2019. január 16-án 50 éve, hogy az 1968-as megtorlás ellen tiltakozva Jan Palach „élő fáklyaként” feláldozta magát. Ezen évforduló alkalmából egésznapos megemlékező programra kerül sor a Vencel téren. A megemlékezések keretében Palachon kívül a többi, köztük a magyar „élő fáklyák”, Bauer Sándor és Moyses Márton előtt is tisztelegnek. Csehország több templomában gyászmisében emlékeznek meg az “élő faklyákról”.
1969. január 16. Hideg kora délután a tél közepén. A helyszín a méltán híres prágai Vencel-tér, hol a járókelők távolról sem mindennapi dolognak lettek szemtanúi aznap. Egy húszéves fiatal, Jan Palach, a Károly Egyetem Bölcsészkarának hallgatója felgyújtotta magát, önként vàlasztva a borzalmas kínhalált. Ezzel a drasztikus tettével kívánta felhívni a figyelmet az akkori politikai rendszer emberi szabadságot sárba tipró, totalitárius mivoltára. Az ifjú háromnapos szenvedés után a kórházban elhunyt.
A L'Osservatore Romano is beszámolt erről a cseh történelmi eseményről, először az "Átléphetetlen határ", majd egy napra rá az "A halál szabadsága" című cikkekben. Az utóbbi írás, bár elismerte Palach gesztusát, mellyel hősiesen kinyilvánította nem csak a saját, hanem honfitársai akaratát is, figyelmeztet az élet szentségére. Leírja, hogy bármennyire tiszteletreméltó a fiatal elszántsága és akármennyire is nemes a célja, életünk nem a miénk. Istentől kaptuk, éppen ezért nem rendelkezünk vele olyan mértékben, hogy csak így eldobhassuk. A hívő embernek tudatosítania kell, hogy a nehéz körülmények közt nem megoldás, ha önkezűleg véget vetünk életünknek, éppen ellenkezőleg. Palach tettétől sokkal hősiesebb tovább hinni, élni, dolgozni, hisz Isten a benne bízókat megsegíti. Maga VI. Pál pápa is méltatta a prágai történéseket 1969. jananuár 22-i audienciáján, hol együttérzését fejezte ki Csehszlovákia lakosaival szemben.
Jan Palach temetésére január 25-én került sor. Több ezer polgártársa kisérte utolsó földi útján, így e szomorú esemény néma tiltakozássá vált az elnyomó hatalom ellen. Még aznap megszólalt a vatikáni rádióban a Szent Péter városában száműzetésben élő, súlyos beteg Jozef Beran bíboros, prágai érsek: "fejet hajtok hősiessége előtt, még ha kétségbeesett tettével nem is értek egyet. Saját életünk kioltása nem emberi. Senki ne kövesse példáját! Ezzel együtt mindenki szeme előtt lebegjen a cél, amiért életét áldozta. Az alapvető gondolat nemes: egy embert feláldozni sok ember megmentésére. Ez a hazaszeretet megnyilvánulása volt, az ország szabadsága utáni vágyé, egy kisérlet, hogy az emberek összeszedjék erkölcsi erejüket, hűség volt nemzetünk iránt, kinek nyugalmat és békét kívánt.”.
Január 25-én, a szokásos napi Úrangyala-imádság előtt a pápa ismét kifejezte együttérzését és Palach áldozatának politikai hátterével való rokonszenvét. Beran érsekhez hasonlóan ő is elítélte azonban az élet szent mivoltának ilyen formájú semmibevételét, de emlékeztetett, hogy az ifjú ezt a saját nemzete irànt érzett szeretetből tette.
VI. Pál pápával és Beran bíborossal egyetértve a többi csehszlovákiai püspök is így fogalmazott: "Ti, akik ezen esemény hatására elhatároztátok, hogy Palach példáját követitek a halálba, vigyétek inkább az emberség gondolatát, Palach örökségét az életbe.”.
Bár az Egyház képviselői a pápával együtt elítélték áldozatának tragikus formáját, értékelték Palach tettének jelentőségét, mely a szabadság, béke és demokrácia jelképévé vált. A Vatikáni Rádió közvetítésében elhangzott: "...ezen áldozat gyökeret ver a nemzet fejében, reményt ad, hogy az igazság és a személyes szabadság nem csupán távoli álom.”
Balga Zoltán, prágai magyar plébános