2025. március 23-án, nagyböjt 3. vasárnapján a Szent Vitus székesegyházban tartották a Prágai Főegyházmegye állandó diakónus jelöltjeinek akolitusavatását. Ezen az alkalmon Mons. Jan Graubner érsek atya nevében Mons. Michael Slavík püspöki helynök a szentmiseáldozatra előkészített kehely és paténa átadásával közösségünkből Veres Gergőt akolitussá avatta.
Az avatást megelőzően a diakónus jelöltek lelkigyakorlaton vettek részt Litoměřice-ben, ahol a meghívás és meghívásban való hűséges kitartás bibliai témáival foglalkoztak a résztvevők. A lelkigyakorlat a napi szentmise és közösen végzett zsolozsmán keresztül is építette a diakónus jelöltek közösségét és támogatta a felkészülést a lektori szolgálatra.
Az akolitus a II. Vatikáni Zsinatig a papszentelést megelőző kisebb rendek között a legmagasabb fokozat volt, majd a zsinat után a második (szintén legmagasabb) szolgálati fokozatént éledt újjá. Legfontosabb szolgálata a liturgiákon a pap segítése, elsősorban a könyvek és edények előkészítése, átadása, tartása, visszarendezése, valamint az Eucharisztia tabernákulumból való előhozatala. A szentmisén feladatai elsősorban felajánláskor és az áldoztatás kapcsán vannak. Mint a szentáldozás rendkívüli kiszolgáltatója a pap mellett szintén megáldoztathatja a híveket, majd segédkezik a purifikálásban. A szentmisén kívül megáldoztathatja a híveket akár a templomban, akár otthonaikban, vezethet közösségi imádságokat, igeliturgiát, illetve a felszentelt szolgálattevő akadályoztatása esetén elvégezhetia temetési szertartást.
A római rítusú Egyház mai gyakorlatában az akolitus avatás az a pont, amikor egy-egy közösségében a liturgikus szolgálatot rendszeresen és elkötelezetten teljesítők vagy a szerpapságra, és áldozópapságra készülők először kapnak az Anyaszentegyháztól az egyházmegyét vezető püspök áldása által ünnepélyes felhatalmazást a liturgikus cselekményen történő szolgálat elvégzésére. Az akolitus olyan felavatott személy, aki ismeri a liturgikus szabályokat, otthonosan mozog a szent térben, gazdája és őre mindazon a liturgikus könyveknek, ruháknak, eszközöknek, amelyeket a szentmisén és más szertartásokon használ az Egyház.
A szentmise keretében minden jelöltet nevükön szólítva vezették az összegyűlt hívek elé a Szent Vitus székesegyház szentélyébe, majd Mons. Michael Slavík atya könyörgő imádsága és áldása után egyenként előlépve a következő szavak kíséretében átvették a szentmiseáldozatra előkészített kelyhet és paténát: „Vedd ezt az Eucharisztia ünneplésére előkészített kenyeret és bort, és úgy élj, hogy méltóképpen szolgálhass az Úr és az Egyház asztalánál”.
Erre az ünnepi alkalomra családján kívül közösségünk tagjai is elkísérték Gergőt, ezzel is támogatva őt a felkészülés útján, illetve jelenlétükkel kifejezésre juttatták az akolitus szolgálat közösségi jellegét is.
A második fokozat felvételével Gergő folytatja a diakónus formációt, mely a teológiai tanulmányokat követőhároméves készületi időszakot jelent. Ezalatt az Egyház vezetésével válik késszé arra a közösségi szolgálatra, amit a diakonia jelent. Ez a szolgálat a Lumen Gentium értelmében a követező képpen foglalható össze: „A diakónus feladata, hogy ünnepélyesen kiszolgáltassa a keresztséget, őrizze és kiossza az oltáriszentséget, az egyház nevében eskessen és megáldja a házasulókat; elvigye a szent útravalót a haldoklóknak, Szentírást olvasson a híveknek, oktassa és buzdítsa a népet, vezesse a hívek istentiszteletét és imádságát, kiszolgáltassa a szentelményeket és temessen.”.
Imádsággal kísérjük Gergőt ezen az úton és imádkozzunk azért, hogy Teremtő Istenünk minél több papi és szerzetesi hivatást ébresszen az Őt keresőkben!