Keresztény emberként nagyon fontos, hogy megtanuljunk különbséget tenni a Krisztus irányába mutató és a Tőle eltávolító csillagok közt. A Betlehem fölött megjelenő fény egyértelműen vezette a napkeleti bölcseket Jézus felé, a történelem során viszont más útjelzőket kaptunk, elsősorban az evangéliumot. Az evangélium szó jelentése örömhír, és Isten világra születésének örömhíre fényesebben ragyogja be a hívő ember szívét, mint akármilyen csillag, amely megállt a jászol fölött több, mint 2000 éve. Ő az evangélium fényén át emel magához minket, gyarló embereket. Ezen az úton, mely az üdvösséghez vezet, támaszt is kapunk, melyek erőt adnak, ha megbotlunk. A kisded Jézust meglátogató bölcsek vándorbotja helyett a XXI. századi keresztény ember számára ezek a támaszok az imádság és az Oltáriszentség.
Az utóbbi időben sajnos más csillagok is megjelentek életünk égboltján, amelyek bár csábítanak, kövessük őket, de tévútra visznek. Egy ösvényre, melynek végén nem Isten vár az ő kegyelmével, atyai szeretetével és a feltámadás reményével, hanem az elmúlás és a magány. Az Egyház Isten felé vezeti az embereket hasonlóképp, mint Mózes is tette a zsidókkal az ígéret földje felé vándorolva: bár sokan elcsüggedtek a sok nehézség és megpróbáltatás miatt, elfordultak Istentől, kvázi rossz csillagot követtek, de ő végig kitartott az Atya mellett és rendületlenül terelte a népet a jó irányba.
Az első tévútra vezető csillag, amely sajnos csábítóan világít, a szekták csillaga. Ezek abba a zsákutcába vezetik az embert, amelyben nincs jelen az Oltáriszentség. Egy szekta sem- legyen az szélsőségesebb, vagy akár kulturált, emberbarát szervezet- tiszteli ezt az ajándékot, melyet Krisztus urunk hagyott ránk. Sajnos sok testvérünk, akiknek hite nem elég erős, elhagyja az Eucharisztiát és ezeknél a csoportoknál keresi az üdvösséget. Szándékosan eltaszítják maguktól a templomot, a szentáldozást és ezzel az Isten felé vezető úton támaszt nyújtó „vándorbotokat”.
Egy másik hamis igazság felé csábító útjelző a keleti vallások csillaga. Ezek a vallások a mindenséget mint személyt tisztelik. Történetük során módszereket fejlesztettek ki, melyekkel közeledhetnek a megszemélyesített univerzum felé, ezek közül néhányat sok keresztény ember is elfogadhatónak tart. Ezek a vallások hihetetlennek tartják, hogy Isten emberi formában meglátogatta a Földet, hisz számukra a mindenség az isten, így eltérítik az embert Krisztus tiszteletétől.
Manapság sajnos az említett két példán túl rengeteg másik hamis fény is világít ingoványos talajra csalogatva az embert. A napkeleti bölcsek látták a helyes, Krisztus felé vezető csillagot, és követték. Adódik a kérdés, miért nem vette észre a többi ember is? Hisz mindenkire egyformán ragyogott! A különbség nem az égen keresendő, hanem az ember szívében. A bölcsek észrevették Isten hívását, mert keresték. A többi ember csak egy hétköznapi dolgot látott: egy csillagot az éjszakai égen. Nyitott szemmel jártak és hatalmas hittel indultak el az útra, melyről nem tudták, merre vezet. Hitték, hogy Isten hívására mennek, nem féltek az ismeretlentől, mert Ő mutatott utat nekik. Kívánom mindenkinek, hogy a napkeleti bölcsekhez hasonlóan hallják meg életükben a Jóisten szavát, mely biztosan szól Önökhöz is, lehet, hogy csak valamilyen hétköznapi dolgon keresztül, de ha nyitott szívvel járnak és keresik, biztosan megtalálják.