A tanév közeledtével sokasodnak a szülök teendői: még egyszer le kell ellenőrizni, hogy megvan-e minden az iskola tanszerlistájáról, rádöbbenni, hogy az utolsó hónapban is nőtt a gyerek lába, izgulni,  hogy még kapható legyen a gyermek kedvenc karakterével díszített iskolatáska és hogy melyik nap is van az évnyitó.

Sok családban azonban egészen más hangulatban telik az iskola várás: a szülök idegesen számolják a pénztárcában meglapuló utolsó bankjegyeket, hogy még a hiányzó körzőre jusson, de a következő fizetésig ennivalóra is maradjon, kényszerű mosollyal válaszolnak nemmel arra a kérdésre, hogy lesz-e idén új iskolatáska, és az is csak álom marad, hogy idén valamilyen különórán, szakkörön vegyen részt az ifjú nebuló.

Ilyen körülmények között kell évről évre családok sokaságának nekivágnia az iskolának. Természetesen sokszor az ilyen helyzetek tapintható lelki problémát okoznak a gyerekeknek: saját társaik gúnyolják őket és az el nem érhető alapvető iskolaszerek miatt is szoronganak a gyerekek. Ezek pedig kihatnak a tanulásban nyújtott teljesítményre is.

Krisztust követő keresztényként sajátos küldetésünk van a világban: nyitott szemmel kell járnunk és fogékonynak kell lennünk a nélkülözök szükségleteire. Számtalan olyan példát kaptunk a Szentíráson keresztül, ahol Jézus a szükségben levőket ajánlja figyelmünkbe és felhív arra, hogy aktívan tegyünk értük. Az egyház is bátorít az adományozás lelket formáló és nemesítő gyakorlására.

A prágai Magyar Katolikus Plébánia tagjai önzetlen segítségükről tettek tanúbizonyságot akkor, amikor az új tanév kezdete előtt csatlakoztak ahhoz a kezdeményezéshez, melyben nélkülöző családoknak igyekeztek hathatós segítséget biztosítani. Két héten keresztül gyűltek az adományok, melyekből sikerült 4 kisgyermek, így négy család tanévkezdését támogatni. Adományozásra került minden szükséges füzetcsomag, írószerek, táskák, tolltartók, rajzeszközök. A felajánlásoknak köszönhetően egy kisiskolás íróasztalt, széket és asztali lápát is kapott.

A beérkezett adományokból vásárolt iskolai eszközöket a plébánia egy tagja személyesen juttatta el a családoknak. Megrendítő és felemelő találkozások voltak ezek. A nélkülözés számunkra sokszor elképzelhetetlen fokával találkoztunk, ahol a jövőbe bizalommal tekintő, a gyermekek tanulását szem előtt tartó családokat találtunk. Az adományozás értelmét rögtön meg tudtuk pillantani: csillogó szemű gyermekek és láthatóan megkönnyebbült szülői tekintetek volt a jutalmunk. 

Köszönjük mindazoknak, akik csatlakoztak a kezdeményezéshez és megszívlelték Szent Pál szavait:

„Mindenki elhatározásának megfelelően adjon, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti”

Vereš Gergő