Kedves Zoltán atya!

A mai napon nem csak azért gyűltünk össze itt a templomba, hogy Isten szavát hallgassuk és Krisztus testét vegyük magunkhoz, hanem ünnepelni is jöttünk. Ünnepelni, mert 10 év az ember életében is sok idő, nemhogy egy papnak az életében. Jövő héten lesz, hogy tíz esztendővel ezelőtt felkentek téged a titokzatos olajjal, így felszentelt pap lettél.  Krisztust öltötted magadra, az Ő nevében vagy itt közöttünk.

Ez nem egy egyszerű pályaválasztás, ez nem egyszerűen egy karrier lépés. Egyrészt ezt az utat nem te választottad, hanem meghívott rá a Teremtő, másrészt közel sem olyan könnyűek a feltételek, mint az elsőre tűnhet. Oly sok lemondással jár ez a hivatás: lemondás a szabad akaratról oly sok területén az életnek, lemondás a családról, lemondás a nyugodt szombat délutánokról és a vasárnapi sziesztáról.

Ugyanakkor oly sok ajándékkal is jár: utitársak a sokszor rögös úton, sok-sok gyermek a keresztségen keresztül, helyi hírek óránkénti adagokban és oly sok kedves és gondoskodó plébániai nagynéni, akik gondoskodnak arról, hogy egy gramm se menjen le rólad…

De most komolyra fordítva a szót, hálát adni jöttünk ide. Hálát adunk a Gondviselésnek, hogy meghívott téged erre az útra, támogad téged és azt kérjük Tőle, hogy még az arany miséd után is legyen sok-sok ilyen 10-es köszöntés.

Hálát adunk azért, hogy egy nyájba terelsz minket, hálát adunk a sok jó tanácsért, a sok kemény (de mindig helyén lévő) letolásért, a mindig megújuló lelkesedésedért, a türelmedért, amivel emberi gyarlóságainkat elviseled.

Hálát adunk azért, hogy rajtad keresztül oly sok szentséghez juthattunk: számtalan keresztség, házasság, betegek kenete lett neked köszönhetően életünk része. Mellettünk vagy jobb és rosszabb napjainkon is. Köszönjük a lelki táplálékot, melyet tőled kaphatunk.

Ennek a tíz évnek közel felét velünk, prágában élökkel töltötted. Még most is emlékszem amikor első miséid egyikén, a szentmise végén a templomkapuban állva kézfogásoddal és egy-egy jó szóval bocsátottál minket utunkra. Már akkor is az a tettvágy, az az energia volt meg benned, aminek köszönhetően elöbb lelkészség, majd plébánia lehettünk, oda álltunk az Esterházy ügy mellé, vagy fogadtuk a missziós keresztet, folyton terveze, a jobbra törekedve vártuk a holnapot.

Azt kérjük továbbá a Jóistentől, hogy tartson meg téged, erősítsen meg és hogy mindig érezd, hogy van miért a gondunkat viselned. 

Az egész plébánia nevében szeretettel köszöntelek és kívánom, hogy Isten akaratát mindig meg tudd hallani, és ebből mindig erőt tudj meríteni a boldogságodhoz!