Hírek

Július 12-én 11 órai kezdettel a Szent Henrik templom három közössége (cseh, szlovák és magyar) közös szentmise keretében fogja megünnepelni a templom védőszentjét.

Mindenkit szeretettel várunk!

106924413_3212404862357184_8368917732100089588_o.jpg

 

Július másodikán Zsuzsa Szesztai tartott szerzői estet a plébánia közösségi termében, mely során “Mennék, ha engedne” c. kötetét mutatta be a jelenlévőknek. A versolvasással és kötetlen beszélgetéssel egybekötött találkozó lehetőséget nyújtott a szerző közelebbi megismerésére.
Köszönjük szépen az irodalmi és lelki élményt!  

106616056_3211523789111958_3682018721572740794_o.jpg

106813920_646888235917290_2145977746077346479_n.jpg
 
106994749_3211524549111882_6348468129704105903_o.jpg

Kedves Testvérek! Mivel komoly igény mutatkozott rá, sikerült beszerezni nagyobb mennyiségben, különböző méretben és kiadásban magyar nyelvű Szentírást és imakönyveket. Akinek nincs még otthon, vagy ajándékba szeretne venni rokonának, ismerősének, érdeklődjön személyesen a magyar szentmise után, vagy a plébániai elérhetőségeken. 

Kereszténységünk középpontja a Biblia, Isten szava, a Szentlélek által sugalmazott mű, melyből útmutatást kapunk az üdvösségre. Sorai közül az élő Isten szól hozzánk. Szükséges, hogy a Könyvek Könyvét úgy ismerjük, mint útmutatót, lelki támaszt, hogy életünk minden napján segítségünkre legyen. Olvassuk tehát lehetőleg minden nap!

Egyházunk tanításából tudjuk, hogy istendicséretünk gazdagabbá válik, ha imádságunk egyesül a szentek közbenjáró könyörgéseivel. Szent Pál arra buzdítja a tesszalonikai híveket, hogy szüntelenül imádkozzanak. Viszont azzal is szembesülünk nap mint nap, hogy még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkozni. Pál apostoltól azt is tudjuk, hogy ebben a gyengeségünkben segítségünkre siet a Szentlélek. Az imakönyvekben a Lélek által inspirál imádságokat gyűjtötték össze, ezek segítségével könnyebben megszólíthatjuk a Jóistent, és méltó módon imádhatjuk Őt.

Gárdonyi Géza: Írás a Bibliába

– Az Újszövetség Könyve elé –

Ez a könyv a könyvek könyve,
Szegény ember drágagyöngye.
Égi harmat lankadtaknak,
Világosság földi vaknak.
Bölcsességnek arany útja:
Boldog, aki rátalál!
Szomjas lelkek forrás-kútja,
Hol pohárral Krisztus áll.

Ez a könyv az örök törvény,
Királyon lánc, rabon napfény,
Tévelygőnek hívó harang,
Roskadónak testvéri hang.
Elhagyottnak galambbúgás,
Viharvertnek ereszet,
Haldoklónak angyalsúgás:
„Ne félj: fogd a kezemet”

Gyermeknek is: „Mily szép rege”,
Bölcsnek: „Rejtelmek tengere!”
Fal, – s túl rajta élő hangok,
Köd, s benn zengő hárfák, lantok.
Templomok közt legszebb templom:
Csak megnyitom s benn vagyok.
Ablakán a Paradicsom
Rózsáira láthatok.

Minden fakul, minden romlik,
Márványvár is összeomlik.
Bíborleplek ronggyá málnak,
Dicsőségek füstbe szállnak.
Csak ez a könyv nem tér porba,
Mintha volna élő lelke!…
Ez a könyv a Mózes bokra:
Isten szíve dobog benne.

Dr. Kocsis László Attilának, a COEXISTENTIA-EGYÜTTÉLÉS politikai mozgalom Esterházy János Emlékbizottsága elnökének köszöntője a mírovi Esterházy-megemlékezésen 2020. június 13-án

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kérem, engedjék meg, hogy a COEXISTENTIA politikai mozgalom Esterházy János Emlékbizottsága nevében őszinte tisztelettel és szeretettel köszöntsem Önöket itt Mírovban, Isten szolgája Esterházy János mártíriumának beteljesedése színhelyén.  Egyben tolmácsolom Dr. Molnár Imre történésznek, az Esterházy-örökség kutatójának szívélyes üdvözletét, aki egészségi okokból nem tud személyesen részt venni ezen rendezvényünkön, de lélekben velünk van.

Mint minden évben, most is eljöttünk e zarándokhelyre, hogy lerójuk kegyeletünket vértanú sorsú hősünk, gróf Esterházy János emléke előtt, aki a szülőföldhöz való ragaszkodás és a keresztény hithez való hűség egyre aktuálisabb példáját hagyta számunkra örökségül.  

A mai megemlékezés két jelentős esemény közelségében történik. Az egyik a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulója, a másik mártírunk, Isten szolgája boldoggá avatási folyamatának második éve. 

Ismeretes, hogy Esterházy János, mint a felvidéki magyarság vezető politikusa a győztes nagyhatalmak döntését igazságtalannak tartotta, mert az utódállamok határainak önkényes megszabása következtében több mint három millió magyar olyan államba került, amelyet idegennek tartott, és amely idegennek tartotta őket. Csehszlovákia esetében  a magyar lakosság száma meghaladta az egy milliót, ám a kisebbségek védelmének elveit velük szemben a kormány kellőképpen nem alkalmazta. Esterházy János az elnyomottak oldalára állva már az első parlamenti felszólalásában Prágában 1935-ben kijelentette, hogy „Megkérdezésünk nélkül csatoltak bennünket egy idegen állam keretébe [...] joggal várjuk el tehát, hogy az utódállamok, amint erre magukat a békeszerződésben kötelezték, ígéreteiket száz százalékig betartsák, s a minket megillető jogokat megadják”. A jogorvoslatot alkotmányos keretek közt akarta elérni.

A másik esemény kapcsán emlékeztetni szeretnék arra, hogy éppen két évvel ezelőtt a 2018-as itteni Esterházy-zarándoklat résztvevőinek nevében és a COEXISTENTIA Esterházy János Emlékbizottsága, az Esterházy János Társulás az Emberi és Keresztény Értékekért, valamint a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének képviseletében levélben fordultunk kérelemmel Jan Graubner olomouci érsekhez és morvaországi metropolitához, hogy engedélyezze gróf Esterházy János boldoggá avatási eljárását. Ezzel támogattuk vértanúnk lányának, gróf Esterházy Malfatti Alicének ez irányú korábbi kérelmét. Az érsek úr jóváhagyó beleegyezésével a boldoggá avatási pert Marek Jedraszewski krakkói érsek-metropolita indította el tavaly március 25-én.  A ceremóniára meghívta a csehországi magyar keresztény hívők képviselőit is, így plébánosunk és küldöttségünk 8 tagja szemtanúi lehettek e történelmi eseménynek.

Azóta a COEXISTENTIA Esterházy János Emlékbizottsága, az Esterházy János Társulás az Emberi és Keresztény Értékekért a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségével együtt aktívan bekapcsolódik a boldoggá avatási eljárás egyik fontos részébe, mégpedig az Esterházy János kultusz terjesztésébe. Ezt a fontos missziót elsősorban prágai lelkiatyánk Balga Zoltán plébános úr vezetésével végezzük. Ugyancsak a mi feladatunk, hogy az Esterházy Jánossal kapcsolatos valós információkról minél több cseh barátunk is értesüljön, hogy ő valóban a Visegrádi Négyek közös szentjévé válhasson. 

Nagyon reméljük, hogy a maihoz hasonló hittel átitatott imádságos rendezvények is hozzá járulnak ahhoz, hogy a boldoggá avatási eljárás sikerrel záruljon. Ennek eredménye azt jelentené, hogy Isten szolgája Esterházy János életműve példaként állítható nemcsak minden magyar, hanem minden keresztény ember elé is. Bízzunk benne, hogy mindez  jelentős mértékben hozzájárul majd Isten szolgája Esterházy János jogi rehabilitálásához is. Adja a Jóisten, hogy így legyen!

Végezetül, engedjék meg, hogy idézzek az Ő hitvallásából, melyből erőt meríthetett a legnagyobb szenvedések közepette, itt e rettenetes mírovi börtön áthághatatlan falai között is:

Mi a krisztusi igazság, a keresztény etika alapján állunk, amely nem ismer különbséget ember és ember között, amely szerint minden egyes nemzet fia egyaránt tarthat jogot a boldogulásra. Ennél az Igazságnál fennköltebbet, nemesebbet nem alkothat még a legkicsiszoltabb emberi zsenialitás sem. A krisztusi Igazság mindenkor él és győzni fog!” 

Köszönöm, hogy meghallgattak, s itt ezen a helyen egy szívvel, lélekkel együtt fohászkodhatunk:

Isten szolgája Esterházy János, légy pártfogója népednek és segítője a csehországi magyaroknak is!

(Dr. Kocsis László beszédét Kövér Erzsébet olvasta fel.)

Esterházy Jánosra, a felvidéki magyarság két világháború közötti, illetve második világháború alatti vezető politikusára emlékeztek szombaton a morvaországi Olmützben és Mírovban csehországi, szlovákiai és magyarországi magyarok. A megemlékezésen Boros Miklós, Magyarország prágai nagykövete is megjelent.

MIR_3907.jpg

 

Az idén 23. alkalommal megtartott emlékünnepséget a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének ostravai egyesülete, valamint a helyi önkormányzati szervek közösen rendezték.     

Az ünnepség Olmützben (Olomouc) kezdődött, ahol a Szent Vencel-katedrálisban szentmisét mutattak be Esterházy János tiszteletére. Ezt Balga Zoltán prágai magyar plébános celebrálta, aki prédikációjában rámutatott: Esterházy megértette Isten hívó szavát, és egész életében hűen szolgálta hitét és népét. Hangsúlyozta, hogy Esterházy János élete példa lehet a mai generációk számára. Felszólította a híveket, hogy imádkozzanak Esterházyért, akinek boldoggá avatási pere tavaly márciusban kezdődött meg.

MIR_3825.jpg

A közép-morvaországi Mírov község egykori rabtemetőjében délután tartott megemlékezésen a csehországi, a szlovákiai és magyarországi magyar szervezetek, valamint a prágai magyar nagykövetség képviselői koszorúkat és virágokat helyeztek el Esterházy jelképes síremlékénél. Szintén koszorúztak a síremléknél a csehországi lengyelek és az ostravai lengyel konzul.

Bárdos Gyula, a Csemadok - a felvidéki magyarság legnagyobb taglétszámú kulturális szervezete - elnöke ünnepi beszédében méltatta Esterházy életét és munkásságát. Úgy vélte, hogy Esterházy személyiségét mind a négy visegrádi ország vállalhatja, összekötő kapocs lehet a magyarok, lengyelek, szlovákok és csehek között. Bárdos is úgy vélte: Esterházy élete példamutató volt, megérdemli a megbecsülést és a tiszteletet.

MIR_3977.jpg

Az idei megemlékezésen a korábbi éveknél jóval többen vettek részt, a rabtemetőben például több mint százan voltak.

Esterházy János a két világháború közötti időszakban, majd a második világháború idején küzdött a szlovákiai magyarok megmaradásáért és jogaiért. A második világháborúban, az akkori fasiszta szlovák állam törvényhozásában - a szlovák parlament egyetlen magyar képviselőjeként - nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő törvénytervezetet.

A második világháború után letartóztatták, majd a csehszlovák hatóságok átadták a szovjet titkosszolgálatnak. A Szovjetunióban koholt vádak alapján tíz év kényszermunkára ítélték, és egy szibériai táborba küldték.

MIR_4147.jpg

A szlovák Nemzeti Bíróság 1947-ben távollétében halálra ítélte, a vád szerint a fasizmussal való együttműködésért. A szovjet hatóságok 1949-ben kiadták Csehszlovákiának. Ott elnöki kegyelemmel halálos ítéletét életfogytiglani börtönre változtatták. Az 1955-ös általános amnesztia során büntetését 25 évre csökkentették, de ebbe nem számították bele a szovjet fogságban töltött időt.

A súlyosan beteg Esterházy a mírovi várbörtönben halt meg 1957. március 8-án. Mivel 2007 őszéig nem volt ismert, hol temették el, illetve hogy hová kerültek hamvai, a csehországi magyarok 1998-ban magyarországi segítséggel jelképes síremléket állítottak neki a helyi rabtemetőben.

Cseh történészek - az Esterházy-család kérésének eleget téve - később kiderítették, hogy Esterházy János urnája a prágai Motol köztemető közös sírjában található. Neve 2011 őszén felkerült a motoli emlékműre.

Esterházy Jánost mindmáig sem Szlovákia, sem Csehország nem volt hajlandó rehabilitálni, így hivatalosan továbbra is háborús bűnösként tartják nyilván.

 

MH/MTI