Virágvasárnap Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezünk, megkezdődik a nagyhét. Az első századok szentföldi keresztényei úgy ünnepelték ezt a napot, hogy az Olajfák hegyén összegyűltek, felolvasták az idevonatkozó szentírási szakaszokat, majd a püspök vezetésével körmenetben vonultak végig a városon. A gyermekek olajfa- és pálmaágakat tartottak a kezükben. Az V. század közepén, Rómában már Jézus szenvedése állt a liturgia középpontjában. A későbbiekben ötvöződött ez a kettős hagyomány, ezért a virágvasárnapi liturgiában ma az ünnepi mise előtt van a barkaszentelés (amely a pálma- és olajfaágakat helyettesíti), míg az evangélium helyett Jézus szenvedéstörténetét olvassák fel vagy éneklik.

Keresztre feszítése előtt öt nappal, Jézus felmegy Jeruzsálembe a Pascha ünnepére. Bevonulásakor, bár az alázatosan történik, egy szamár hátán, egyenesen királyként kezdik éltetni: „Áldott a király, aki az Úr nevében jön!” És mégis: az a tömeg, amely ma hozsannázik, nagypénteken azt fogja kiáltani, hogy keresztre vele… Miként lehetséges néhány nap leforgása alatt a 180 fokos változás? Ma könnyű azt mondani, hogy mi nem álltunk volna be a nagypénteki csőcselék soraiba. Valóban?

A szamárháton bevonuló Jézus közelében lévő tanítványokon és ismerősi körön kívül hányan találkoztak már korábban vele, hányan ismerték Őt bár látásból? Egyáltalán, hányan látják az embertömegben, a szűk utcákon? Hiszen szamárháton ülve aligha volt magasabb a körülötte álló embereknél. Akik most ott vannak és királyként éltetik, azokat mennyire vezeti hit és meggyőződés? Vagy csak azért vannak ott, mert mások is mennek és mert van „valami”, mert történik „valami”? Mint ma, amikor egy téren tömeget látunk gyülekezni és kíváncsiságunk odavezet bennünket is – nehogy lemaradjunk valamiről. Mivel a tömegtől semmit nem látunk, az előttünk állóktól érdeklődünk, hogy mi történik. A felvilágosítás után esetleg fel is lelkesedünk, megyünk a tömeggel, „biztos tudnak valamit” s hátha megéri. Azt sem tudjuk, hogy miért lelkesedünk, de mindenki más is ezt teszi körülöttünk, mi is belelkesedünk.

Kétségtelen, hogy jóleső érzés látni a Jézus körül tolongó embereket, amint ruhájukat leterítik a földre és kezükben pálmaágakat lengetve ünneplik Őt. De ahogy pár nap múlva kiderül, szalmaláng volt az egész. Nem meggyőződésből fakadó az ünneplés és nem megbízható a tömeg lelkesedése. Talán nem is gondolunk arra, hogy a jeruzsálemi bevonulás impozáns jelenetére mennyire illik, amit Jézus korábban a farizeusoknak mondott: „Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem” (Mt 15,8).

Nem elég virágvasárnap ott lenni az éljenző lelkes tömegben, nem elég Péterrel fogadkozni, hogy én aztán soha meg nem tagadnám Mesteremet, nem elég petíciókat írni alá keresztény értékeink mellett, nem elég… Ha nem állok ott a Golgotán, a kereszt tövében, ha nem meggyőződésem az, hogy kizárólag Jézus halálának erejében nyernek bocsánatot bűneim és lesz jutalmam az örök élet, akkor bizonyára ajkammal tisztelem az Urat, de szívem távol marad Tőle. Megváltó Krisztusom, vezess el virágvasárnapi lelkesedésemtől nagypénteki keresztedhez!

Virágvasárnapi szentmisénket élőben közvetítjük a plébánia Facebook oldalán - ITT

Az egyes keresztúti állomások elmékedései Esterházy János életútját elevenítik fel.

János testvérünk, te példát adtál nekünk a szenvedések elviselésére és felajánlására embertársainkért, reményteli hittel és Istenünk határtalan szeretetében bízva. Alázatos szívvel felismerted az emberi lét törékenységét, de Krisztus halála és feltámadása által az üdvösség reményét is hordoztad. A legnehezebb órákban is a mennyei Atya kezébe helyezted életedet és az imádság lelkével fordultál felé és a megdicsőült egyház közösségéhez, különösen a Boldogságos Szűz Máriához. Most mi kérjük könyörgésed és buzgó imád a járvány leküzdéséhez, a betegek gyógyulásáért és az elhunytak lelki üdvéért!

Férjként és édesapaként, testvérként és gyermekként a fogságban megélted az elszakítottság, a tehetetlenség és az aggódás gyötrelmeit. Mária szívét tőr járta át, tudtad együttérzésére mindig számíthatunk. Szeretteidet égi édesanyánk pártfogására bíztad, imáiddal helyezz minket is az ő oltalmába!

Te hosszú évekig hordoztad a betegség keresztjét, annak minden fájdalmával, Krisztust követve. Benne gyógyítóra találtál. Legyél a betegek embere, aki hozzá viszi azt, aki gyógyulni akar.

Ellenségeid halálra ítéltek, megtagadták tőled a gyógyulás lehetőségét. Vértanú halálodat nem emberkéz, hanem a gyűlöletes, bűnös emberi szív okozta. Kérünk, imádkozz bűneink bocsánatáért és testi gyógyulásunk mellett a lélek sebeinek gyógyulásáért, a kiengesztelődésért is! Segítsd imáiddal a népek és nemzetek eredményes összefogását a járvány megszüntetéséért és a rászorulók segítése érdekében. Segíts, hogy egyénként és közösségben is képesek legyünk önmagunkon túllépve, felelősségünk tudatában fegyelmezetten, türelemmel és segítő szívvel támogatni az erőfeszítéseket a járvány terjedésének megszüntetéséért.

Jézus Krisztus, Isten fia, arra kértél bennünket, hogy látogassuk meg a betegeket és keressük fel a fogvatartottakat és most sokan épp ezt nem tehetjük, hogy megelőzzük a fertőzés terjedését. János testvérünk, te beteg voltál és börtönben voltál, imáidat kérjük a betegekért és rabokért, a betegágy mellett és a segítő szakmákban szolgálatot teljesítő társainkért és mind azokért, akik a járvány megszűnéséért és a közjó megteremtéséért munkálkodnak nap, mint nap. Égi közbenjárásodban bízva kérjük rájuk a jóisten áldását! Könyörögj, kérünk mindnyájunkért, hogy testi és lelki jólétben építhessük Isten országát és felismerve az idők jeleit mi is hűségesen kitartsunk a szenvedésben és a szeretetben, a feltámadás fényében. A mi jelünk a kereszt, mindörökké! Ámen.