Hírek

Létrejött a Prágai Magyar Katolikus Plébánia

2017. december 1-jei hatállyal Dominik Duka bíboros, prágai érsek, Csehország prímása létrehozta Prágában a Magyar Katolikus Plébániát, mely a Prágai Főegyházmegye területén élő katolikus vallású magyar hívek lelkipászori szolgálatát hivatott ellátni. A 2016. július 1-én visszaállítottt katolikus lelkipásztori szolgálat visszaállítása után igény mutatkozott, hogy személyi plébánia jöjjön létre a főegyházmegye területén élő magyar hívek számára.

2017. december 17-én a belvárosi Szent Henrik templomban a 9:30-kor kezdődő szentmise keretében fogjuk megünnepelni a Magyar Katolikus Plébánia létrjöttét, mely Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása fog bemutatni, Dominik Duka bíboros, Csehország prímása jelenlétében.

A szentmisén közreműködik az ipolybalogi Szent Korona Kórus.

Mindenkit szeretettel várunk az ünnepi alkalomra, és az azt követő fogadásra (Opletalova 29).

 

Mi a plébánia?

A plébániát az Egyházi Törvénykönyv így határozza meg: A plébánia a krisztushívőknek a részegyházban pontosan meghatározott közössége, amelynek lelkipásztori gondozása a plébánosra van bízva a megyéspüspök tekintélye alatt.

A Prágai Magyar Katolikus Plébánia személyi (területfeletti) plébánia – A korábbi jog szinte kizárólag területi plébániákat ismert. Az "új jog" a kor igényeit és a lelkipásztori gyakorlatot követve azt mondja, hogy „ha szükségesnek látszik, alapítsanak személyi plébániákat a területen élő hívők nyelve vagy más meghatározott okok alapján (Az Egyházi Törvénykönyv 518. kánonja).

A személyi plébániák világszerte ismerősek. Létrejöttük szempontjából két nagy csoportra oszthatjuk őket:

Korábban többnyire a lelkipásztori szükség hozta létre ezeket. Ui. a hívek egyes csoportjainak (pl. idegen nyelvű, más rítusú híveknek vagy vakoknak, süketeknek) lelkipásztori ellátása sajátos követelményeket támasztott és csak e célra kiképezett lelkipásztorok tudták kielégítően vállalni gondozásukat. (Hasonlóan ismerősek pl. a cirkuszosok, taxisok vagy vendéglátó-ipari dolgozók személyi plébániái: akiknek sajátos időbeosztása vagy helyváltoztatása igényelte, hogy szakosított lelkipásztorkodás foglalkozzék velük.) E plébániák keletkezésekor tehát általában az ellátási, gondozási elv érvényesült, de azóta nyilvánvalóvá lett, hogy e személyi plébániák – a hívek közös adottságai miatt – lehetővé teszik, hogy tagjaik között elmélyültebb közösség alakulhasson ki. 

Évtizedek óta ismerősek a személyi plébániáknak olyan formái is, amelyeknek létrejöttét elsősorban a közösségi elv indokolta. Sok országban természetesnek tartják, hogy olyan esetekben, amikor létezik egy – a területi elvnél jelentősebb – tényező, amely lehetővé teszi a közösség létrejöttét, ott ennek adjanak elsőséget a közösség kialakulása érdekében. Így jöttek létre pl. az egyetemisták vagy főiskolai hallgatók plébániai közösségei (Studentengemeinde), s így jöttek létre néhol, ahol a közös munkahely erős társadalmi kapcsolatokat alakított ki, pl. „gyárplébániák” az ott dolgozók és családtagjaik számára stb. (Dr. Tomka Ferenc)

A Christifideles Laici, a plébániáról legilletékesebben szóló egyházi dokumentum így adja meg az irányt, amely felé a plébániáról való gondolkodásnak, a plébániai lelkipásztorkodásnak haladnia kell:

„Az egyház közösség, jóllehet mindig bizonyos egyetemes jelleggel rendelkezik, mégis közvetlenül és láthatóan a plébániában jelenik meg: ez az egyház megtelepedésének elsődleges helye. Bizonyos értelemben maga az egyház ez, aki fiai és leányai között él. Ezért kell mindannyiunknak hitben fölfedezni a plébánia igazi arculatát, vagyis magának az egyháznak a ‘misztériumát’… A plébánia ugyanis bármilyen szegény is legyen személyekben és eszközökben, sőt néha hatalmas területeken, szétszórtan létezik, vagy a mostani idők kaotikus és túlnépesedett városaiban nehezen található meg, – a plébánia elsősorban nem struktúra, terület vagy épület; hanem inkább Isten családja, testvériség, amelynek egy a lelke, családi testvéri és befogadó ház, a keresztény hívők közössége…”