A 2021 szeptemberében Budapesten lezajlott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) nagy érdeklődést váltott ki a csehországi katolikusok körében. A rendezvényre a magyar fővárosba látogatott a cseh katolikus egyház több vezető képviselője, élükön Dominik Duka bíborossal, prágai érsekkel, valamint több száz hívő is. A csehországi magyar hívők budapesti zarándoklatát Balga Zoltán, a prágai magyar és szlovák plébánia plébánosa szervezte meg. A NEK-kel kapcsolatos személyes élményeiről az alábbi beszélgetésben faggattuk.

Milyen volt a cseh katolikus egyház hozzáállása a NEK-hez a rendezvényt előkészítő időszakban?

El kell mondanom, hogy a cseh egyházi vezetés részéről már az előkészületek idején is hatalmas volt a támogatás. Templomunkban (Szent Henrik és Kunigunda-templom Prága belvárosában) minden hónap első csütörtökén 24 órás szentségimádást tartottunk a budapesti eucharisztikus kongresszusra való felkészülés jegyében. Ez úgy nézett ki, hogy csütörtök este öt órától másnap délután ötig nyitva volt a templom és az egész egyházmegyéből érkezhettek hívek. 

A cseh katolikus egyházi vezetés olyannyira támogatta a kongresszust, hogy erről a lehetőségről plakátokat juttatott el minden plébániára, és ez az akció körülbelül másfél évig tartott. Ez volt az előkészületek első fontos szakasza, melynek során próbáltuk felhívni az cseh emberek figyelmét a NEK-re, arra, hogy Budapest ilyen nagy eseményre készül. 

Az elsődleges szempont az volt, hogy nem a magyarok körében kell terjeszteni a rendezvény hírét, hanem elsősorban a cseh hívők körében.

Az előkészületek második nagyon fontos állomása pedig 2020 márciusa volt, amikor sikerült kihozni ide, Prágába a missziós keresztet. Ez egy háromnapos esemény volt. Megjelentek Prágában a budapesti Központi Szeminárium képviselői, a kispapok és Dominik Duka bíboros személyesen celebrált szentmisét. Cseh és magyar nyelvű szentmise is volt. Ennek jegyében tartottuk meg az Esterházy emléknapot is. 

Szerencsésnek tartom, hogy mindez március 8-a környékén volt, mert néhány nap elteltével, március 15-én a koronavírus-járvány miatt már lezárták az országot. Nagy szerencsénk volt tehát, hogy mindezt meg tudtuk ünnepelni még a pandémia kitörése előtt. Igazából az egész koronavírus-járvány ideje alatt ez az utolsó esemény rezonálhatott az emberek szívében. Itt volt a missziós kereszt, készülünk a kongresszusra.

A sors fintora következtében a helyzet úgy alakult, hogy az eredetileg 2020 szeptemberére tervezett eseményt éppen a pandémia miatt végül is egy évvel el kellett halasztani.

A Cseh Püspöki Konferenciában Jan Vokál, hradeci püspök van megbízva az eucharisztikus kongresszusok ügyével. Ővele is több alkalommal levelet váltottam. A Püspöki Konferencia egy papot is kijelölt, akinek feladata az volt, hogy a cseh zarándokok részére szervezze meg az autóbuszokat és biztosítsa a szállást Budapesten. Ezzel az atyával is együttműködtünk. Az eredmény: közel 200 cseh zarándok vett részt a NEK-en. 

Dominik Duka bíboros egy hónappal a NEK előtt körlevelet is kiadott, amelyben bátorította a cseh hívőket a budapesti részvételre, hangsúlyozta annak fontosságát. Érdekesnek tartom, hogy nagyon nyíltan szólt arról is, hogy a NEK és az azt követő szlovákiai pápalátogatás az nem egy szintű, nem összehasonlítható esemény. Sportterminológiával szólva mindegyik más-más bajnokságban játszódik le.

Fontosnak tartom elmondani: a minden évben megrendezett úrnapi körmenetben Prágában a Hradzsin téren az a megtiszteltetés érte a prágai magyar katolikus plébánia közösségét, hogy a bíboros úr személyes felkérésére a négy oltár közül az egyik megszervezéséért a magyar közösség felelt. Ennél az oltárnál magyar nyelvű könyörgéseket olvastunk fel, magyarul imádkoztunk, magyarul hangzott el a Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat című egyházi ének, ami az NEK himnusza is volt, Úgy vélem, hogy a NEK-nek ez volt a leghatásosabb reklámja Csehországban. Ezt a körmenetben résztvevő több cseh atya is nagyon pozitívan értékelte. Ráadásul az úrnapi körmenet szentmiséjén lehetőségem volt meghívni a cseh híveket a NEK-re, felhívni a figyelmüket a budapesti rendezvényre. 

Mit érdemes tudni a cseh katolikusok részvételéről és aktivitásáról a NEK idején Budapesten?

Csehországból közel 200 fős zarándokcsoport vett részt az eucharisztikus kongresszuson. Ott volt több csehországi püspök, Duka bíboros úr, Vokál püspök úr, aki személyesen felelt a NEK-ért, megjelentek segédpüspökök is, tehát a cseh katolikus egyház reprezentatív módon képviseltette magát.

Duka bíboros a budapesti Hungexpón tartott egy katechézist is, ahol megjelent Áder János magyar államfő is, ami magasabb szintre emelte a rendezvényt. A nagyjából egyórás katechézisen Dominik Duka beszélt a közép-európai helyzetről és foglalkozott a rendszerváltás előtti időszakkal is. Rámutatott, hogy újra nagyon fontos lett, hogy az ember szabadságáról beszélhessünk. 

Ezt az előadást olasz nyelven tartotta, majd felkért engem, hogy az előadásának befejező részét olvassam fel magyarul. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a katechézise végén azt mondta: most pedig átadnám a szót jó barátomnak, az egyházmegyében lévő magyar plébánia plébánosának, hogy a nyelveteken tolmácsolja az én mondandómat. Ez nagyon szép gesztus és elismerés volt részéről az én irányomban.

A rendezvény végén Dominik Duka bíboros az oltárhoz hívta Charles Maung Bót, Mianmar első bíborosát, az Ázsiai Katolikus Püspöki Konferencia elnökét, akinek átnyújtotta a Szent Adalbert-aranymedált, a Cseh Katolikus Egyház legmagasabb szintű kitüntetését. Bo bíboros a kitüntetést kitartásával és bátorságával érdemelte ki, mellyel a mianmari katonai erőszak ellen fellépett.

Említést érdemel még, hogy a Budapestre zarándokolt cseh hívők részére a Rózsák terén lévő Szent Erzsébet templomban volt egy cseh nyelvű szentmise cseh püspökök és papok jelenlétében. Ezt is Duka bíboros nyitotta meg.

Mondjon kérem néhány szót a csehországi magyar hívőkről is?

A felkészülés ideje alatt vasárnaponként a szentmise végén rendszeresen elmondtuk a NEK hivatalos imáját. Lehetőségeinkhez mérten próbáltuk terjeszteni a magyar hívek körében a rendezvényt, meghívni rá a híveket. A budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson természetesen a prágai magyar katolikusok, a prágai magyarok is képviseltették magukat. A kis csoport Prágából érkezett a kongresszusra, ők részt vettek a katechéziseken, ott voltak a nagyon jól sikerült gyertyás körmeneten, a parlament előtti szentmisén és a pápai zárószentmisén is. Nagyon jó érzés volt látni a Prágai Magyar Katolikus Plébánia feliratot, a táblát a százezres tömegben. Ott voltunk tehát mi, csehországi magyarok is, hiszen meggyőződésünk, hogy nemzetünk életében ez egy jelentős esemény, amelyen nekünk is megvolt a helyünk. Meggyőződésem, hogy mindnyájunknak, akik ezen az eucharisztikus kongresszuson részt vettünk, olyan élményben volt részük, amelyre egész életünk végéig emlékezni fogunk.

Érdekelne, milyenek voltak az ön személyes benyomásai?

Úgy gondolom, hogy a magyarországi katolikus egyháznak sikerült nagyon magas szinten megtartani ez a rendkívüli jelentőségű nemzetközi rendezvényt.

És ez nemcsak személyes tapasztalatom. Beszéltem csehországi püspökökkel, cseh és magyar hívekkel, s mindenkitől egyöntetűen azt a választ kaptam, hogy nagy élmény volt ott lenni. Az ember érezte azt, hogy rengeteg energia, szervezés, rengeteg munka van az eucharisztikus kongresszus mögött. Ezt lehetett látni mindenütt.

Nagyon jó volt tapasztalni, hogy Budapest nemcsak a Magyarország szíve, hanem vannak olyan világesemények, amelyeknél Budapest joggal válik egy világrangú rendezvény szívévé is. A katolikus egyház tulajdonképpen azokban a napokban Budapestre fókuszált. Azt is mondhatjuk, hogy néhány napra Budapest lett a katolikus egyház szíve. Ez nagyban megnyilvánult a szombat esti fáklyás eucharisztikus körmenetben, ahol különböző nyelveken imádkoztunk. Én a menetben a papok között voltam, egyébként több száz pap volt a menetben, volt, amikor olaszul beszélt mellettem az atya, volt amikor angolul, vagy németül, hiszen a világ minden tájáról érkeztek papok. Hatalmas, nagyon nagy élmény volt számomra, hogy megtapasztalhattam az egyház egyetemességét ebben a körmenetben. 

Másnap, vasárnap a pápai szentmise megerősítés volt számomra, hogy a szentatya figyelemmel kíséri a magyarországi eseményeket, lát bennünket, érzékeli a magyar egyház nehézségeit. Nagyon szépen zárta a prédikációját, és a szentmisét záró gondolataiban úgy fogalmazott: Veletek és értetek mondom – Isten álld meg a magyart. Ez könnyfakasztó megnyilvánulása volt a katolikus egyház fejének. 

Mit nevezne meg a NEK üzenetének?

Ferenc pápa beszédére hívnám fel a figyelmet, aki hangsúlyozta, hogy Budapest a hidak városa, a modern kereszténynek egyfajta hídépítőnek kell lennie, kultúrákat kötünk össze, a hívőknek hidakat kell építenie más hívők felé. A pápa egy nagyon alapos programot közölt a magyar egyházzal, de nemcsak a magyar egyházzal, hanem mindenkivel, aki Budapesten megjelent. Ez nemcsak a magyarokhoz szóló üzenet volt. A szentatya kérése mindenkihez szólt, hogy miként kell nekünk itt Európában, Közép-Európában megélni hitünket, hétköznapjainkat. 

Köszönöm a beszélgetést.

KOKES János, Prágai Tükör