Advent harmadik vasárnapján a Prágai Magyar Katolikus Lelkészség plébániáján tartottunk egy családi hangulatú mézeskalácssütést, mellyel a prágai magyar fiatalságot igyekeztünk megszólítani. Ezt a programot azzal a céllal hívtuk életre, hogy az év végi hajtás és csillogás közepette kicsit jöjjünk össze az ünnep valódi lényegére összpontosítani.

Ez az alkalom elindítója kívánt lenni a januártól induló ifjúsági csoportnak, melynek gondolata már egy ideje érlelődik. Szeretnénk kétheti rendszerességgel összehívni az érdeklődő fiatalokat, hogy közösen beszélgessünk a lelki és hitéletről egy-egy érdekfeszítő téma körbejárásával, s ezzel elősegítsük egy működő magyar ifjúsági közösség megszületését.

Azon túl, hogy szépet, még finomakat is alkottunk: annak sem kellett elkeserednie, akinek nem sikerült tökéletesen a díszítés – ha nem volt megelégedve a végeredménnyel, akkor még mindig vígan elropogtathatta a karácsonyi sütit. 

A mi mézeskalács-programunk receptje a következőképp alakult:

1. végy 3 elszánt embert, akik kitalálják és végigcsinálják az eseményt;
2. hirdesd kitartóan az elérhető fórumokon, hogy minél több emberhez eljusson a híre;
3. ehhez add hozzá egy adag sütőforma és nyomózsák megvásárlását, majd hagyd állni egy-két napig;
4. ezt követően kutasd fel a legjobb mézeskalácsreceptet és az esemény előtt próbáld ki másfél héttel;
5. a sikerültebb darabokat ezután használhatod karácsonyi könyvtámasznak vagy csörgődob kibélelésére (így jövő karácsonyra ehető keménységűre puhul);
6. az esemény előtt 3-4 nappal gyúrd be a mézes tésztáját, abban reménykedve, hogy ez most vállalhatóan puhára sikerült (és tényleg!);
7. aznap adj hozzá 8-9 fiatalt és ehhez egy csipet tündéri szőke kislányt, kavargasd egy kicsit, majd hagyd, hogy magától működjön;
8. kell még bele egy merőkanálnyi kreativitás (azért akadt bőven), néhányunknak meg három-négy teáskanálnyi merészség (kézügyesség híján);
9. töltsünk bele néhány pohár forralt bort, hogy ne legyen túl száraz;
10. ezután keverjük össze némi karácsonyi zenével, tésztát nyújtó férfiakkal és kalácsokat díszítő lányokkal...
11. ...és kész is az első közös mézeskalács-sütéses programunk receptje.

Ezt a rendezvényt szeretnénk hagyománnyá emelni, hiszen tudjuk, mit jelent együtt készülni a karácsonyra, anyanyelven ünnepelni.

A hangulat a karácsonyhoz, az adventhez illően emelkedett és meghitt volt, hiszen ez az ünnep nem hangos szóval, hanem valódi egymás felé fordulással válik teljessé. Nem az ajándékok értéke, hanem az emberi kapcsolatok fontosak igazán, a lelki megtisztulás, a szeretetteljes, gyermeki hit és a Megváltó közeledése teszi igazán ünnepé ezeket a napokat.

(Demjén Izabella)