Hírek

2023. szeptember 22-23. között hívta egybe Budapesten a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) a világ különböző tájain élő magyar katolikus közösségek képviselőit. Az MKPK alá tartozó Diaszpóra Iroda kiemelt célja, hogy élő kapcsolatot tartson fent a Magyar Katolikus Egyház a világ legkülönbözőbb tájain élő magyar katolikus közösségekkel.

381533525_705194371639169_1210769842520383348_n.jpg

A kétnapos konferencián előadásokat és beszámolókat hallgathatnak meg a jelenlévők többek között a családok és a közösségek életét érintő mindennapos kihívásokról, az augusztusban megrendezett Ifjúsági Világtalálkozóról vagy éppen Ferenc pápa magyarországi apostoli látogatásáról. 

380711747_705194318305841_7534344340122784478_n.jpg

Az MKPK számára kiemelten fontos a diaszpórában élő magyar katolikusok lelkipásztori szolgálata. Ezért ünnepelte az államalapítást Veres András, az MKPK elnöke az egyik legnagyobb ilyen tengerentúli magyar közösséggel, az Egyesült Államokbeli Passaicban. 

381397194_705194281639178_3193943017320579354_n.jpg

A mostani konferencia azért is jelentős, mert a nyáron elhunyt Cserháti Ferenc püspök, aki egész életét a diszpóra szolgálatáért szentelte, a Püspöki Konferencia döntése nyomán pedig 2023 őszétől Mohos Gábor püspök mellett immár Fábry Kornél püspök is kiemelten foglalkozik ezzel a területtel.

 

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Isten Szolgája Esterházy János nevével akkor találkoztam először, amikor néhány évvel ezelőtt meghívtak a Prágai Magyar Plébániára, ahol a szentmise után találkozót szerveztek és előadást is tartottak róla. Akkor egy rövid életrajzot vittem magammal haza, ami nagyon megtetszett. Aztán részt vettem a kommunista totalitarizmus mártírjainak megemlékezésén a Motol krematóriumban, ahol az ő neve is elhangzott... mert ott temették el egy tömegsírban!

img1.jpg

És most, hogy közeledett a zarándoklaton való részvételem, elolvastam egy róla szóló könyvet, és olvasás közben kezdett felszínre kerülni néhány további rokonszenves kapcsolat, melyek által Isten szolgája Esterházy János egyre közelebbi lett számomra. Hadd említsek legalább két dolgot annak a mottónak a szellemében, amelyet a  mai zarándoknapra választottatok: “A hitvalló egyház mártírjai  összekötnek bennünket!”.

Ma szeptember 16-a van, halálra ítélésének napja. Nálunk, Csehországban ma van Szent Ludmilla vértanú, Szent Vencel nagyanyjának ünnepe. Ha nem lennék itt, ünnepélyes szentmisét mutatnék be a prágai várban, ahol eltemették. Sokan jönnek a sírjához különböző nemzetekből. Férjét, Bořivoj-t és őt magát Szent Metód, Nagy-Morvaország püspöke, Európa védőszentje keresztelte meg, akit testvérével együtt nagyon tisztelnek itt Szlovákiában is.

Esterházy Ján mély kapcsolatot ápolt Szent Istvánnal, akihez imádkozott, akit csodált és akinek gondolatait és törvényeit gyakran idézte. Ezt a királyt pedig a prágai püspök, egy másik vértanú, Szent Adalbert bérmálta meg, ami azt jelenti, hogy a Szentlélek ajándékainak teljességét adta át neki, amit hagyott magában kibontakozni saját hazája javára. (Szent István kardját pedig a prágai Szent Vitus Székesegyház kincstárában őrzik.)

Meggyőződésem, hogy abban az időben, amikor Isten szolgája parlamenti képviselőként Prágában tartózkodott, imádkozott Szent Ludmila vagy Szent Adalbert sírjánál a prágai várban. János számára fontosak voltak a szentek, mert például amikor sikerült elküldenie az 1. levelét Szibériából, abban is ez állt: "Nem vesztettem el a hitemet. Az Úristen és minden szentjeink megsegítenek itten”. 

A szentleckében a Filippiekhez írt levél leghíresebb krisztológiai himnuszát olvastuk: “Krisztus Jézus, mint Isten, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött” - Jézus isteni származása ellenére szolgává lett; az eredeti görög szó doulos = rabszolga; igen, Jézus a csütörtök esti letartóztatása után, majd egészen a keresztre feszítéséig úgy tűnt, hogy elveszítette minden jogát és minden emberi méltóságát…

De valami hasonló történt Esterházy Jánossal is, amikor 1945-ben a szovjet titkosrendőrség Moszkvába hurcolta, ahol kegyetlenül megkínozták... Aztán kényszermunkára küldték az embertelen szibériai körülmények közé, halálra- majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a csehországi börtönökben.

Amikor 1946-ban Szibériába vitték, útközben rabtársai mindent elloptak tőle, így szinte meztelenül érkezett a táborba. Valami hasonló történt vele a börtönben nem sokkal a halála előtt is - mindenétől megfosztották, mint Krisztust a halála előtt! Erről elmélkedhetünk a 10. keresztúti stáción.

 

Az egyik Leopoldov-i és Mírov-i fogolytársa mondta róla: "Esterházyt mindenki tisztelte, mert nem emelte magát senki fölé. Mindenkit egyenlőnek tekintett, nemzetiségtől vagy más hovatartozástól függetlenül”.

A szenvedésben Krisztussal való egyesülése adta neki az erőt, hogy még a teljesen embertelen körülmények között is életben maradjon. Egy levelében még ő maga is ezt írta: “Azért kezdtem imádkozni, hogy a jó Isten tegyen képessé arra, hogy szenvedések és megpróbáltatások árán is méltóvá váljak arra, hogy kövessem őt". Isten meghallgatta imáját, és János az ő ragyogó tanúja és szolgája lett.

Tudom, hogy mindannyiunk számára nagyon nehéz elviselni a kellemetlen dolgokat,  a fájdalmat, a (testi és lelki) szenvedést, keresztet hordozni, de legalább próbáljuk meg elhinni, hogy ez az a királyi út, amelyet Krisztus mutatott nekünk, amelyre ő is meghív minket, és amelyen nem hagy el bennünket.

Testvérek, ha valami nehéz dolog történik velünk az életünkben, ha a dolgok nem mennek jól, hogyan reagálunk? Azonnal elkezdünk panaszkodni, vagy elkezdünk zsörtölődni, mint az izraeliták, amikor az ígéret földjére mentek, ahogy a mai olvasmányban hallottuk? Sokan soha nem elégedettek, és állandóan panaszkodnak, pedig mi itt szabad, gazdag országokban élünk!

Az izraelitáknak elegük volt az életútjukból, és sokan a hitüket is elvesztették. És eljött a büntetés. De Isten megmutatja Mózesnek a megváltás útját, és azt mondja neki: „Csináltass egy rézkígyót, és tűzd ki jelül egy fára. Akit marás ért és rátekint, az életben marad.”

A mi rézkígyónk a megfeszített Krisztus, ahogyan az evangéliumban hallottuk. Rá kell szegeznünk tekintetünket, amikor reménytelenek vagyunk, szenvedünk és küzdelemmel hordozzuk keresztjeinket. De akkor is, amikor jól vagyunk! Egész életünket reménnyel kell Krisztusra vonatkoztatnunk. És akkor nincs mitől félnünk, és hiszem, hogy Isten olyan belső erőt ad nekünk, mint Eszterházy Jánosnak, aki csodálatos példaképe a türelemnek, az állhatatosságnak és a kitartásnak.

Alsóbodokon az Esterházy János Zarándokközpontban felállított szabadtéri oltárnál tartott szentmisét megelőzően került sor az idei Esterházy János emlékérem átadására.

Az Esterházy János Zarándokközpont vezetősége az emlékéremmel azon lelki, hitbéli és közösségi munkát díjazza, mely Esterházy János mártír politikus munkásságának és szellemiségének őrzése és megismertetése terén folyik.

Az emlékérmet elsőként Balga Zoltán atya vehette át Paulisz Marián, Alsóbodok polgármestere, a Zarándokközpont fenntartója kezéből. Balga Zoltán atya tevékenységét Bozai Krisztián atya méltatta, aki elmondta:

“Zoltán atya nem csupán a magyar hívek lelkipásztora a Szent Henrik templomban, de a cseh és szlovák ajkú Prága városában élő híveké is. Talán kevesen tudják, de ebben a Szent Henrik templomban imádkozott gróf Esterházy János szabadulásáért és életben maradásáért leánytestvére Mária. Valahol az ember és az Isten útja is egybe tartozik. Zoltán atya a klerikusok fiatal generációját gazdagítja, aki gróf Esterházy János életét elmondásokból és könyvi hagyatékokból ismerhette meg. Ez elégséges indokot adott ahhoz az ő számára, hogy kutassa és egy személyes kötődést alakítson ki a mártír gróffal. Prágában élő felvidéki magyarként sokat jelent Zoltán atya számára a korábban Prágában élt gróf helytállása a parlamentben. Hiszen oly sok felvidéki testvérének védelmére kelt, mellyel nemcsak a magyarok tiszteletét vívta ki, de ezáltal sokat tett a cseh-magyar, illetve a szlovák-magyar megbékélés, megerősödés rögös útjához. Valahol van ennek folytatása. Ezt szemlélhetjük Zoltán atya személyében is.”

Balga Zoltán atya a méltatást követően megosztotta gondolatait és kiemelte:

„Rádöbbentem arra, hogy nekünk, Csehországban élő magyarok számára kitüntetett feladatunk, szinte már-már kötelességünk, hogy ezt a hagyatékot teljes mélységében és valóságában megértsük, magunkévá tegyük és azt tovább adjuk. Szeretem hangsúlyozni, hogy ez a küldetésünk, ez a munkánk a cseh társadalom felé kell, hogy irányuljon. Fontos, hogy a cseh testvérek is megértsék, miért fontos számunkra Esterházy János, hiszen ő azon politikusok sorát gazdagította, akik tevékenységükkel nagyban hozzájárultak a közép-európai népek együttműködéséhez.“

Második díjazottként Rákóczi Anna, a Cseh- és a Morvaországi Magyarok Szövetségének elnöke vehette át az emlékérmet, akinek tevékenységét Molnár Imre méltatta. Méltatásában kiemelte:

“1998 januárjában lépett be a Cseh-és Morvaországi Magyarok Szövetségének Ostravai Helyi Egyesületébe. Abban az évben, amikor az egykori Magyarok Világszövetségének kezdeményezésére, a néhai Pogány Erzsébet segítségével Isten szolgája Esterházy János lassú kínhalálának helyszínén, Mírovban, a börtön rabtemetőjében felavatásra került a mártír politikus szimbolikus síremléke.

Annát egy égi sugallattal talán akkor szólította meg és hívta segítségül János testvérünk, mert ő azóta, kitartó hűséggel szolgálva őt, minden év júniusában megrendezi azt a mírovi és olmützi megemlékezést és síremlék-koszorúzást, melyre az idén immár 26. alkalommal került sor.”

A méltatás teljes tartalma ITT tekinthető meg.

Rákóczi Anna gondolatait kifejtve elmondta:

“Ma már számtalan helyen a Felvidéken és Magyarországon is található Esterházy emlékhely, de mégis számomra Mírov az az első Esterházy kegyhely létrejötte, az marad vitathatatlan helyként, ahol földi életpályája, keresztútja gróf Esterházy Jánosnak véget ért. Ahol nemes lelkét teremtője kezébe visszaadta. Ragaszkodom ahhoz a helyhez, s remélem a jó Isten lehetőséget ad, hogy sok-sok éven át megszervezhessem gróf Esterházy János tisztelőinek a júniusi emlékkoszorúzásokat!”

Harmadik díjazottként Ľubomír Pejchal, Mírov polgármestere vehette át a díjat. Rákóczi Anna így méltatta a díjazottat:

“Pejchal úr kezdettöl fogva nagyon pozitívan állt a mírovi Esterházy emlékünnepségek megvalósításához. Bátran sorolhatom Esterházy János tisztelői közé. Lízna Atyával közösen részt vett 2019. március 25-én a lengyelországi Krakkóban elindított boldoggá avatási szertartáson is.

Engedtessék meg nekem, hogy az Esterházy Jánost tisztelők, és a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége Ostravai Helyi Egyesülete nevében őszinte szívből megköszönjem Mírov község Önkormányzatának, élén Ľubomír Pejchal polgármester úrnak a sok-sok éves kitűnő együttműködést, hogy minden évben tisztelettel, felkészülve, úgy a temető rendbe tétele, mind a műszaki bebiztosítás területén végzett áldozatos munkáját; valamint Mírov község Esterházy János szimbolikus síremléke elé helyezett kegyelet koszorúit.”

Pejchal úr a díjátvétel után megköszönte az elismerést és azt, hogy együttműködhetett az Esterházy egyesületekkel. Az egész képviselő-testület nevében háláját fejezte ki a kitüntetésért.

Az emlékérem átadót 15:00 órától a Zdenek Wasserbauer prágai segédpüspök által celebrált szentmise követte, mely után a főcelebráns is átvehette az Esterházy János emlékérmet.

Paulisz Marián, Alsóbodok polgármestere a szentmise utáni felszólalásában őszinte köszönetét fejezte ki a püspök atyának, hogy elfogadta a meghívást a szentmise celebrálására, majd a hála és a tisztelet jegyében ifj. Csámpai Ottó, az Esterházy János Zarándokközpont igazgatója átadta a püspök atyának az Esterházy emlékérmet. Az átadást az Isten szolgája Esterházy János boldoggá avatásáért és lelki örökségének kibontakozásáért elmondott ima követte.

(Jancsó Badacs Károly)

Felvidék.ma

Szeptember 16-án, Isten szolgája Esterházy János halálra ítélésének 76. és elhunytának 66. évfordulóján is százak zarándokoltak a róla elnevezett alsóbodoki zarándokközpontba, ahol „A hitvalló egyház mártírjai összekötnek minket” mottóval megrendezett zarándoknap gazdag lelki és kulturális programjai várták őket.

A zarándoknap vigíliáján, szeptember 15-én Józsa Judit kerámiaművész nyitotta meg a zarándokközpontban Párkányi Raab Péter Munkácsi- és Kossuth-díjas szobrászművész Via Lucis című fotókiállítását. A megnyitót fáklyás keresztútjárás, majd éjszakai szentségimádás követte. A másnapi, 16-ai programot a Via Mariae – Mária Út Polgári Társulás Esterházy János emlékére szervezett, „A mi jelünk a kereszt!” mottójú gyalogos zarándoklata nyitotta meg, amely a nyitrai Bábindalról indulva érkezett Alsóbodokra, az Esterházy János Zarándokközpontba.

A Kárpát-medence számos pontjáról csatlakozó magyar, szlovák, cseh és lengyel zarándokok itt meghallgathatták többek között Kozma Imre irgalmasrendi szerzetes pap, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója, Somogyi Alfréd református lelkipásztor, teológiai tanár, illetve Csókay András idegsebész előadását, valamint Szilvási Zalán vállalkozó és Madarász Róbert iskolaigazgató tanúságtételét. Bemutatkozott továbbá az egyetlen felvidéki magyar katolikus újság, a Remény című hetilap. Átadták az Esterházy János-emlékérmeket is: ebben az esztendőben Balga Zoltán, a Prágában élő magyarok plébánosa, Rákóczi Anna, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Egyesületének elnöke, illetve Lubomír Pejchal, Mírov község polgármestere vehette át az elismerést.

Az Isten szolgája mártíriumával összefüggő tanúságtevők előadásait a bátonyterenyei (Nógrád vármegye) Haraszti lányok által énekelt vallásos népénekek keretezték és tették az előadások sorát még felemelőbbé. A hagyományosan megtartott Hűség keresztútját az idén Ďurčo Zoltán, a nyitrai egyházmegye magyar hívekért felelős püspöki helynöke vezette.

A rendezvény csúcspontja a délután három órakor kezdődő ünnepi szentmise volt, melynek főcelebránsa a cseh prímás, Jan Graubner érsek személyes kiküldöttje, Zdenek Wasserbauer segédpüspök volt.  A cseh, magyar, lengyel és szlovák liturgikus szövegekkel bemutatott szentmisét Isten Szolgája Esterházy János boldoggá avatásáért, az ukrajnai békéért és a közép-európai nemzetek közti kiengesztelődés szándékára ajánlották fel.

A prágai segédpüspök szentbeszédében felidézte, hogyan ismerte meg a mártírsorsú Esterházy János személyét és élettörténetét. „Isten Szolgája Esterházy János nevével akkor találkoztam először, amikor néhány évvel ezelőtt meghívtak a Prágai Magyar (Katolikus) Plébániára, ahol a szentmise után találkozót szerveztek és előadást is tartottak róla. Akkor egy rövid életrajzot vittem magammal haza” – osztotta meg a püspök a zarándokokkal, hozzátéve, erre a mostani alkalomra egy hosszabb könyvet is elolvasott, hogy még jobban megismerhesse a néhai magyar politikust. Beszélt arról is, hogy szeptember 16-a, halálra ítélésének napja Csehországban Szent Ludmilla vértanú, Szent Vencel nagyanyjának ünnepével esik egybe. „Ha nem ma lennék itt, ünnepélyes szentmisét mutatnék be a prágai várban, ahol eltemették, s ahová sírjához sokan jönnek a különböző nemzetek képviselői. Férjét, Bořivojt és őt magát Szent Metód, Nagy-Morvaország püspöke, Európa védőszentje keresztelte meg, akit testvérével együtt nagyon tisztelnek itt Szlovákiában is” – mondta. – Esterházy János mély lelki kapcsolatot ápolt Szent Istvánnal, akihez imádkozott, akit csodált, és akinek gondolatait és törvényeit gyakran idézte. Ezt a királyt pedig a prágai püspök, egy másik vértanú, Szent Adalbert bérmálta meg – emelte ki Zdenek Wasserbauer.

A segédpüspök párhuzamot vont Esterházy János személyes életútja és a krisztusi út között: „Jézus isteni származása ellenére szolgává lett; az eredeti görög szerint doulosá, vagyis rabszolgává; igen, Jézust a csütörtök esti letartóztatása után, majd egészen a keresztre feszítéséig úgy tűnik megfosztották minden jogától és minden emberi méltóságától. De valami hasonló történt Esterházy Jánossal is, amikor 1945-ben a szovjet titkosrendőrség Moszkvába hurcolta, ahol kegyetlenül megkínozták. Aztán kényszermunkára küldték az embertelen szibériai körülmények közé. Közben halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a csehországi börtönökben.

Amikor 1946-ban Szibériába vitték, útközben rabtársai mindenét elrabolták, így szinte mezítelenül érkezett a táborba. Valami hasonló történt vele akkor is, amikor börtönében – nem sokkal a halála előtt – úgyszintén mindenétől megfosztották, épp úgy, mint Krisztust a halála előtt” – mutatott rá. – Leopoldovi (ma Szlovákia) és mírovi (ma Csehország) fogolytársai mondták róla: »Esterházyt mindenki tisztelte, mert nem emelte magát senki fölé. Mindenkit egyenlőnek tekintett, nemzetiségtől vagy más hovatartozástól függetlenül.«

A szenvedésben Krisztussal való egyesülése adta neki azt az erőt, hogy még a teljesen embertelen körülmények között is életben tudjon maradni. Egy levelében még ő maga is ezt írta: »Azért kezdtem imádkozni, hogy a jó Isten tegyen képessé arra, hogy szenvedések és megpróbáltatások árán is méltóvá váljak arra, hogy őt követhessem.« – Isten meghallgatta imáját, és János az ő ragyogó tanúja és szolgája lett” – nyugtázta a segédpüspök.

„Tudom, hogy mindannyiunk számára nagyon nehéz elviselni a kellemetlen dolgokat, a fájdalmat, a (testi és lelki) szenvedést, nehéz a keresztet hordozni, de legalább próbáljuk meg elhinni, hogy ez az a királyi út, amelyet Krisztus mutatott nekünk, amelyre ő is meghív minket, és amelyen nem hagy el bennünket. Testvérek, ha valami nehéz dolog történik velünk az életünkben, ha a dolgok nem mennek jól, hogyan reagálunk? Azonnal elkezdünk panaszkodni vagy zsörtölődni, mint az izraeliták, amikor az ígéret földje felé mentek, ahogy a mai olvasmányban hallottuk? Sokan vannak, akik sosem elégedettek és állandóan panaszkodnak, pedig mi itt szabad, gazdag országokban élünk!

Az izraelitáknak elegük volt az életútjukból, sokan a hitüket is elvesztették. És eljött a büntetés. De Isten megmutatja Mózesnek a megváltás útját, és azt mondja neki: »Csináltass egy rézkígyót, és tűzd ki jelül egy fára. Akit kígyómarás ért és rátekint, az életben marad.«

A mi rézkígyónk a megfeszített Krisztus, ahogyan az evangéliumban hallottuk. Rá kell szegeznünk tekintetünket, amikor reménytelenek vagyunk, szenvedünk és küzdelemmel hordozzuk keresztjeinket. De akkor is, amikor jól vagyunk! Egész életünket reménnyel kell Krisztusra vonatkoztatnunk. És akkor nincs mitől félnünk, és hiszem, hogy Isten olyan belső erőt ad nekünk, mint Esterházy Jánosnak, aki csodálatos példaképe a türelemnek, az állhatatosságnak és a kitartásnak” – hangzott el a szentbeszédben.

(A prágai segédpüspök homíliája IDE kattintva teljes terjedelemben elolvasható.)

A szentmise végén, a zarándokközpont házigazdája, Paulisz Marián Esterházy János-emlékéremmel és zoboraljai népművészeti ajándékkal köszönte meg a püspök részvételét, a zarándokokhoz intézett szívélyes szavait és Isten Szolgája Esterházy János mártíriuma iránti mély tiszteletet tanúsító tanítását.

Az idén hatodik alkalommal megrendezett Esterházy János-zarándoknap résztvevőit levélben köszöntötte Marek Jędraszewski, krakkói érsek, metropolita.

A levelet alább teljes terjedelemben olvashatják.

Főtisztelendő Excellenciás püspök úr!

Hölgyeim és Uraim, az évfordulós emlékünnepség tisztelt résztvevői!

Az emberek különböző helyzetekben, különböző célokkal képesek egységesülni. Az egyének és a társadalmi közösségek méltóságát alkotó értékek védelme évszázadok óta képes egy cselekvő közösséggé összekovácsolni az egymástól különböző egyéni törekvéseket.

A nagy Szent II. János Pál pápa gyakran mondogatta a fiataloknak, hogy „mindenki találja meg a saját életében az őt megillető jogok és értékek azon rendjét, amelyet meg kell őriznie és meg kell védenie a maga és mások számára egyaránt”. Isten Szolgája Esterházy János az időtálló és egyetemes értékek elkötelezett egységesítéséről és hősies fokú védelméről adott példát számunkra. Ezek azok az evangéliumból levezetett értékek, amelyek a társadalom lelkiismeretét alkotják.

Az értékek és a lelkiismeret védelme mindig is erkölcsi kötelessége volt nemcsak az egyénnek, hanem a társadalomnak is. Az emberiség történelme során mindig akadtak olyan hősök, akik folyamatosan tanúságot tettek az Isten iránti hűségükről, az értékek tiszteletéről és a lelkiismeretnek való engedelmességről. Ezért gyakran a legmagasabb árat kellett megfizetniük azzal, hogy mártírrá váltak. A keresztény mártír olyan személy, aki a Jézusba vetett hite vagy az e hitből fakadó cselekedetei iránti gyűlölettől indíttatott üldözői által szenvedi el a halált. Ez az üldöző lehet egy olyan ideológiai rendszer is, amely a keresztény hitből fakadó értékek és döntések ellen hadakozik.

A mai Európa számára Isten Szolgája Esterházy János annak az egységnek a jele, amely a megbocsátás és a megbékélésre való készség, az igazsághoz való ragaszkodás és az evangéliumi szeretet által tud megvalósulni. Szenvedése és halála az egyének és társadalmak méltóságát romboló ideológiákkal és rendszerekkel szembeni ellenállás jele is egyben. A hamvait tartalmazó urna az Istenben való egység szimbolikus jele, és minden különbözőség ellenére is arra hív fel bennünket, hogy nyíljunk meg egymás felé abban a valóságban, amelyben élnünk adatott.

Szeretettel üdvözlöm Őexcellenciáját, Zdenek Wasserbauer prágai püspök urat, aki a mai szertartás főcelebránsa. Mély hálámat fejezem ki mindazok iránt, akik részt vesznek a mai évfordulós emlékünnepségen, amely Isten Szolgája Esterházy János hamvainak itt, a Szent Kereszt Felmagasztalása kápolnájában történt eltemetéséről emlékezik meg Alsóbodokon.

Főpásztori áldással:

Marek Jędraszewski
krakkói érsek, metropolita

Krakkó, 2023. IX. 16.

A kegyelmi ajándékokban gazdag Esterházy János-zarándoknapot nagycétényi citerazenekar fellépése zárta.

Szerző: Molnár Imre

Fotó: Süle Ágnes Katalin/ Človek a Viera

Magyar Kurír

Megkérem a felolvasókat, hogy a faliújságon elhelyezett táblázaton legyen szíves feliratkozni a szeptemberi alkalmakra.

Vasárnaponként 9.30-tól és csütörtökön 17.00-tól a plébánia FB oldalán élőben közvetítjük a szentmisét.

Jövő héten a csütörtöki szentmise elmarad, ugyanis Budapesten a külföldi magyar közösségek vezetőinek éves konferenciáján leszek.

Köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik tegnap eljöttek az alsóbodoki Esterházy János zarándoknapra.

2024-es Katolikus falinaptár kapható a templom bejáratánál.

Szeptember 10-től folytatjuk a plébániai gyermekhittant, elsősorban az elsőáldozásra készülő gyermekek számára, de minden érdeklődő gyermeket szeretettel várunk. Kérem a szülőket, hogy éljenek a lehetőséggel. Várjuk az érdeklődők jelentkezését.

Jövő vasárnap (szeptember 24.) Szent Vencel gyűjtés tartunk a katolikus iskolák támogatására. Adományaikat előre is köszönjük!

Az idei tanévnyitó szentmisét (Veni Sancte) október 8-án fogjuk tartani. 

 

Vasárnapi miseszándék: † Kiss Mihály és elhunyt családtagok