A Missziós Kereszt jelenlétében március 7-én ünnepi szentmise keretében imédkoztunk gróf Esterházy János boldoggá avatásáért. A Budapesti Központi Szeminárium rektora, Dr. Martos Balázs atya vezetésével húsz kispap utazott el Prágába, hogy szolgálatukkal és jelenlétükkel erősítsék a magyar közösséget ezen az ünnepen.
A magyar nyelvű keresztút egyes stációinál Esterházy János gondolataival, róla szóló visszaemlékezésekkel imádkoztunk. A keresztút, a Missziós Kereszt és Esterházy János szimbolikus jelenlétében egészen különös, mély lelki élmény volt. A keresztutat követő szentmise homíliájában Balázs atya kiemelte, milyen nagy szükségünk van egymás hitére. Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből idézte a következő sorokat: „Mert szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek, vagyis, hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tiétek és az enyém által.” (Róm 1, 11-12) Ahogy a Missziós Kereszten elhelyezett ereklyék szentjei, úgy Esterházy János is igazi példaképe lehet minden magyarnak, minden hívőnek és minden jószándékú embernek. A szentek élete egy olyan fogódzó, amelybe minden nehézségünk során bátran kapaszkodhatunk. Ahogy Esterházy János a Gulág rettenetében majd a csehszlovák börtönévek megpróbáltatásai során Krisztusba vetette minden reményét és hitét, az ő szeretetébe kapaszkodott, úgy mi pedig hívjuk Esterházy és a boldog, illetve szent magyarok segítségét mindennapjainkban.
A szentmise után Ozsváriné Ramocsay Imri, a Missziós Keresztet készítő ötvösművész özvegye tartott előadást. Az előadás talán nem is igazán jó kifejezés ebben az esetben. Inkább tanúságtételről volt szó: Ozsvári Csaba alkotásaiból olyan mélyen megélt Istenhit sugárzik, amely nem hagyja érintetlenül szemlélőjét. Legismertebb művei közé tartozik az a domborművekkel díszített misekönyv, amelyet II. János Pál pápa magyarországi látogatása alkalmából alkotott, és amelyet jelenleg Ferenc pápa is használ. A magyar főpásztorok 2008-as ad limina látogatásuk alkalmával egy Ozsvári-kelyhet ajándékoztak XVI. Benedek pápának. Az ötvösművész, a magyar egyházművészet kiemelkedő alakja, családja és barátai körében 2009. július 9-én Óbudaváron váratlanul, egy életfelajánló szentmise után elhunyt. Művészként többször is kifejezte, hogy kizárólag Istent kívánja szolgálni. Ozsváriné Ramocsay Imri beszéde a lélekről szólt, a lélek által.
A szentmise alatt az oltártól balra állt a Missziós Kereszt, rajta a magyar szentek és boldogok ereklyéivel és egy Szent Kereszt-ereklyével. A kereszt készítője, Ozsvári Csaba boldoggá avatását a schönstatti közösség kérvényezte. Az oltártól jobbra pedig a boldoggá avatási folyamat közepén tartó Esterházy János képe volt elhelyezve. Ez a szent erőtér, ami szombat este körülölelte a kereszt és a kép által szimbolizáltan a magyar közösséget, egész életre elkísérheti a jelenlévőket.
A szakrális tárgyak mellett a húsz magyar kispap jelenléte bírt a diaszpórában élő magyarok számára még olyan hatalmas erővel, amit nagyon nehéz szavakba önteni. A hívek nagy részének eddig nem volt ilyen élményben része, hogy itt, Budapesttől 620 kilométer távolságra ennyi fiatal papjelölt és négy pap magyarul vezessen keresztutat és mutasson be szentmisét. Amikor határozott, erőteljes férfihangok zengik a válaszokat magyarul, akikhez boldogan lehet csatlakozni, az egészen más, mint amikor a magunk néha kicsit bizonytalan hangján imádkozunk. Igazából is megvalósult az „együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tiétek és az enyém által” Szent Pál-i idézet: a prágai magyarokba erőt és bátorságot öntött a közös szentmise, az anyaországi kispapoknak pedig hivatáserősítő élmény lehetett a sok vendégszerető és jólelkű magyar hívővel találkozni távol az otthonuktól, valamint megtapasztalni, hogy a katolicizmus tényleg minden teren és időn átívelő egyetemesség hordozója.
Dériné Stark Zsófia