára. És szeretnék köszönetet mondani az Úrnak az Alpok bajor előhegységében lévő gyönyörű szülőföldemért, amelyen keresztül újra és újra magának a Teremtőnek a ragyogását láthattam. Köszönöm a szülőföldemen élő embereknek, hogy mindig megélhettem náluk a hit szépségét. Imádkozom, hogy hazánk a hit országa maradjon, és kérlek Benneteket, kedves honfitársaim, ne hagyjátok, hogy elfordítsanak benneteket a hittől. Végül köszönetet mondok Istennek mindazért a szépségért, amit megtapasztalhattam utam különböző állomásain, de különösen Rómában és Olaszországban, mely második hazám lett.

Mindazoktól, akiket bármilyen módon megbántottam, szívből bocsánatot kérek.

Amit korábban honfitársaimnak mondtam, most mindazoknak mondom, akiket az Egyházban szolgálatomra bíztak: Álljatok szilárdan a hitben! Ne hagyjátok magatokat összezavarni! Gyakran úgy tűnik, mintha a tudomány – egyrészt a természettudományok, másrészt a történeti kutatás (különösen a Szentírás-magyarázat) – olyan megdönthetetlen felismerésekkel szolgálna, amelyek ellentétesek a katolikus hittel. Hosszú idő óta szemtanúja voltam a természettudomány változásainak, és láthattam, hogyan omlanak le a hittel szembeni látszólagos bizonyosságok, és hogy nem tudománynak, hanem csak látszólag a tudományhoz tartozó filozófiai értelmezéseknek bizonyulnak; ahogyan persze azt is, hogy a hit a természettudományokkal folytatott párbeszédben megtanulta jobban megérteni állításainak határait és így önnön sajátos valóságát is. Hatvan éve kísérem a teológia, különösen a biblikus tudományok útját, és azt láttam, hogy a nemzedékek lecserélődésével megingathatatlannak tűnő tézisek összeomlottak, merő hipotéziseknek bizonyultak: a liberális nemzedék (Harnack, Jülicher stb.), az egzisztencialista nemzedék (Bultmann stb.), a marxista nemzedék. Láttam és látom, ahogyan a hipotézisek kuszaságából újra és újra előtárult és előtárul a hit értelmessége.

Jézus Krisztus valóban az út, az igazság és az élet – és az Egyház, minden hiányosságával együtt, valóban az ő teste.

Végül alázattal kérem: imádkozzatok értem, hogy az Úr minden bűnöm és hiányosságom ellenére befogadjon örök országába! Mindazokért, akiket az Úr rám bízott, nap mint nap szívem mélyéből imádkozom.

2006. augusztus 29.

XVI. Benedek pápa

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír